Bonyolult boldogság
Vagyis hogy érted, hogy válunk? Dénes, viccelsz?
Luca nézett a férjére és nem hitte el, amit hall. Válás? Közel huszonöt éve együtt voltak! Két hét múlva épp az évfordulót ünnepelték volna vagy már nem? Gondolatai összekuszálódtak. Mi lesz a lakomával, a vendégekkel? A meghívók már kimentek Mindenki jönni fog. Az egész család összegyűlik. A barátok naponta telefonálnak, kérdezik, mit vigyenek ajándékba És valaki, például legjobb barátnője, Iringó, már el is küldte a saját ajándékát. Kár, hogy nem jön el. Messze van, meg hát a hatodik hónapos várandósan mit keresne repülőn? Maradjon inkább otthon. Úgyis újra találkoznak majd, akkor lesz alkalom megünnepelni. Iringó nem kis szerepet játszott abban, hogy Luca és Dénes összejöttek. Ő mutatta be Lucát Dénesnek, az évfolyamtársának. Az esküvőn is ő volt a leghangosabb, ő kiabált a Csókot! kérésére, miközben a csokrot sem dobta el Luca, hanem Iringónak adta.
Nem értem, hogyhogy nem lép még a Kolosod? Ilyen lányt veszni hagy? morfondírozott Luca.
Hová menjen? Iringó igazította Luca frizuráját Mindennek megvan az ideje, Luci. Még nem érett meg rá. Minek nekem egy éretlen férj? Komolyabb baj, ha kiég két év alatt és válunk. Aztán marad a vagyont elosztani, gyerekeket, rokonokat mire addigra mindenki odalesz értem. Nem kell! Inkább kivárom a termést.
Két évre előre tervezel!
Én nem félig élek. Ha csinálok valamit, akkor azt teljes erővel!
És gyerekek, Iringó? Az is egyszerre jöhet? Nem egy?
Dehogynem! Ikreket szeretnék! Letudjuk egyszerre, teljes pakk! Minden esély megvan, nálunk is, Kolos családjában is volt rá példa.
Csak aztán nehéz lesz felnevelni a csapatot.
Két gyerekkel könnyebb, mint eggyel.
Ezt miből gondolod? Luca érdeklődéssel hallgatta Iringót. Mindig pragmatikus volt és okos. Gyerekként is, ha bajba keveredtek, mindenki megúszta, csak Iringó nem, ő előre átgondolta a csínyt. Ráadásul igyekezett mindenkire ügyelni. Az okoskodók viszont magukra maradtak a bajban.
Minden egyszerű, Lucikám! Jó konkurencia, persze egészségesen versengenek, plusz mindig van játszópajtás. Meg persze az év anyukája, ha egyszerre két gyereket nevelek. Még soroljam?
Elég! kacagott Luca, de szinte biztos volt, hogy Iringó mindent elér, amit kitalált.
És így is lett csak felülről nagyobb humorérzékkel áldotta meg a sors, és ikrek helyett hármasikrek jöttek a világra. Valahogy az ég próbára akarta tenni.
Iringó viszont tökéletesen helytállt. Mire a gyerekei születtek, a férje családja valóban megbecsülte. Soha nem hízelgett senkinek, de mindenkivel kedves és készséges volt, azonnal segített, ha kellett. Segítsége általában abban merült ki, hogy valahogy rá tudta venni Kolost, a férjét, a feladatra, akiből nehéz volt kimenteni a szuperhős énjét. De végül úgyis engednie kellett.
Egyszer kell a segítség, hogy aztán nekünk is legyen kihez fordulni. Nehogy már akkor ne legyen kit felhívni! Na, drágám, szereted a sült krumplit gombával vacsorára? Akkor menj át anyuhoz összeszerelni az új szekrényt. Neki tán egy mosoly, neked két óra.
Így aztán, mikor Iringónak segítség kellett a gyerekekhez, két nagymama és egy nagypapa állt mindig készen a feladatra. Iringó megszülte és fel is nevelte a koraszülött hármasikreket, később meg gondolt egyet és beiratkozott az egyetemre.
Megőrültél, Iringó! Mikor lesz neked időd mindenre? Luca csak nézett.
Ki merne rossz jegyet adni egy háromgyermekes anyukának? Ráadásul az agyam se púposodik el a szülési szabadságon, utána meg simán leszek mindenhez értő szaki! Egyszerre közgazdász meg jogász!
El is végezte, állást szerzett, a főnökét pedig megnyugtatta, hogy a fizetése fedezni fogja a bébiszittert.
De hisz épphogy kijössz belőle! Mit kapsz majd mégis?
Először is, most nincs is szükségem babysitterre, a mamáék úgyis helytállnak, de ezt nem kell tudnia a főnöknek. És tapasztalat kell, nem a diplomával kell villogni. Pár évig kibírom, utána majd válogathatok.
Luca csodálta Iringót; hogyan képes egy nő mindent egyben tartani, fáradhatatlanul, mikor ő maga nehezen dönt még harisnyák színéről is.
De te, ha döntesz, az tuti, Luca! Bezzeg én össze-vissza rohanok! nyugtatta Iringó. Te viszont biztos pont vagy azok a legmegbízhatóbb emberek.
Megbízható Hát pont ezt értékelte benne Dénes is. De miért most Miért most minden véget ér? Hisz bíztak belenyugvással abba is, hogy nem lehetnek gyerekük. Luca próbált segíteni gyerekotthonokban, de rájött, nem menne nem tudná elfogadni igazán idegen gyereket. Nem anyagi oka volt, attól félt, nem tudná igaz anyai szeretettel szeretni.
Egyszer még megtalálja a saját gyermekét mondta Szonja, az intézet igazgatója.
De ha nem találom meg? Ha nekem nem rendeltetett anyának lenni? kérdezte Luca.
Láttam már, hogy rosszabb, próbálni, de nem sikerül majd. Ha magához vesz egy gyereket, de nem bírja. Akkor már ketten lesznek boldogtalanok.
Egy Misi nevű fiú példáján keresztül mesélte el, milyen sérüléseket okozott benne, hogy kétszer is visszaadták a szülők. Ez annyira lesújtotta Lucát, hogy egy hajszál választotta el, hogy magához vegye a kisfiút. De Iringó visszarántotta:
Biztos vagy benne, hogy képes vagy szeretni? Ha csak sajnálatból, inkább hagyd.
Luca nem ment vissza az otthonba, de Misi alakja azóta is figyelmeztette: élni úgy kell, hogy senkinek ne okozzunk szükségtelenül fájdalmat.
Luca magához ölelte magát, fázott… Ősz volt, de a fűtés már elindult, hát miért vacog most? Talán Dénesnek segítsen csomagolni? Meleg ruhákat is tegyen el? Bár még nincs nagy hideg De Békéscsabán, erre nagyon hosszú tél jön mindig Bezzeg anyukájánál, Pécsen, sosem fázott! Egész télen könnyű kabátban. Itt nincs az a szabadság, mint ott… És most már anyukája sincs, Dénes sem lesz…
De hát nem kell neki a szabadság! Férj kell mellé, pont úgy, ahogy eddig reggeli kávé, éjféli beszélgetések, spontán kimozdulások. Soha nem tudtak együtt komolyan tervezni. Minden jó dolog véletlenül történt velük, impulzívan. Dénes napközben is felhívta:
Lucám, mit csinálsz?
Halálos elfoglalt vagyok! Két interjú, bank
Na, hagyd az egészet. Menjünk el valamerre?
És Luca mindent eldobott, egy óra múlva már együtt sétáltak az erdőben.
Ennek most vége. Ennyi. A múltban marad. Ő majd emlékszik, Dénesnek viszont új élet kezdődik. Gyereket vár az új párja. Ez lett a törés? Vagy a házasságuk is csak illúzió volt? Az elsőt Luca még megértette volna de ha el sem hitte igazán, hogy szerethető, hogy igazi nő maradhat?
Luca a konyhaablaknál guggolt a radiátorra tapadva, és nem tudott mozdulni. Hallotta, ahogy Dénes pakol, ahogy csukódnak az ajtók, szekrények. Reszketett, úgy, hogy a virága is majdnem leesett az ablakpárkányról, amit Iringótól kapott. Végül becsapódott az ajtó, Luca a tenyerét az üvegre szorította, aztán ellökte, leverte a cserepet és felkiáltott.
Nem lett könnyebb. A föld, szétterülve a konyhában, mintha felrázta volna. Pont ilyen most minden sötét. Nincs benne fény. Mert a világ osszetört. Innentől csak tapogatózni lehet.
Egyetlen iránytűje maradt…
Luca kényszerítette magát, hogy letépjen egy papírzsepit, aztán átmankózott a cserepeken a hálóba, és felemelte a töltőn hagyott telefont.
Iringóóó
Ez nem is volt igazi sírás inkább állatias, fájdalomból felszakadó hang, de Iringónak nem is kellett több, rögtön értette.
Dénes elment?
Íííígy…
Oké! Holnap érkezem.
Megőrültél? Luca kapott észhez rögtön, amikor barátnője ismerős hangon lecsapta a választ. Nem! Ki ne tedd magad emiatt útra! Iringó, ne! Meg se bocsátanám, ha bármi baj lenne veled vagy a babával De várj… hirtelen elbizonytalanodott. Tudtad?
Sejtettem. Utóbbi találkozáskor Dénes nem bírt a szemembe nézni. Most minden klappol. Lucám, minden így jó!
Mi jó? Mindenem odalett! Egyedül maradtam! Érted? Vége! Most mit csináljak?
Vegyél egy ruhát!
Mi? Luca szó szerint elejtette a telefont. Mit mondtál?
Amit hallottál. Ruhát vegyél. Amit sajnáltál megvenni eddig, azt most vedd meg. Megmutatod nekem is, de ne maradj otthon, ne sírj! Attól nem lesz jobb! Aztán irány a vonat, vagy repülő. Jól vagyok, menjünk a hegyekbe.
Miféle hegyekbe, Iringó? Mindjárt szülsz!
És? Szerinted rokkant vagyok? Nem túrázunk, szállodában alszunk, sétálunk picit, pihenünk. Nekem is kell valami. Feri versenyen van egy hétig, Andris és Dorka edzőtáborban. Most kell kihasználni, nemsokára már úgysem lesz lehetőségem. Várom a járatszámod fél óra múlva!
Iringó bontotta a vonalat, Luca pedig csak nézett a telefonra. És most mit tegyen?
A válasz jött magától. Luca odasétált a tükörhöz. Ott állt már nem kislány, de nem is öregasszony. Minden év az arcára volt írva. De ez nem jelentheti, hogy most jön az élet vége. Nem! Dénes ne gondolja, hogy összetörik! Igaza van Iringónak! Ideje felállni.
Luca végigsimított a haján, letörölte a könnyeket, és újra megindult. Mozogni kell. Ha most leül, többé fel sem áll.
Gyors üzenetben lemondott minden találkozót, hívta az éttermet, rendezvényt. Majd jön a venyige!
Kiment a konyhába, elfeledve, hogy van porszívó, seprűvel nekiállt rendet tenni. Cserép majd lesz új.
A ruha tökéletesen passzolt. A piros, élénk, merőben eltérő attól a szolid stílustól, amit mostanában hordott. Luca mindig visszafogott színeket választott; a harsány ruhák Iringó dolga volt. Most azonban e vágy elillant, helyét valami új foglalta el. Miért is ne? Nem lehet, hogy már semmit nem tudna kiváltani, amire figyelmet kap?
Nem A tükör egészen mást mutatott. Kimerült, szomorú, de megtörhetetlen Lucát. Van benne még valami És ezt nem veheti el senki. Jó lenne dühösnek lenni, dass áradjon a fájdalom, de nem megy Talán, mert megérti Dénest is? Hogynehezen lépett, hogy barátságból nehezebb elhagyni egymást.
A járat rosszul jött ki, átszállással, de Luca csak örült. Így legalább elterelte a gondolatait.
A kiruccanás csodásan sikerült. Bejárták Iringóval az összes ösvényt a szálloda körül, beszéltek, nevettek. Luca úgy érezte, lassú gyógyulásnak indul. Iringó mindig tudott úgy érvelni, hogy a tegnap fontosnak tűnő dolgok jelentőségüket vesztették, a lényegtelen pedig súlyt kapott.
Gyere vissza! Mit keresnél ott egyedül? Munka? Ugyan! Nyílik új lakótelep, kezdhetsz is tíz gyerekklubot, csak győzd. Apu is betegeskedik, úgyis haza akartad hozni. Most legalább nem kell mindent újrakezdeni. Gondold át.
Luca igaza volt. A nyaralás végére döntött igen, így lesz jobb.
Válás, lakás és autóeladás, papírmunkák, amibe annyi energiát ölt, hogy megszámolni sem tudná. Egy párszor összefutott Dénessel, igyekezett tartani magát, majd letörölte minden elérhetőségét.
Pécs igazi tavaszi pompával fogadta virágzó almafákkal és szikrázó napsütéssel. Luca fellélegzett, és nekilátott új életének. Nem költözött apjához, hanem vett magának egy lakást a közelben. Egy nap, mikor váratlanul érkezett hozzá, az ajtóban összefutott egy szerény, tisztes asszonnyal, aki olyan szeretetteljesen köszönt rá, hogy rögtön érezte jobb, ha apja házában újra csak egy gazda marad. Lujza néni, Apus új társa, Lucának nem volt ellensége örült, hogy apja megtalálta a társát.
Igazán nem rossz parti még az apukád, Lucus? nézett rá Lujza néni olyan szeretettel, hogy Luca elérzékenyült. Hát ilyen a szerelem valakinek könnyedén jár, másnak nehezen. S van, akinek egyáltalán nem.
De amit Luca látott, reményt adott. Ezután talán az ő párja is valahol a közelben van, csak eddig nem vette észre.
Egy év elillant szinte észrevétlenül. A két új gyerekklub remekül működött, Luca tele volt feladatokkal. És bár mindent igyekezett másként csinálni, új ruhákkal, hajjal, sőt, végre lett egy kutyája is, este néha rászakadt a magány. A sötét konyhában üldögélt, kavargatta hideg teáját, és szíve legmélyén mindent odaadott volna, ha Dénes belép, lekapcsolja a lámpát, a vállát megérinti:
Mi van, Luci? Rossz kedved van? Csinálok teát, mesélj el mindent.
Luca tudta, hogy ezt el kell engedni, de nem tudta magából végleg kiirtani Dénest
Egy adóügyi ügy, ami másfél évvel később ugrott elő, kifejezetten feldobta. Végre utazás, ügyintézés, valami tennivaló! Még jó is.
A problémát hamar elintézte, maradt egy napja a visszaútra, valamivel el kellett foglalnia magát. Kiment arra a környékre, ahol egykor lakott. Csak látni akarta, hol volt boldog vagy épp boldogtalan is.
Az egyik klub bezárt, a másik vígan működött. Megállt az ablak előtt, nézte, ahogy a gyerekek rajzolgatnak. A fiatal tanár medvének utánozta a hangját, a lurkók elolvadtak, örömmel csápoltak az ecsetekkel. Jó fiú, gyerekek szeretik. Ez a lényeg.
Végült sétált az ösvényeken, oldalt az egykori házukkal, játszótérrel, ahol Lucának álmában is ott lett volna hely a saját gyerekeinek, a parkkal, ahol annyit sétáltak Dénessel.
Nem tudta megmagyarázni, miért tért be a parkba de a lába oda vitt. Ismerős padhoz ért, ahol egy férfi babakocsit tolt oda-vissza. Közelebb ment Dénes volt az. Sosem látott még ennyire megrogyva, mintha összement volna a fájdalomtól. Nem tudta nézni, csak megszólalt.
Dénes
A férfi felszisszent, lejjebb hajtotta a fejét.
Szia, Luca.
Odaballagott mellé a padra.
Hogy vagy? csúszott ki száján a legostobább kérdés, de nem tudott jobb mondatot mondani. Dénes a babakocsit tolta, majd rápillantott.
Rosszul. Egyedül vagyok. Elvesztettem mindent, ami jó volt az életemben. Egy ostoba véletlen miatt.
Hazudsz. nézte Lucát Mindent megkaptál, amit csak akartál.
Odabiccentett a babakocsi felé.
Fiú vagy lány?
Lány, Éva.
Fiatal feleség, egészséges gyerek mi kell még?
Feleség már nincs. Mila meghalt szülés után.
Luca levegőt sem kapott. Nem tudta, miért, de most nem tudta gyűlölni azt a nőt, aki miatt mindenük odalett. Együtt érzett csak, főleg a babával, aki most csendben szuszogott a kocsiban.
Hosszú percekig némán ültek. Mikor végül megszólaltak, egymás szavába vágva próbálták bepótolni mindazt, amit két év elvett tőlük. A pici Éva közben felébredt, épp ahogy az esti fények kigyúltak a parkban, mintha új csillagok ragyognának fel a sötét égbolton.
Luca felállt, hogy megnézze a kicsit. Elképedve bámulta a gyerek arcát.
Ha meglátod a saját gyermekedet, mindent megértesz, Luca! csengett fel Szonja egykori mondata.
Fél év múlva maga Szonja jelent meg, karján egy komoly, sötét hajú kisfiúval, Misivel. Egyedül hagyta őket beszélgetni.
Misi, tudod, miért jöttem?
Értem.
Akarod, hogy velem lakj?
Nem tudom. Úgysem viszel el.
A fiú közömbösen nézte Lucát. Mikor a nő elővette a képeit, csak egy pillanatra látszott fény a szemében.
Ő a férje?
Igen.
Ez a lánya?
Nem, Misi. Ő nem az enyém.
Az a szikra mégis fellobbant, és Luca most nem engedte elaludni.
Nem az én gyermekem, de a kislány anyukája leszek. És a tiéd is, ha te akarod.
Úgyis visszad, mint mindenki.
Én nem vagyok mindenki. Tudod miért?
Nem.
Mert tudom, milyen mindent elveszíteni, amikor semmid sincs és senki nem szeret. Borzasztó érzés.
Tudom
És tudod, ki az anya, Misi?
Nem.
Az, aki ezt soha nem hagyja, hogy a gyerekének fájdalmat okozzon.
Csak sajnálsz
Luca komolyan, de nyíltan nézett a fiú szemébe.
Nem. Nem sajnálni akarlak. Szeretni akarlak. Hogy neked jó legyen. És hogy Évának legyen egy bátyja, bátor, aki sosem hagyja, hogy bántsák. Megpróbálod velem?
Misi csak nézte a nő szép volt, de látni lehetett, hogy néha nagyon szomorú. Luca ragyogó piros ruhát viselt, Misi alig merte megérinteni az anyagot.
Tetszik?
Nagyon.
Nekem is, amikor nagyon rossz volt minden, akkor vettem. Azóta szeretem ezt a színt.
Nekem is bejön. Szeretnék próbálkozni.
Nem próbálkozunk, Misi. Mi csinálni fogjuk. Mert ez így helyes. Nem adlak oda senkinek többet. Csak segíts nekem is, jó? Még nem tudom, milyen anyának lenni, de szeretném megtanulni. Veled és Évával. Ha engeditek. Segítesz?
Misi bólintott, és Luca akkor lélegzett fel igazán.
Két évvel később egy kis család bandukolt hegyi ösvényen. Sötét hajú, vézna fiú vigyázott a kisebb, virgonc lányra, aki folyton le akart lépni a szülők elől.
Éva, ott a farkasok a fák között!
Nem!
De! Meg medvék! Hatalmasak!
Az ő anyukájuk nem főzött nekik kását?
Nem tud ám kását főzni.
A mi anyánk tud.
Akkor főzzön nekik kását. Akkor nem lesznek éhesek.
Anya, Éva azt mondja főzzél kását a medvéknek is!
Búzadara? Luca lihegve érte utol a gyerekeket.
Jaj, anya! hördült fel Éva Te nem is tudsz rendes grízt főzni, mindig csomós!
Te kis kópé! Luca ölbe kapta a lányát Szerintem a medvék épp ilyen csomós kására vágynak! Sőt, azt imádnák!
Add oda nekik a reggeli maradékot! Éva Luca nyakába csimpaszkodott.
Saját magamnak is kell! És azt a mézet se adom oda.
Akkor menj apához! adta át Luci Évát Dénesnek, és megsimogatta Misi fejét Na, Mihály, mit szólsz a kásához?
Anya, még nem akarok haza. Még nem láttunk mindent! Ha Éva etetni kezdi az összes lakót, ki sem tudunk menni a szállodából. Maradjanak inkább kicsit éhesek!
Luca felnevetett.
Éva, majd főzök nekik rendes kását, jó?
Jó! Éva könnyen, rögtön belement, Misi Lucával összenézett.
Jaj, anya! grimaszolt Misi.
Jaj, fiam! Lucas helyeselt El ne vedd le róla a szemed. Mert ezek után nem csak a medvéket fogjuk etetni, hanem lehet, hogy jettit is találunk, vagy valami olyat, amit a természet tudománya még nem ismer. És azt mind haza kell vinnünk, mert ezt a láncot semmiképp nem hagyjuk ott. Mind szegények, mind éhesek, mind szeretetre szorulnak.
A nevetés végigzengte a rétet, visszapattant a sziklákról, az égbe szállt. Az épp felkelő nap fényt ígért a családnak, amely végre valódi volt.
