Napló, 2024. január eleje
Anyu, kérlek, ne aggódj, de az új évtől lehet, hogy némi anyagi gondunk lesz. Persze, éhen azért nem fogunk halni.
Lányom, ne húzd az időt, tudod, hogy nem szeretem a hosszú bevezetőket.
Tudom, anyu. Röviden: felmondtam a munkahelyemen. Igen, saját magam döntöttem így.
Komolyan? Nem rúgtak ki?
Nem, magamtól. Mindig is szerettem a saját kezembe venni a sorsomat.
Apádra ütöttél El tudom képzelni mit mondana most, ha élne.
Nézd csak anyu, micsoda gyönyörű süvöltők ülnek a fán az ablakunkkal szemben Apám biztos azt mondaná: Nem a hely teszi az embert.
Annyira örültem, hogy ilyen szép munkád van. Büszke voltam rád egész város kulturális vezetője voltál, televízióban is gyakran szerepeltél, az emberek királynőként néztek fel rád. Szép vagy, csinos, elegáns.
Anya, ne sírj! A szépségem nem veszik el, velem marad, hidd el.
De mesélj már, mi történt? Húzódj el az ablaktól, megfázol, ülj ide mellém!
Tudod, anyu, nem egyeznek a nézeteim a főnökségével. Nekik csak az a fontos, hogy időben lejelentsenek mindent, az emberekről meg csak a szónoki emelvényen beszélnek. Nem bírom ezt a képmutatást. Mint amikor a bíróságon mondják: kibékíthetetlen ellentétek miatt
Bármilyen munkahelyen a főnök csak eredményt és jelentést vár el. És most mi lesz, a téli rendezvényeinkre elmész legalább?
Persze, anyu, hiszen együtt készültünk rá, csak most már nézőként leszek ott. Különös érzés.
El tudom képzelni, milyen érzés A városi kultúra vezetője most csak álldogál a karácsonyfa mellett. Vigyél el engem is, hogy támogassalak.
Gondoltam, már untad a karácsonyi gyerekbulikat az óvodában: minden csoportnak külön, a dolgozók gyerekeinek külön, kollégáknak, tagintézménynek
Az anyás ház is Nálunk is bemutathatóság a lényeg, hány gyerek vesz részt kulturális eseményen. De eljönnék veled a fővárosi parkba, a családi karácsonyfádra! Vezeted a családi karácsonyokat, közben egyedül élsz. Most már munka nélkül is. Lilla! Lassacskán negyven leszel! Már mindig csak a te Pálodon rágódsz? Pál az első és utolsó férfi? Nem ment el Budapestről se, mindig Bécsbe készülődött, hogy az operában játsszon, hát nem nagy művész az ilyen!
Szaxofonos, anyu, nem szekszofonista. Adolf Sax találta fel ezt a hangszert
Na ne taníts engem, aki óvodai zenei vezető vagyok! De a te szaxofonosodat sose tudtam megbocsátani Elvette az eszed, másra rá sem nézel évek óta. Öregszel, királynőm! törölgette a szemét anya. Már trón sincs, öregedő, egyedülálló királynő! Mit mondana most apád?
Ugyan, anyu, azt mondaná: mint a bor, a nő is csak nemesebb lesz az idővel. És ne sírj, kérlek, minden rendbe jön.
Apád szerette a nőket. De téged elsősorban, egész életében a kezét fogta a tied helyett, kórházban is
Tudom, anyu, mindig érezte a szereteted.
Anyu énekelni kezdte, törölgetve a könnyeit: Hull a hó, hull a hó, és minden várakozó, majd halkan suttogta: A legfontosabb emberem, nézd velem a havat! és én is éreztem, ahogy a hóval együtt valami puha melegség önti el a lelkemet.
Ez a dal mindig megérint, anyu, minden szülinapomon azt kívánom, hogy április végén is essen a hó, és valaki nekem is így énekeljen.
De most a munkáddal mi lesz, lányom? Hiszen tehetséges vagy!
Elmegyek kalauznak a buszra.
Hagyjál már, ne tréfálkozz! Beszélj Ninivel a másodikról, neki mindenhol vannak ismerősei, a NAV-nál vagy a bíróságon segíthetne.
Komolyan gondolom. Kalauz leszek, anyu. Te szoktál buszon utazni?
Nem gyakran, de előfordul.
Hát, akkor hogy tetszenek a kalauzok?
Hát semmi se tetszik bennük! Réteges cuccban, papucsban gyapjúzoknival, csak kiáltják: Jegyeket előre! Aztán ismétlik. Hát mennyire kreatív munka
Pont olyan a hangod, mint a buszon! Emlékszel, egyszer apu részegen jött haza, és mesélt egy viccet a buszról? Mindig visszaemlékszem rá.
Már nem is emlékszem, mi volt az?
Egy részeg férfi felszáll a buszra, alig áll meg a lábán. Kalauz odaáll, és mondja: Uram, a jegyet!. Erre a férfi: Ó, egy pohárral a jegyre!
Istenem, de hiányzik apád! Akármit mesélne, csak élne!
Velünk van ő, anyu. Azt mondta mindig: Lányok, minden a fejetekben dől el! Cseréljétek le a régi lemezt, és az élet szerenádot énekel majd nektek!
Lilla, hát miért nem cserélted le te is azt a bizonyos lemezt Palival kapcsolatban? Nem tetszett neki, hogy te vagy a királynő, ő meg a zenész a sarokban, pont mint a filmben csak itt nincs boldog vég
Kalauz leszek, anyu. Az ünnepek után már dolgozom is.
Na, Lilla, ezt ne csináld! Mindig is egy kicsit különc voltál, de ennyire még sosem! Az egész város ismer, a tévében is ott voltál, most meg a buszon! Mit szólna apu?
Azt hogy végre azt teszem, amit ő írt nekem a tizennyolcadik szülinapomra: Senki se dönt helyetted. Te felelsz a saját életedért. Talpra kell állnom.
Ez is valami társadalmi kihívás?
Magamnak szóló kihívás, anyu. Az egykori főnököm azt mondta, ideje levenni a koronát, lepjezzek már vissza a földre, régen utaztam közösségi közlekedéssel Csak elfelejtette, hogy karácsony előtt két hétig BKV-ztam, mióta a szolgálati kocsi sofőrje eltörte a lábát.
Istenem, Lilla, te vezető voltál, most meg okosítod a buszosokat?
Legalább kulturáltabb lesz a közlekedés.
Anyu sóhajtva dőlt le a díványra, s masszírozta a halántékát.
Hát, lányom, ezt most nehéz feldolgozni. Újévi kulturális sokk volt ez most.
Tudod, anyu, valaki azt mondta: ha a Jóisten időnként nem fektetne el minket laposan, sose néznénk fel az égre. Most nézd csak, kisütött a nap, a gyerekek etetik a madarakat az etetőben, hull a hó
És már dúdoltam is: Hull a hó, hull a hó, és minden vár
Te őrült Lillám! A kalauz bére ötször kevesebb, mint amennyit kerestél. Komolyan akarod ezt?
Anyu, Vladimir bácsi, a másodikon, egy aranyember, özvegy, komoly, gondoskodó Segítene is, de tudom: Apu a szívünkben örökké ott marad.
Nem rólam van szó, hanem rólad, Lilla! Unalmas lesz a buszon! De igaz, apád is mondta: te még utcaseprőként is kitalálnál valamit Inkább menj ki a Balatonra a prémiumodból, kipihened magad, átgondolod az életed.
Tudod mit, anyu? Inkább menjünk együtt Siófokra.
Megcsörrent a telefonom. Rövid, céltudatos válasz Rendben, január negyedikén kezdek. Dokumentumaimat leadtam, köszönöm.
Na anyu, Siófok, Balaton, minden megy a levesbe!
****
A 7-es busz első útja végén a keleti városszélre ért. Népszerű útvonal, mindig sok utassal.
Demeter bácsi, használhatom a mikrofont néha? Mint egy buszos idegenvezető!
Megint kitaláltál valamit, Lilla? A buszt is feldíszítetted, színes idézetek, napi aforizmák a leglátványosabb helyen Mi van ma kiírva?
A legjobb, ha a saját utad járhatod!
Maga a filozófia, Lilla kisasszony. Még a váltósofőröm, Sanyi is ledöbbent rajtad, amikor borítékot kapott tőled a magyar címerrel. Azt mondta, új korszak kezdődik! Webshopban vett rögtön két magyar zászlós pólót is! Mindig is azt mondta: színésznő vagy.
Ti tényleg a helyi Arisztotelészek vagytok! mosolyogtam, és sorra olvastam a vezetők napi idézeteit:
Telefonálni csak halkan vagy érdekesen! Demeter, buszvezető, és
Ha nem adja át a helyét az idős néninek, majd én megteszem! Sanyi, buszvezető.
Csak a buszfilozófia!
Minket is gyakran idéznek, Lilla! Mondhatom tegeződve? Cseréld le a lemezt a fejedben, és az élet dalolni fog!
De ez apám mondása volt.
Már nincs köztünk?
Baleset érte egy építkezésen. Anyu kezét fogva halt meg a kórházban.
Nyugodjon békében! És anyukád?
Él, óvodai zenei vezető. Azt szeretném, ha lenne egy kis zene is a buszon persze csak ünnepnapokon.
Na jó, próbáljuk ki, de csak ne legyen túl hangos!
Utánanéztem, nincs szabály ellen, a hangulatot feldobhatjuk. Még Arisztotelész is bizonyította: a zene hatással van az emberre! Majd én gondoskodom róla, hogy élvezetes legyen az utasoknak is. A mikrofont megkaphatom?
A busz elindult, új utasok szálltak fel a keleti városszélen, mi pedig elindultunk a belváros felé Beültem a vezető mellé, mikrofont fogtam és bemondtam: Tisztelt utasaink! Városunk leghosszabb buszjáratán ülnek, amely a Vadász utcától indul. Legtisztább levegő itt van, sokan családostul is kirándulnak ide. 15 megálló múlva már a Fényes utca közepén járunk, ami télen a legszebb: fehér hó, karácsonyi fények, a város díszei Különösen ajánlom a belvárosi családi karácsonyi fenyőünnepet, a főparkban, a Sétány utcán. Jó utat kívánok és kellemes ünnepeket!
Rögtön hátrafordult egy fiatal srác, gunyorosan odaszólt: Akkor arról is mondjon valamit, mi megy a Sugár moziban! Mire én: Sajnos, oda nem visz a busz, de a belvárosban átszállhat az egyes járatra, ott most az ‘Ünnepi fenyők 15’ megy. Jobb szívvel ajánlom a Csillag mozit, három terem, három film: ‘Fenyő 15’, egy felnőtt mese és egy szerelmes vígjáték.
Demeter bácsi bólintott, suttogva mondta: A feleségemmel biztos elmegyünk a családi karácsonyra a főparki fenyőünnepre! Lesz forralt bor is, ugye? Mosolyogva rábólintottam.
Lilla, nem lehet, hogy egy élő zenekar is fellépjen néha? Mondjuk a Fénylő énektrió, vagy egy harmonikás a buszon legalább farsangkor!
Anyunak lediktáltam telefonon: Bocsi, anya, a családi fenyő most elmarad nekem, dupla műszakban dolgozom.
Egy hónap alatt a rendszeres utasok már nem lepődtek meg az újításon és városszerte híre ment a busz királynőjének.
***
Három hónap múltán a különös új kalauzról már a központban is beszéltek.
Kisasszony, szólt szigorúan András úr, a közlekedési vállalat igazgatója, Láthatóan nem idevaló, jegyeket kéne kezelnie, maga meg zenél, mesél, jól felszórakoztatja az utasokat! Mindjárt özönlenek majd a panaszok!
Igazgató úr, örülök, hogy egy egyszerű kalauz is mondhat önnek néhány szót. A két kiváló sofőr, Demeter úr és Sanyi mind példásak, jár nekik a jutalom! Azt is megköszönöm, hogy hagyja: a buszon nemcsak jegyeket kezeljek, hanem okosítom is a népet. Vegye úgy, hogy ez az innováció céges projekt.
Az igazgató kicsit feszengeni kezdett, izgett-mozgott.
Nem csökken az utasszám, inkább nő Ez a pozitívum! De hát sokféle ember van, nem mindenki szereti a zajt, a zenét! Ez nincs szabályozva!
Tiltva sincs, pedig a kalauz köteles a kényelmet is biztosítani.
Kollégák panaszkodnak rád, Lilla. Nem ismered még őket, de már a személyzetisekre is panaszkodtak, meg hogy csak mikrofonon keresztül kéred a jegyeket, ők ezt királyi stílusnak tartják.
Énekelve reagáltam magamban: Kalauz, álljon meg a menet De nem kértem bocsánatot.
Igazgató úr, a szabályzat szerint a kalauz nem kötelezheti az utast és nem ellenőrizheti a jegyet, csak eladni köteles, ha kérik. És nálunk mindenki az első ajtón száll be, ott vagyok én is, ha kevés az utas, mindenki előadja a jegyét, ha sokan vannak, körbeküldik, bankkártyát is, és mindenki visszakapja! Kamera is van ám a buszon! mondtam mosolyogva.
Kamera nincs is, ne mondj már ilyet!
Álmodozom, igazgató úr, de mindenki jegyet vesz, higgye el. A kamerákat viszont érdemes lenne bevezetni, mindenhol alap.
Akkor te tényleg nem járkálsz a buszon?
Csak ha segítenem kell valakinek, kisgyereket, idős nénit kivezetni, papírzsepit adni, vagy elsősegélyt. De általában elég trónolni elöl, a hely közelebb van az emberekhez, ilyenkor még a bliccelők is kíváncsian megnéznek. Sokan fizetnek csendben. Igazgató úr, Ön régóta él itt?
Most költöztem vissza, válás után Már nem ismerek rá a városra.
Pedig sok minden szépül! És erről nem mindig van idő olvasni. Én csak irányt mutatok, útmutatást adok. És ajánlanám a színházi Válás férfi módra előadást is!
Lilla, ha egyszer meghívna oda, talán elfogadnám
******
Ment tovább a Királynő kalauz projekt februárban, márciusban is. Jár a húsvéti prémium is András úrtól, ő kapott tőlem színházjegyet. Mégis, követőt nem találtam. Kollégák csak pletykáltak, hogy buszos királynő bolond, hogy ennyi pénzért ezt is kitalálja Persze azt is terjesztették, tucatnyi szponzorom van, pedig csak Vladimir bácsi segít, aki anyámat is szereti.
******
Április 28. Szombat. Születésnapom. Anya mondta, vegyek ki szabadnapot, de én inkább dolgoztam. Éreztem, hogy tetszik nekem ez az új ritmus, hogy a magas fizetés helyett végre tényleg a magam ura vagyok. És ekkor! Hópelyhek kezdtek hullani áprilisban amit kicsi korom óta kívántam! Mosolyogva léptem be a feldíszített buszba. Aznap Sanyi volt a sofőr, hozott nekem egy szép mikrofont és egy doboz csokit: A királynőnek minden legyen szép! mondta. Én egy üveg gyógynövénylikőrt és a Magyarországom című könyvet adtam.
Aránylag kevés volt az utas, csak a belvárosban telt meg a busz. Aztán az első ajtón felszállt Ő Pál. Szaxofonnal a kezében, fizetni nem tudott, így hát, hagyományaimmal ellentétben most kiáltottam: Jegyeket előre! Kamera van a buszon! Gyorsan a hátsó ajtó felé hátráltam, remegtem majd Élő zene. Pál szaxofonján felcsendült a Hull a hó. Szívem zengett.
Ma, ahogy a naplót írom, már tudom: az életben csak az hoz boldogságot, ha bátran vállalod önmagad, és leveted a koronát, amikor eljött az ideje. És ha jön a hó április végén, örülj neki, mintha gyerek lennél akkor is, ha az egész busz nézi a te csodádat.
