Nem tetszik, hogy saját családot akarok? Elmenekültem tőletek, elkezdtem építeni a saját életem, ti meg idejöttetek, és minden kezdődik elölről!
Zsóka, ne izgulj ennyire! Tudom, hogy neked, városi lánynak, nehéz lesz a falun. De segítek neked! próbálja megnyugtatni a lányt Dömötör. Mindenhez értek, menni fog egyedül is. Csak légy mellettem!
A lány teljesen bizonytalanul áll ott.
Miért is szeretett bele egy falusiba? Méghozzá annyira, hogy a lába is beleremeg?
Már huszonnyolc éves, karrierje is szép, közben a harmincéves Dömötörnek sok a rokona, saját, kis parasztháza van egy városszéli magyar faluban.
Egy vidámparkban ismerkedtek meg, Dömötör csak véletlenül sétált arra, amíg az anyukája vásárolt, Zsókát pedig a barátnői rángatták el a parkba.
A találkozás után számot cseréltek, elkezdtek beszélgetni. Dömötör igyekezett rácsodálkozni a lányra: időt szakított rá, felutazott a városba, figyelmes és udvarias volt, Zsóka beleolvadt a kedvességbe.
Ráadásul, a korábbi ismeretségei között nem akadt hozzá fogható: őszinte, nyitott, tiszta szívű!
Nem sokkal később a fiú megkérte Zsóka kezét, a lány pedig igent mondott.
Mi van, lányom? Próbáld ki, na! Dömötör dolgos fiú, rendes, falusi, de szívvel-lélekkel. bólint az édesanyja. Ha mégsem jön be, hazajössz Pestre, ne aggódj.
Zsókának nem volt mit veszítenie. Távmunkában dolgozhat, újabban a munkahelyén is elnézték ezt. Nem tizenhét, hanem huszonnyolc falun meg úgyis mindenki a jó levegőt dicséri! Csak hát…
Dömötör, én hogy is menjek oda? kérdezi a lány.
Mint menyasszony! Egy év múlva esküvő, utána közösen elmegyünk valahova. Addig is összegyűjtök mindent, hogy ne a pénzen kelljen gondolkodni. mondja zavartan a fiú. Tudom, máshoz szoktál.
Minden olyan szépnek, rendezettnek tűnik, de valami mégis feszélyezi Zsókát. Nem tudja megfogalmazni, mi az, hát úgy dönt, fejest ugrik!
Így hát kivett egy hét szabadságot, telepakolta a bőröndjét, kulccsal bezárta a saját, apró budapesti kétszobás lakását, amit annyi munkával szerzett meg, és elindult a saját kocsijával vidékre, Dömötörhöz, aki már várta.
Az első estét szerette a faluban.
Nyár volt, meleg, együtt locsolták meg a kis kertet, vacsorát főztek, minden feladatot gyorsan megoldottak közösen.
Szerelmem, jönnek anyáék! mondja péntek este Dömötör, aki kivételesen hamarabb ér haza munkából.
Minek? kerekedik el Zsóka szeme.
Segíteni és megismerkedni. Meg még jön bátyám is a feleségével férfi idegesen jár fel-alá.
Meddig maradnak? kérdezi ijedten a lány.
Remélem, nem sokáig! Dömötör komolyan a lány szemébe néz. Ne aggódj, bírni fogjuk!
Zsóka most már tényleg ideges.
Ne idegeskedj, kicsim! Tekintsd ezt egy próbának. Ha nem megy, visszatérsz. A legfontosabb, hogy van hova! nevet a telefonban az anyja. Csináld úgy, ahogy neked jó. Ők majd megszokják. Vagy nem. De az már Dömötör baja.
“Na tessék! Mire is aggódom? Nem vagyok én még feleség!” gondolja gyorsan, közben befejezi a terítést, mikor autó fékez a ház előtt.
Megjöttek! jön be Dömötör a konyhába.
Kimenek a vendégek elé.
Szervusz, menyecske! nevet rá nagy, vidám asszony, egyszerű, de színes ruhában, rövid sötét hajjal és vad sötét pillákkal, nagy szeretettel öleli meg Dömötört.
Az ugyanilyen termetes férfi megszorítja fia kezét, Zsókának biccent.
A magas, fiatal férfi mókásan kezet nyújt Zsókának, mögötte fiatal, szolid szőke asszony, vérbeli magyar menyecske: ránéz a csinos, fiatal Zsókára, és egy szót se szól, csak odaszól a férjének.
Na, mit nézel, segíts pakolni! szól oda, és elindul vissza a kocsihoz.
Zsóka asztalhoz hívja a társaságot, hátha ott oldódik a feszültség főzni legalább tud!
Jaj, micsoda teríték! dicséri Mária néni.
Péter bácsi bólint.
És ez? Csirke? Ki készít így? turkál mérgesen az ételben a szőke asszony, Emese. Kitalálnak mindent, aztán egyék csak!
Szerintem finom! szól közbe felháborodva Vlad, a báty.
Neked mindegy, csak tele legyen a pocakod! fúj rá Emese, aztán leteszi a villát.
Dömötör bocsánatkérően néz Zsókára.
Ejj, Emese, ne legyél már ennyire irigy! Zsóka szívből főzött! védi meg a szerelmét.
Hát ki találta ki ezt a nevet? A tehén is Zsóka a szomszédba! csipkelődik a szőke.
Zsóka halkan felkuncog.
Mivan? kérdezi halkan Dömötör.
Egy barátnőm tengerimalaca is Emese susog vissza Zsóka.
De mindenki meghallja.
Mária néni rosszallóan néz Emesére, a férfiak alig bírják ki nevetés nélkül, a szőke pedig már vörös.
Ki vagy te? Hogy merészelsz? villan rá.
Úgy gondoltam, ez a stílus hozzád illik. von vállat Zsóka.
Vlad elismerően nézi az öccse menyasszonyát.
Én Vlad felesége vagyok, törvényes asszony! Te csak élettárs! ugrik föl Emese. Mária néni biztatóan helyesel.
Én legalább udvarias vagyok, és ha vendégségbe megyek, igyekszem nem bunkóskodni felel vissza Zsóka.
Nem hozzád jöttem! diadalmasan néz Emese.
Én sem hívtalak! vág vissza Dömötör, aki egyre kellemetlenebbül érzi magát. Meddig maradtok?
Az asztalnál csend lesz. Mindenki döbbenten bámul Dömötörre.
Megtanítjuk a piperkőc városit falusi életre, aztán megyünk vágja rá az anyja.
Hagyd, anya. Eddig is mindent megcsináltunk együtt.
Lusta, hát, sokáig azért nem fogja bírni fúj Emese.
A lustát máshol keresd, nem itt! zárja le Dömötör. Vendégség volt, köszönjük a vacsorát, most mindenki pihenhet!
Dömötör Zsókára néz, együtt pakolnak le az asztalról, a rokonok döbbent tekintete közepette.
Zsóka átgondolja, hogy mennyire jó, ha van biztonságot adó társ, de magát védeni itt is tudja! Ha mégsem, haza mindig visszatérhet.
Szombat reggel nem volt éppen barátságos.
Mi ez az alvás? Falun nem szokás délig aludni! ront a szobába az anyós. A reggelit ideje készíteni már!
Zsóka döbbenten a telefonra néz. Nyolc óra!
Mária néni, a hűtőben minden van reggelinek. húzza magára a takarót. Leöltözhetek?
Micsoda úri hölgy! csapja össze a kezét az anyja. Ami a hűtőben van, azt meg kell főzni!
Ráhagyja, kiviharzik, csapja az ajtót.
Zsóka lemegy, összeszedi magát.
Jó reggelt, szerelmem! mosolyog Dömötör, serpenyővel a tűzhelynél.
Na, ha én nem kelek fel, akkor aludt volna még nyugodtan! csóválja a fejét Mária.
Zsóka bosszúsan összeszorítja a száját.
Anya, mégis miért jöttél be a szobánkba? kérdezi Dömötör.
Nem csak nyafka, hanem lusta is? veti oda Emese.
Hozzád nem szólt senki! vág vissza Zsóka.
Ez ilyen a falusi élet! Kora reggel kezdődik. Ha lesz tehén, hatkor fejni kell! gúnyolódik Emese.
Nem tervezünk tehenet. mondja Dömötör.
Miért nem? Saját tej, tejföl Vagy ja, Zsóka nem tud fejni! Még felkelni se! kacag Emese.
Te sem tudsz, mégis élsz nevet Dömötör.
Mióta Zsóka van, Dömötör csak dühöng szól be megint Mária néni.
Elég! Hazamegyek. Ha eltakarodnak, hívjál, ha még akarsz unja meg Zsóka a folyamatos csúfolódást.
Mióta ez a lány van, teljesen elvesztetted a fejed! Minden idődet, pénzedet neki költöd! sorolja Mária néni. Csak kihasznál! Mi csak meg akarunk menteni!
Anya, Zsóka eltartja magát. Az esküvőre gyűjtök! Dömötör nem engedi el a távozni készülő lányt. Ha boldog akarsz tudni, menj haza! Ide csak meghívással gyertek! Emese különösen.
A rokonok hirtelen nem találnak szavakat. Dömötör gyengéden bevezeti Zsókát a szobába, míg a család kapkodva csomagol.
Fiam, dönts! Én vagy ő! mondja dühösen az anyja.
Hiszen Emesét elfogadtátok! csalódott arcot vág a fiú.
Hát, azt ne hasonlítsd már össze! vágja rá Emese.
Apa és Vlad csendben figyelnek.
Na? sürgeti Mária néni.
A boldogságot választom! mondja Dömötör, szembe nézve az anyjával.
Akkor nincs többé fiam! kihúzza magát a nő, elindul kifelé, a bőröndjeit a férjére hagyja. Emese is követi.
Ha kell, mi veled vagyunk! mosolyog Péter bácsi. Anyádat majd én kezelem!
Vlad átöleli az öccsét:
Vigyázz a boldogságodra! Mi pedig változtatunk a családba!
Eltávoznak.
Zsókának kínos, de érzi: Dömötör tényleg szereti.
Most ismét együtt végeznek mindent, Zsóka támogatja, tudja, mennyire nehéz ez a fiúnak.
A rokonoknál pedig újra nagy a csoda!
Anyu, Emese! Vettünk nektek egy tehenet! nevet Vlad.
Mit beszélsz, fiam? nézi nehezen anya.
Emese reggelente fejheti, aztán kihajtja a legelőre! Vlad nagyon komolyan mondja.
Vlad, ez nem vicces! Emese ideges.
Ti is ezt követeltétek Zsókától, hát most tanuljátok meg ti is! tárja szét a kezét Péter bácsi. És minden reggel hétkor meleg reggelit kérünk, nem szendvicset! Ez itt falu!
Beindult a házi nevelés!
Meg is kapták, amit Zsókának mondtak.
Az anyuka rájön, hogy túlzásba esett. Most tőlük is elvárják, amit Zsóka tudott: keresni, dolgozni de hát nincs hozzá végzettség, se kedv, a gazdaság nagy!
Idő sincs!
Mária néni kibékül Dömötörrel, de fél a faluba menni. Ki tudja, mit tudhat még Zsóka?
Dömötör végül boldogan eljegyzi Zsókát, az esküvőn az egész falu mulat.
Nem mondható, hogy anyós és Emese megszerették volna Zsókát, de legalább csendben maradtak ez bölcsebb lett.
Zsóka boldog! Most is mindent együtt csinálnak, segítik egymást mindenben, és többé nem félnek a váratlan vendégektől!
