Családi ünnep Belépés határok nélkül
Iratkozz fel, és olvass még érdekes történeteket:
Támogasd a csatornát
Hát ez mondja Zsuzsanna, amikor óvatosan felemeli a Zsolnay vázából visszamaradt cserepet, majd nem meri kidobni, inkább a párkányra helyezi. Bocsánat, Marika néni motyogja már az ürességnek.
A lakásban sampon, pezsgő és valamiért narancs illata kering, pedig narancsot tegnap elvileg senki sem bontott. A kanapé mögötti szőnyegen félretett, csillámos műkoszorú fekszik. Az újságos asztal fiókjából előkerül egy selyemsál, rajta a felirat: Lánybúcsú Álmai.
A radiátor alatt szégyenlősen húzódik egy magányos, rózsaszín gumi mosogatókesztyű, lekopott szalaggal. Úgy fest, mintha menekülni próbált volna a tegnap esti forgatagból, de elakadt.
Zsuzsa, gyűrött köntösben, aminek fenekén a bojtos öv kezd kihullani, a szobán keresztül halad, kezében szemeteszsákkal. Minden lépésnél halkan roppannak a cukorkapapírok.
Az ablakpárkányon egy borospohár díszeleg, fenekén rubinpiros folttal, ami már megszáradt. A vázából nem virág meredezik, hanem három csillagos szívószál. A falon papírszívecskékből fércelt girland fut, amelyből az egyikbe biztosan bele is haraptak.
A konyhában újabb hadszíntér vár rá.
Az asztalon félig maradt, emeletes torta árválkodik. A krém elterül, mint olvadó hóember, oldalán ferdére égett mécsesek: 3-as és 8-as számokkal pedig tegnap nem születésnapot, csak lányos találkozót ünnepeltek.
A mosogatóban borospoharak száradnak rúzsfoltokkal. Mellette tányérok, rajtuk besült hummusz-foltok. Egy széken szétterítve tarot-kártya pakli, fele arccal felfelé, fele lefelé mintha egyik se vállalná a jóslat következményét.
***
Zsuzsa rutinosan felvesz egy kártyát Kőr király néz vissza rá kimért, kissé fáradt fölénnyel. Tegnap ebből a pakliból ramazuriztak a lányok házasságokat, költözéseket, titokzatos külföldieket. Eleinte suttogva beszélgettek, aztán hangosan nevettek, mintha pezsgővel öntenék nyakon a jóslatokat.
Lehajol a nő, hogy felemeljen egy csillámot a földről, és ekkor kihúz valami puha dolgot a kanapé alól. Egy idegen csipkés combfix az, gumiszalag nélkül a tegnapi táncok trófeája egy kissé hősiesen. Zsuzsa csak a fejét csóválja, és alig várja, hogy a hálóban csend legyen végre.
Ott látszólag rend uralkodik. Ha nem számítjuk a földön levő három párnát, meg a csigává gyűrt takarót. A saját oldalán igazgatja a fejpárnát s felfedezi alatta a gondosan félbehajtott, rózsaszín papírlapot.
A szíve összeszűkül.
Talán valami elfelejtett üzenet valakitől, Ádám a kocsmából valamelyik barátnőnek? De az írás ismerős nagy, hanyag betűk, minden o-ra zsuzsin módra rá van rajzolva egy kis kör.
Te vagy a világ legjobb házigazdája! Böbe
Zsuzsa sokáig nézi a felkiáltójelet. Mintha egy kicsit remegne. Félmosoly csúszik a szája sarkába: Legjobb házigazdája Marika néni váza széttörve, csillámpor a zuhanyzóban, ahol minden reggeli fürdésből tűzijáték lesz.
Hányszor megfogadtam már motyogja, ahogy leül az ágy szélére.
***
A lába alatt valami undokul cuppan.
Zsuzsa összerezzen, eltolja a papucsát benne egy egész, fényes héjú mandarin, gumival összefogott fecnivel: hogy édes legyen az élet.
Tegnap még nevettek ezen a koccintáson. Most a mandarin valami gonosz tréfának hatott.
A telefon zümmög az éjjeliszekrényen. Képernyőn: Böbe (mi vihartündérnk).
Hát persze mondja Zsuzsa a szobának, aztán mégis felveszi. Szia.
Zsuzsiikám! hangzavar a vonalban, mintha a buli csak átvonult volna máshova. Istennő vagy, eskü! A lányok odáig vannak! Még Anikó, a manikűrös is itt, emlegetjük, hogy hogyan ijesztetted el a szekrény szellemét!
Háttérben valaki felnevet, és bekiabál: Üzenned Zsuzsinak, hogy csak nála szülök!, mire ismét nevetés.
Köszönöm, Zsuzsa mondja halkan Böbe. Tudod nálad mindig otthon vagyunk.
Zsuzsa a papucsos mandarinra néz.
Igen nálam.
Jól van, nem zavarok tovább! Pihenj, te bankett királynő! csattintja ki a vonalat.
***
Zsuzsa leteszi a szemüvegét, Böbe üzenete mellé. A szekrényajtó tükrében egy ötvenes, fáradt arcú nőt lát viszont, szokatlanul fiatal zöld szemekkel és sietve feltűzött, de mégis kilógó csillámmal egy makacs, göndör szál.
A telefon újra csilingel, ezúttal videóhívással. Réka a lánya.
Zsuzsa felsóhajt, végigsimít a haján, de a csillám makacsul ott marad.
Igen, kicsim? veszi fel, s Réka arca tűnik fel a képernyőn, kócos frufruval, kávés bögrével a kezében.
Anyu! Réka hunyorít. Mondtam én, megint csillámpor a macskán?
Most rajtam. javítja ki Zsuzsa. A macska valahol elbújt tegnapi kártyatánc óta. Talán újra bepréselte magát a fiókba
És elmeséli pontosan.
Mama kuncog Réka, aztán komolyabbra vált. Magadhoz hallgass! Macska menekül, Zsolnay darabok, mandarin a papucsban Nem tudnál egyszer végre igent mondani saját magadnak, s nemet Böbének?
Zsuzsa érzi, a lánya hangjában szeretet és bosszúság himbálózik, kéz a kézben.
Neki most nehéz mondja Zsuzsa.
És neked nem? szakítja meg Réka gyengéden. Mikor pihentél, nem vendégeket fogadtál?
Zsuzsa rápillant a radiátor alatti rózsaszín kesztyűre, a cetlire, a kiürült lakásra, tele idegenek nevetésével.
Nem tudom mondja őszintén. Lehet, én is valahol a szekrény alatt lapulok Végh cicával együtt.
Réka sóhajt.
Szeretlek, anya. De tényleg gondold át. Jövőre inkább csak mi ketten teázzunk. Jóslás, csillám nélkül.
A képernyő befagy, majd visszajön. Egy pillanat szünet, mint a kimondatlan gondolat.
Majd meglátjuk mondja Zsuzsa.
De most először nem persze, Böbe, hanem valami más kezdete.
***
Elsőként Böbe csak úgy jelent meg Zsuzsánál kora tavasszal, amikor az ablak alatt még havas, koszos foltok, de bent már üde, zöld hajtások bújtak ki.
Nyisd, Zsuzsikám, jöttem békességgel! csendült hangja már a kémlelőnyílásban. És hoztam pogácsát!
Zsuzsa ajtót nyit, s a folyósót betölti Böbe parfüm, vanília, kinti fagy. Egy hatalmas tepsinyi kelttésztás pogácsa a kézben.
Igazi káposztás pogácsa, mint a nagymamánál, emlékszel? máris a konyhában van, cipőt se vesz le. Anyám, de szép nappalid van! Mint egy magazin!
Zsuzsa zavartan mosolyog, igazítja a sálat az előszobafogasra. Két szobás panel kilencedik emeletén éli csendes büszkeségét: tapéta passzol a függönyhöz, anyukám által kötött pokróc a kanapén. Fehér konyhaszekrény, fa munkalap, az ablakpárkányon cserepek.
Nagyon otthonos mondják, aki belép. Neki, Zsuzsának ez többet jelent.
Gyere, vetkőzz le mondja rutinosan, elvéve a pogácsát. De nehéz!
Mint az életem legyint Böbe, de a szeme nevet. Figyelj, Zsuzsa ott nálam integet a saját régi téglalakása irányába fal mellett van, kicsi konyha. Felső szomszéd üvölt, alsó fúr. De nálad
Fordul egyet az amerikai konyhás nappaliban, ahol Zsuzsa kerek asztalt és ablakhoz tolt dívánt tart.
Nálad levegő van! karját széttárja. Nincs jogod egyedül ülni itt. Tartsunk kicsi összejövetelt? Csak mi, és két barátnőm! Óriási csajok. Megígérem!
Egyedül ülni bűn szúr szíven, mint egy hirtelen tűszúrás.
Eszébe jutnak a hosszú esték, amikor valóban egyedül üldögélt itt, háttérben tévé, a kezében kötés míg Réka nála vagy a rokonok csak ünnepkor jutnak eszükbe.
Összejövetel? kérdez vissza. Hát miért is ne. Épp van pogácsa hozzávaló.
Böbe meglepett szemöldöke a homlokig szalad.
Komolyan mondod? Direkt pogácsával jöttem, hogy kenyérrel vesztegesselek! nevet. Szóval szombaton? Nem lesz hivatalos, csak főpróba egy lánybúcsúra.
Zsuzsa beteszi a pogácsát a sütőbe megmelegedni. A szombat elérhetetlennek tűnik, de most legalább valami változik.
Jól van mondja. Szombaton. Kitalálok valamit.
Zsuzsikám, arany vagy! Böbe öleli, hogy szinte ropog a bordája. Nem hiába, szinte nővérek vagyunk.
A szinte furcsán cseng, de Zsuzsa lenyeli akár a pogácsát.
***
Azon a húsvéton is Zsuzsánál lett az ünnep persze Böbe ötlete.
Nála mindig igazi otthon van! mondta mindenkinek. Kalács díszes, a tojások, mint a képeslapban. És a macska aki mindent fontosnak érez.
Nem is macska igazán, inkább egy fásult portás de fontos, az jobban hangzik.
Böbe már három barátnőt hoz.
Zsuzsa, aki a családi ebéd tempójához szokott, kicsit zavarba jön, amikor egyszerre színes viharfellegként rontanak be: egy vörös, rikító sárga esőkabátban, egy magas, bőrdzsekis barna, egy alacsony, hangos nevetésű barna.
Ő Lili, ő Ildi, ő Panni mutogat Böbe. Lányok, ez az a Zsuzsa, akinél mindig finom és otthonos.
Zsuzsa gyorsan cipőzteti őket, papuccsal, kabátoknak helyet mutat. Magában számol elég lesz a szék, két kalács, tizenegy tojás. Saláta, kocsonya, hogy tartalmasnak tűnjön.
Kevésnek bizonyul. Egy óra múlva Böbe, kalácsmáz-vita közben, felcsapja a telefont.
Jaj! Kati meg Juli is a közelben! Írok nekik. Zsuzsa, ugye jöhetnek? Hoznak saját tojást!
Valamit mondani akar, de a sütő pityeg. Fut menteni a kalácsot, mire visszaér, Böbe telefonja már az asztalon, ő pedig győzelmi mosollyal tálal:
Mindjárt itt lesznek!
***
A húsvét vidám, lármás vásárrá változik.
Veszekednek, kinek igazi a tésztája, ki nőtt fel falusi kemencén. Bizonyítva Lili egy csokimázas tálat csap meg lendülettel. A máz repül, fehér terítő barna pöttyös lesz.
Jaj! dermed meg bűnbánó mosollyal. Ez szerencsét hoz?
Nevetés, hangzavar. Zsuzsa automatikusan törli, de folt marad.
Sebaj mondja. Majd kijön.
És ekkor, Böbe köszönő, hálás tekintetét kapja el mintha nem csak a terítőért, hanem valami nagyobbért.
Estére az ablakpárkány színes tojásokkal megrakott, szalvéta-koszorú a falon, szandálok az asztal alatt. Böbe, pohárral a kézben:
Lányok, hivatalosan kijelentem: Zsuzsánál mindig igazi ünnep van!
Tapsvihar. Zsuzsát elönti a forróság. Mintha a csöndes konyha és rendezett kanapé valóban színpad lenne valami nagyra.
***
Gyerekként azonban pont fordítva volt. Akkor az igazi ünnep Böbénél volt.
Ő mindig vezér társasági, zajos, egy kicsit szeleburdi de vonzó.
A közös udvar gyerekey nála gyűltek. Divatbemutató anyukája köntösében, titkos klub a lépcső alatt. A nénik is: A mi színésznőnk.
Zsuzsa viszont szelíd, halk, minden könyvet időben visszaad és sose hagy csíkot.
Zsuzsikám, te vagy a tanulós, vigyázz Böbére is mondta Marika néni, anyja nővére, egyben Böbe anyja.
Tinédzserként külön utakra sodródtak. Böbe éjszakai bulizóként tért vissza, Zsuzsa főiskolára ment, majd könyvelőként élt. Rokonnal csak ünnepeken találkoztak.
Marika néni halálával újra egymás mellé kerültek. Temetés, haragok, új sérelmek. Akkor ültek együtt újra hajnalig a konyhában, teába oldva a keserűséget.
Mintha anyámmal halt volna a lakás is mondta Böbe akkor. Nem tudom, hogy működik nélküle.
Zsuzsa, aki akkor már négy éve élt anyja nélkül, csak annyit válaszolt:
Másképp működik. Nem jobb vagy rosszabb. Csak új.
Ezután többször telefonáltak eleinte papírok, aztán csak úgy, csevegni.
Idővel Böbe Zsuzsa életét is magával rántotta, mint örvény a falevelet.
Mi, rokonok, nem élünk egymás mellett! Jövök hozzád, jössz hozzám! mondogatta Böbe.
Zsuzsa valamiért sosem ment szívesen oda. Mindig akadt valami munka, Réka, fáradtság. Böbe viszont egyre gyakrabban jött.
***
Az Zsuzsánál formula mindennapossá lett.
Lányok, naná, hogy Zsuzsánál! mondja Böbe telefonban. Hozzám? Hisz nálam nincs is hely
Újév hol? kérdezik.
Zsuzsánál! Ott a girland és a heringsaláta, igazi torta!
Húsvét? Zsuzsánál.
Panni szülinapja? Naná, ott lesz a szép torta!
Este csak úgy, egy kis borral? Hát hol máshol, Zsuzsánál! Ott jó!
Eleinte Zsuzsa még büszke is lakása központ lett. Örült szalvétákat válogatni, vendégeket fogadni.
De idővel szinte besűrűsödött. Vendég érkezik, nem csak Böbe meghívására.
Szia, Zsuzsa! Lili vagyok, tegnap Ildivel voltunk nálad. Benézünk kicsit, hozunk hírt, Böbe nem ér rá! Otthon vagy?
Volt, hogy harmadszor csöngettek egy héten. Zsuzsa nyitott ajtót: ott állt valaki, akit nem szívesen látott. Régi sebet hordó ismerős akkoriban igaztalanul vádolta, pletykát terjesztettél, nyilvánosan kellemetlen helyzetbe hozta. Ők sose keresték egymást azóta.
Szia motyogta a vendég. Böbe szerint nálad a buli, jöhetek segíteni
Zsuzsa áll a küszöbön, szégyen hullámzik benne, mondani akar valamit: Böbe téved, ma senkit nem várok. De valamiért beengedi.
Gyere, kérsz egy teát?
A konyhai törlő kendő összeszorul a kezében, mint egy kötél.
***
Első lázadása inkább gyerekes, humoros próbálkozás.
Ünneprontó akarsz lenni? Vegyél vacak kekszet! gondolta, mikor egyszer nem ment be a pékségbe mennyei teasüteményért, hanem egy közeli boltban a legolcsóbb négyszögletes kekszet vette. Ami soha nem érte meg a teát.
Lássák, hogy nálam se csak fine dining van! gondolta dacosan.
A buli tökéletesen sikerül. Böbe barátnői rossz kekszet is jó hírekkel ették. Ildikó sajtot hozott, Lili olívát, Böbe az elmaradhatatlan paradicsom a bunda alatt falatkát.
Egy ponton, Panni nagy műanyag gyöngysorát felakasztja a bejárati ajtóra, reggelre is ott találja. Kész tenne rendet, mikor újabb csöngetés.
Zsuzsa! Böbe már az előszobában. Hű, de jó, még a kilincsen is ünnep van nálad!
Zsuzsa majd ellenkezne de Böbe lelkesedése lesz nyerő.
Ünnep na, az marad.
***
Különleges volt a jósló lánybúcsú is.
Ma a jövőbe nézünk, csajok! írta Böbe a közös chatbe, ahol csendben Zsuzsát is hozzáadta. Zsuzsikám, te vagy a fő jós! Nálad még a vízforraló is sugdolózik!
Zsuzsa értetlenül néz rozsdás vízforralójára. Jóslás, ugyan
Lili, a vendég, hozza a kellékeket: tarot, rituális mécses, díszes tükröcske.
Ma kontakt a szellemekkel! mondja.
Zsuzsa idegesen kuncog.
Milyen szellemek, Lili? Maximum a leves szelleme
Ne teázz már! Böbe nevet. Zsuzsa, ez játék!
Lefelé van a villany, mécses serceg. Végh cica a radiátor mellől a párkányra húzódik, felborzolva.
Lili kiteríti a lapokat, jól helyezi a tükröt.
Most kérdezzük az univerzumot suttogja.
Zsuzsa a kanapé sarkán ül, saját ünnepén idegennek érzi magát. nézi a gyertyagirlandból remegő fényeket. S a kérdések szerelem, pénz, új lakás mintha sose hozzá illenének.
Aztán egyszer csak, hangulathoz idomulva, pillanatokra elmegy az áram. Először villanók, majd sötét.
Ez jel! suttogja Lili. Ki visít, ki nevet.
Zsuzsa automatikusan a mobillal világítana ebben a pillanatban sötét folt suhan a lábánál. Végh cica, nem bírja, vad nyávogással menekül hálóba, a szekrénybe vágódik ajtót is bevágja.
Ez nagyon jel hörög Zsuzsa. Itt a szellemek is szűkölnek.
A fény visszajön pár perc múlva: valaki a házban flexszel, kiugrott a biztosíték. De Végh cica egy napig a szekrényben maradt csak onnan hallani kaparás és panaszos mrr-t.
Amikor végre kimászott, duzzogva és porosan, Zsuzsa megsimítja.
Együtt bujkálunk, mi, ugye, cica?
A cica szó nélkül elvonul a konyha felé, ahol arany csillám pötty marad pár elpetyhüdt szalvétán.
***
Zsuzsa sokáig nem dönt.
Először csak ül az asztalnál, nézi a telefonon az üres üzenetmezőt.
Félszavakban ír: Böbe, legközelebb inkább nálad bulizzatok. Azonnal törli.
Próbálja így is, úgy is:
Böbe, én ezt nem bírom tovább
Böbe, most egy ideig legyen máshol buli.
Böbe, komolyan, elfáradtam.
Mindegyik vagy túl puha, vagy durva. A fejében Böbe hangja: Zsuzsikám, tudod jól!, Jó vagy, segítőkész vagy, Úgysem nagy ügy.
Nagy levegőt vesz, félreteszi a mobilt, a tükör elé áll. Pislákoló lámpa árnyékokkal játszik az arcán. Fésűt vesz, de nem a haját igazítja, hanem szembenéz önmagával:
Böbe, legközelebb ünnepeljetek magatoknál.
A hangja remeg, mint rosszul hangolt húr.
Minden magyarázat nélkül súgja Réka hangja a fejében. Jogod van hozzá.
Zsuzsa felegyenesedik, vállat húz, mintha színpadra menne.
Böbe mondja újra. Örülök, hogy összejárunk. De most elfáradtam a házamban. Legközelebb nálad ünnepeltek.
A végén a hang megbicsaklik.
Se de inti magát. Nem vagyok mentség-gyár.
Végül ezt írja:
Böbe, tényleg kimerültem. Legközelebb nálad ünnepeljünk, jó? Most egy kis pihenés kell.
Ujja megáll a küldés felett. Görcs a mellkasban félsz elveszíteni, megbántani, viszont látni: Úgy, unalmas vagy.
Elküldi. Félreteszi a telefont.
Most beszélni kell suttogja. Szembe.
A tükör előtt többször elpróbálja.
Böbe, ez az én lakásom, nehéz, ha mindig tele van
Böbe, szeretlek, de nem vagyok ünnepi központ.
Böbe, legyenek határok.
Minden határok szóra a hang vékonyabb, torkát fojtás szorítja. Nem ünnep-háziasszonyt, hanem egy nőt lát a tükörben, aki most tanul nemet mondani.
De valahol a harmadik-ötödik próbánál új tónus nem harag, nem fáradtság, hanem elszántság.
Jól van mondja a reggelnek, tükörképének. Megyünk hozzád. Ezúttal nem hozzám, hozzád.
***
Zsuzsa Böbe felé indul úgy, hogy nem jelentkezik be.
Ha ő jöhet csak úgy pogácsával, lányaival, akkor én is megtehetem. Nem mint háziasszony, hanem mint tanú gondolja Zsuzsa.
Böbe lakása régi bérház magas mennyezet, málló vakolat és újságos levelesláda. Régen Zsuzsa szerette az ilyen muzeális házakat. Most azonban már csak nedvesség és doh szaga van.
Nincs lift. Zsuzsa széles lépcsőn lépdel, tekintete pergeti a kopott köveket. A harmadikon vegyes szag fogadja: olcsó illatosító, állott leves.
Böbe ajtaja felismerhető: ferde műbabérkoszorú, táblán: Itt lakik a csoda. Egykor meghatónak tűnt Zsuzsának, most valahogy szomorú és gyerekes.
Kopogtat. Semmi moccanás. Csenget. Hosszan, erőltetetten. Pár perc múlva susogás, majd álmos, rekedt hang:
Ki az?
Én vagyok mondja Zsuzsa. Zsuzsa.
Lakattal vesződik a zár, mint akarna ellenállni. Végül kinyílik.
Böbe kikukucskál, az ajtót mintegy pajzsként tartja maga előtt. Kitérdesedett melegítő, egy vastag zokni a lábán, másik a kezében. Feltűzött, kócos haj, puffadt szemek igazán meglepődik.
Zsuzsi? Te miért nem szóltál?
Te is szólsz, amikor jössz hozzám? kérdezi Zsuzsa.
Böbe pislog, de beengedi.
Az első lecsapó élmény a lakásban: az üresség. Nem tapéta vagy bútor, hanem a hiány.
Az előszobában nincs üdv itthon se szőnyeg, se cipőtartó. Seprű a falnak, összeesett cipők, egy fél pár papucs. Valami beszáradt folt a padlón.
Tovább haladva még lehangolóbb: egy járni is kiégett zöld huzatú kanapé, amin ruhakupac: ruha, farmer, póló. Padlón borosüvegek, energiaitalos doboz. Leragasztott laptop, telemelletes cigarettacsikk.
Két bögre a földön egyik üres, a másikban szétült kávé, szotyihéj a tetején.
Részeg bögre jut eszébe, ahogy Réka mondja az ilyeneket. Maradék kávé, mert a rendnél fontosabb volt valami más.
Az ablakban nem virág, hanem műanyagpoharak, csipszes zacskó, egy aszott citrom a radiátor mellett.
Zsuzsa érzi, hogy valami felkavarodik benne.
Ez nem csak trehányság. Ez romokban heverő élet, amit senki nem takarít össze.
***
Ne nézz így mondja Böbe, elkaphatja a pillantást. Még nem pakoltam el úgy semmi óta.
Mi óta? kérdi Zsuzsa halkan.
Anyu óta, munka óta, mindezek óta legyint a borosüvegekre szóval élet óta.
Böbe belép a konyhába, Zsuzsa is. Kicsi konyha, egy asztal, régi hűtő, foltos edények. A mosogatóban tányérok, beleszáradt maradékok. A sarokban kidobásra szánt szemetes, de nem vitték le.
Fel akartalak hívni mondja Böbe, közben bögrébe vizet tölt de aztán megvonja a vállát.
Zsuzsa öltönyt szorít a mellkasához, elréved az ő konyhája, az ünnepi ruha, a csillám, a nevetés És itt, a másik világban rend helyett, csend és magány.
Most látja igazán: Böbének az ő otthona nem csak egy hely, hanem menedék az odúja elől.
Ügyben vagy? kérdezi Böbe végül. Vagy csak vizitelni jöttél?
Ügyben. De a vizit is a lényeg feleli Zsuzsa.
***
Azt hittem, még haragszol ül le Böbe hirtelen, mint akinek elment az ereje.
Szemében könnyek csillognak, nem derűből.
Haragszom mondja őszintén Zsuzsa. Elegem lett ebből az örök bulizásból nálam. Tegnap betelt a pohár.
Az asztalra teszi a táskát.
De szeretném érteni mondja remegő hangon, de összeszedi magát. Miért itt van káosz és nálam minden otthon van?
Böbe rövid, nyers nevetésbe kezd.
Mert nálad igazi otthon van mondja. Nálam csak díszlet.
Mélyet sóhajt, elindulnak a szavak, mintha áttört volna a gát.
Nem érzem itt magam otthon, amióta anyu nincs, amióta mindenért vitáztunk. Ezek a falak nem az enyéim. Olyan, mintha albérlő volnék. Minden van, csak otthon nincs. Érted?
Zsuzsa némán bólogat. Eszébe jut, mikor anyja halála után hetekig másé volt a lakás átrakta a bútorokat, új függönyt varrt.
Amikor hozzád megyek minden rendben. Pokróc sima, csészék csillognak, macska az ablakban. Te ott jársz-kelsz, tudod, mit hol találsz. Mint aki tudja, hogyan kell élni.
Sírásba fúl a szó.
Ott, nálad érzem hogy nem félek, nem vagyok egyedül.
Zsuzsa feszítő, meleg érzést érez a szegycsontja alatt együttérzés, felismerés.
Én meg Böbe remegő nevet azt hittem, szereted, ha mindig élmény van. Mert olyan jól vezeted a dolgokat.
Összefonja az ujjait.
Azt gondoltam, neked jó, ha nyüzsög a lakás. Hogy nem vagy egyedül. Nem akartam ezt nem akartam látni. Csak hozzád szaladtam, egyedüli régi helyemet keresve.
Zsuzsa lenyeli.
Ezért nem vetted észre, hogy az én lakásom is elfogy a te káoszod mögött?
Böbe eltakarta az arcát.
Félek egyedül lenni, Zsuzsa. Valóban. Este, amikor magamra maradok, anyu hangja hallatszik. Követeli, mondja. Bekapcsolom a zenét, hívok mindenkit, hozzád menekülök. Mert nálad van otthonérzetem.
Zsuzsa leül vele szemben. Azon mondatok, amiket a tükörben próbált, most védtelenek, de igazak.
Böbe, örülök, hogy menedéket adhatok De
Kezét a pultra teszi, ne remegjen.
Nem lehetek tovább egyetlen párna minden futásodhoz.
Böbe lesüti a szemét. Zsuzsa kifújja a levegőt.
Próbáljunk máshogyan mondja.
***
Hogy érted, hogy máshogyan? Böbe orrot fúj.
Például nem minden ünnep nálam.
Körbenéz a lakásban, kávésbögrére, ruhahalomra, kukára.
Kezdjük ott, hogy otthon az a hely, ahol nem szégyelled magad magad előtt mondja.
Böbe szomorúan elmosolyodik.
Magam előtt rég szégyellem.
Akkor kezdjük el együtt rendbetenni áll fel Zsuzsa. Ha te folyton hozod át a bandákat, ez itt mindig ilyen marad. Nekem meg nehéz.
Könyöklőbe kapaszkodik, Böbére néz.
Legyen így: felváltva tartjuk az összejöveteleket. Egyszer nálam, egyszer nálad. De csak kevesen. Nem minden héten. Csak havonta.
Tényleg azt kéred, hogy ide hozzak vendégeket? mutat körbe Böbe.
Azt kérem, ne legyen az én lakásom az egyetlen ünnep. Legyen a tiéd is.
Mélyebbre halkul.
És azt is hogy kezdjük kicsiben. Előbb csak ketten.
Böbe értetlenül néz.
Úgy értem, mondja Zsuzsa kidobjuk a szemetet, elmosogatjuk a bögréket, letöröljük az asztalt, majd palacsintát sütünk. Csak ketten. Lányok nélkül. Csillám nélkül. Spiritiszta szeánsz nélkül.
Palacsinta? Böbe elhúzza a száját, majd ismerős fénnyel néz rá. Inkább amerikai lepényekben vagyok jó.
Jöhet az is bólint Zsuzsa.
***
Elkezdik.
Először ügyetlenül. Zsuzsa új szemeteszsákot vesz, Böbe csészéket gyűjt, Zsuzsa mosogat.
Engem is anyu tanított rendet tartani mondja, miközben törölgeti a bögrét. Téged csak másképp vitt az élet.
Böbe hallgat, csak dörzsöli a csészét buzgón.
Lepényillat lengi be a konyhát. És ahogy Böbe sodor, Zsuzsa újra látja benne a régi udvari lányt, most más küzdelmek közt.
Egyszer csak csöngetnek.
Ki lehet az? ugrik Böbe.
Zsuzsa kinéz, elmosolyodik:
Családtag , mondja.
Az ajtóban Réka áll, hátizsákkal, szatyorral.
Palacsinta illatra jöttem, írtam anyu, nem reagáltál. Benéztem.
Böbe zavarban piszkálja a haját.
Gyere, mondja Zsuzsa. Nálunk most főpróba zajlik.
Réka körülnéz, asztal, lepények, Böbe, anya. Kicsit meglepődik, aztán elismerően bólint.
Hű, most már Böbénél is van csillám?
Micsoda? Böbe értetlen.
Nézz fel! kuncog Réka.
Mind felnéznek és a lámpáról fénylik egy ezüst csillag. Valószínűleg Böbe ruháján utazott.
Zsuzsa nevet:
Na, már nálad is van csillám! Nem csak nálam.
Csak közös megegyezéssel legyen kacsint Réka.
Zsuzsa érzi, valami fellélegzik benne. Még mindig neheztel Böbére de most már választása van. És Böbének is.
Hármasban ülnek a pici konyhában, egy serpenyőből eszik a lepényeket, s nevetnek, mikor liszt csíkos lesz Böbe arca.
Most nem érzi senki, hogy használja valaki más otthonát. Ez az első picike, de őszinte ünnep. Nincs bankett királynő, se legjobb háziasszony. Csak Zsuzsa, Böbe és Réka.
