Képzeld el, beszélgettem nemrég a barátnőmmel erről, és rájöttem, hogy a saját sztorimat még sosem mondtam el így. Házasságkötés előtt már sokszor hallottam ismerősöktől, hogy amikor egy férfi elvesz feleségül egy nőt, szinte azonnal úgy bánik vele, mintha az ő tulajdona lenne, és előjön a valódi énje. Na, de hát én naiv voltam, elhittem, hogy az én párom, Gábor, biztosan nem lesz ilyen. Már az eljegyzésünk előtt is annyira kedves volt hozzám, sose emelte fel a hangját, mindig attól félt, hogy megbánt. Mindig azt akarta, hogy mellette legyek.
De hát persze, ahogy a legtöbb nővel, velem is megtörtént: amint meghódította a szívemet, valami megváltozott benne. Pár hónap házasság után elkezdett csúnyán beszélni az anyukámról, Marikáról. Hogy miért hívogat gyakran, miért jön át hozzánk heti egyszer. A békesség kedvéért inkább egyetértettem vele, nagyon aggódtam a házasságom miatt, ezért megkértem anyukámat, hogy ne hívjon fel, majd én keresem, ha egyedül vagyok.
De ez csak a kezdet volt. Terhes lettem, ráadásul elveszítettem a munkámat is. Sajnos fekvésre ítéltek, mert veszélyeztetett terhes lettem, úgyhogy a szerződésem sem lett meghosszabbítva. Ekkor kezdődött az a lemez tőle, hogy:
Egész nap csak itthon fekszel, semmit sem csinálsz! Én meg csak csendben tűrtem, végül is terhes voltam, és rettegtem, hogy ha elhagy, mit csinálok?
Másfél évvel azután, hogy megszületett a kislányom, Panni, Gábor igazi uralkodóvá akart válni otthon. Amikor hazaért a munkából, az ajtóban kellett fogadnom őt, kézbe nyomni a papucsot, minden elő volt készítve, a vacsora forrón az asztalon, csak leüljön enni.
A gyerek körüli dolgok mind az én feladataim lettek, semmi közös felelősség. Lassan teljesen kikészültem. Végül összepakoltam magunkat, és visszaköltöztünk anyukámhoz, Zuglóba. Két hónapig egy szót sem beszéltem Gáborral. Az élet ment tovább, visszamentem dolgozni, és egyre jobban néztem ki komolyan, még a barátnőim is megjegyezték.
Aztán egyszer csak megjelent nálunk, soványan, kicsit elgyötörten, régi, szakadt zakóban, és leborulva a térdére bocsánatot kért tőlem. Mondtam neki, egy feltétellel jöhetünk össze újra: el kell végeznie egy főzőtanfolyamot! Ha visszamegyek, onnantól ő fog főzni és takarítani is. Először csak pislogott, de belement. Na, majd meglátjuk, mennyire gondolja komolyan.
