Egy barátnő engedély nélkül hívott vendégeket a nyaralónkba a születésnapjára
Hat évvel ezelőtt a férjemmel vettünk egy takaros kis nyaralót. Az összes felújítás saját kézzel készült, a kertet magunk gondoztuk, és próbáltunk minden hétvégén, vagy legalább kéthetente lejutni.
Zöldségeskertet ugyan nem alakítottunk ki, de ültettünk azért egy kis ágyást: uborka, paradicsom, fűszernövények, hagyma, cukkini, paprika. Tehát mindenből egy kicsit, ami alapvető.
A házhoz már tartozott néhány málnabokor, párféle ribizli, egres és nem kevés eperpalánta. Gyakran vittem be a termést a munkahelyemre, hogy megkínáljam vele a kollégáimat. Hát, mindenki repesett az örömtől.
Idén érkezett hozzánk egy új kollegina egy másik osztályról, Katalin. Elsőre kedvesnek, illedelmesnek tűnt. Épp vittem be friss epret, hát gondoltam, neki is adok. Boldogan elfogadta.
Elkezdte dicsérni az eper ízét, aztán részletesen kifaggatott, hogy honnan van, hol van a ház, milyen ott. Én meg, mert nem vagyok szűkszavú, mindent szépen elmeséltem.
Pár nappal később Katalin odajött hozzám, és lazán elkérte a kulcsot a nyaralónkhoz: a lánya pár hétre lemenne a gyerekekkel, hogy végre tiszta levegőt szívjanak. Meg amúgy sem mennénk le mi, csak egy hétre, a lánya meg most van gyesen, ki kellene szakadni a fordulatos városi életből.
Természetesen nemet mondtam. Katalin megsértődött, de nem erősködött tovább.
Két hét múlva odajött hozzám egy kolléganő, aki Katalinnal egy részlegen dolgozik. Azt kérdezte, hogyan tudna eljutni a nyaralónkhoz. Fölszaladt a szemöldököm: minek?
Hát, hogy Katalin meghívta őt és még pár kollégát egy születésnapi bulira, amit kapaszkodj! a mi nyaralónkban tartanak, csak mindenki oldja meg az odautat.
Leesett az állam.
Odamentem Katalinhoz és számon kértem:
Ez most mégis hogy gondoltad? kérdeztem tőle, mire ártatlanul mosolygott.
Ugyan már, ne csinálj ügyet belőle! Egy nap az egész, nincs is ott senki, lakni sem fog ott senki, csak bulizunk egyet a szülinapomon. Ugye, nem sajnálod tőlünk?
Dehogy nem sajnálom. Sajnálom a munkám, sajnálom a gyepet, a virágágyásokat, a bokrokat, és úgy unblock a házamat.
És amúgy sem hívott meg! Még csak engedélyt sem kért tőlem.
Megint nemet mondtam. Megsértődött újra.
Hát legyen. Nem érdekel. Éveken át hordtam be a kollégáknak a terményt, de ilyen pofátlan azért még egy sem akadt, mint ő.
