Az anyósom úgy dönt, beköltözik a lakásomba, és a sajátját a lányomnak adja át.
A férjem nagy családból származik, ott nőtt fel négytestvéres forgatagban. Az anyósa egymás után vállalt gyereket, míg végül megszületett a lánya. Furcsa módszer, de hát nem az én dolgom ítélkezni. Családi játszmák
Amikor hozzámentem Balázshoz, azt hittem, szerencsés vagyok. Komolynak, bátornak, talpraesettnek tűnt. Igazi családcentrikus ember, mégsem tudott elszakadni édesanyjától és húgától. Az anyósom nem törődött különösebben fiaival, de a lánya jövőjét mindig mindennél fontosabbnak tartotta.
Kinga tízéves volt, amikor megismertem. Eleinte nem volt vele bajom, de öt év után már igenis zavart. Nem akart tanulni, rossz társaságba keveredett, minden gondját a férjemnek kellett intézni. Akár éjjel is hívhatta a testvére, ha probléma akadt.
Reméltem, Kinga idővel felnő, férjhez megy, és megoldódik minden. Hát, nem így lett! Amikor férjhez akart menni, anyósom rávette a fiait, hogy dobják össze a pénzt az esküvőre, mert saját pénze nem volt. Kinga férje sem túl tehetős, kevés fizetése van, így az ifjú párnak az anyósával kellett együtt élni.
Gyerek született, majd még egy Anyósom megértette, hogy ez így már tarthatatlan. Ekkor állt elő az ötlettel: ő beköltözik hozzánk, a lakását pedig átengedi a lányának. De igazságos ez így? Hiszen a lakást én vettem a saját pénzemből, a férjem egy fillérrel sem járult hozzá! Ráadásul Balázst sem zavarja a helyzet, mindig csak ezt mondja: Anyukám segít majd neked!
Két szobás a lakásunk. De én nem akarok lemondani a kényelmemről, nem szeretnék másokkal közös tető alatt élni. Az anyósom meg van róla győződve, hogy kötelességünk befogadni, mert a férjem az elsőszülött fiú, akinek gondoskodnia kell a szüleiről.
Szeretem a férjemet, a válás szóba sem jöhet. De hogyan tudom vele megértetni, mennyire elviselhetetlen az együttélés az anyjával? Hogyan magyarázzam el neki, hogy ez így egy rémálom? Talán valakinek van egy jó tanácsa számomra?
