A feleség csak későn tudta meg
Ezt keresed? nyújtotta oda a levelet neki.
Karesz elfehéredett.
Zsani, te ne gondolj semmi rosszra Misike ez
Mire ne gondoljak, Karesz? Hogy a férjem anyja életben van, és börtönben ül? Hogy mindketten naiv virágszálnak néztek engem?!
Hogyhogy csak egy hónap? Zsani, megegyeztünk, hogy őszig biztos maradhatok!
A kisebbik fiam most kezdte az ovit, a közelben sikerült munkát találnom
Mi történt?
Időben fizetünk, nem zavarunk senkit
Nem maguk miatt van, Zsani elhallgatott. Vissza kell mennem a lakásomba.
Veszekedtetek a férjeddel?
Kérlek, ne tegyél fel felesleges kérdéseket.
Pontosan egy hónap van innentől!
Készítek végszámolást, visszaadom a kauciót.
Sajnálom
Zsani lerakta a telefont, és összeborzongott. Bárcsak már vége lenne ennek az egésznek
***
Zsani nem tudta levenni szemét a borítékról a konyhaasztalon.
Egy egyszerű boríték, amit éppen öt perce kotort ki a postaládából, miközben szórólapokat és az internet számláját is kivette.
Általában Laci szokta behozni a postát, de ma valamiért ő nézett bele a ládába
Bélyegző. Feladó. Bv. Intézet, Balassagyarmat.
És a feladó neve: Szabó Lívia.
Ezt a nevet Zsani párszor hallotta már a férjétől így hívták az anyját. Vagyis az anyósát, akit azonban Zsani soha életében nem látott.
Nem is sejthette, hogy a férje édesanyja egyáltalán él.
Nekem nincs senkim, Zsani, mondta Laci a harmadik randin, amikor egy olcsó presszóban melegedtek a zuhogó eső után. Apa elment még születésem előtt, soha nem is láttam.
És anya Anyát elvesztettem húszéves koromban. Szívprobléma. Szóval olyan vagyok, mint egy vándor, egyedül magamnak.
Senkid sincs? Zsani majdnem sírva fakadt a sajnálattól. Se nagynéni, se nagybácsi?
Van valami távoli rokon valahol a Tiszántúlon, de velük semmiféle kapcsolat.
Hidd el, így egyszerűbb. Nincsenek családi drámák, vasárnapi kötelező ebédek anyósnál vagy apósnál. Csak te meg én.
Akkor azt gondolta:
Micsoda erős lélek Ennyit kibírt, és mégsem keseredett meg.
Úgy vette őt körül gondoskodással, mintha ezzel akarta volna pótolni mindazt a szeretetet, amiről Laci lemaradt.
Aztán jött az esküvő, szűk körben, csak a szűk családnak.
Az ő részéről jelen voltak a szülei és pár barátnő, Laci részéről csak a legjobb gyerekkori barátja, Karesz, aki egész este feltűnően hallgatag volt, és igyekezett nem nézni Zsani szemébe.
Akkor ezt mindössze szégyenlősségnek tudta be. Most már értette: Karesz inkább attól félt, hogy elszólja magát.
És hová temették? kérdezte fél évvel a házasság után Zsani. Esetleg elmehetnénk rendbe tenni a sírt Mégiscsak édesanyád volt.
Laci erre idegesen megrándult. Elfordult, és elkezdte igazgatni az inge gallérját.
Messze van, Zsani. Vidéken. Régi, zárt temető.
Majd egyszer magam elmegyek, ne foglalkozz vele. Nem akarom, hogy odamenjünk, nehéz ott a légkör.
Gondoljunk inkább az élőkre, jó?
És Zsani hitt neki. Ostoba!
***
Nyílt az ajtó, Zsani összerezzent, és gyorsan eldugta a borítékot az asztalfiókba, a spár bolti kuponjai alá.
Szia, édes! Laci hangja úgy csengett az előszobából, mint mindig: vidáman és melegen. Hogy volt ma a kis bajnokunk? Nem rosszalkodott?
Bement a konyhába, Zsanihoz lépett, puszit akart adni a fejére, de Zsani önkéntelenül félrehúzódott.
Mi van veled? Fáradt vagy? nézett rá aggódva. Megint Niki nem hagyott aludni?
Na, gyorsan átöltözök, elviszem őt, te meg dőlj le nyugodtan.
A vacsoráról is gondoskodom.
Nem kell, nem vagyok éhes. Laci, ma hoztak postát
Egy pillanatra megállt, csak egy töredék másodpercig, de Zsani észrevette.
Tényleg? Mi jött? Számla megint?
Számla. Meg valami reklám. Ennyi.
Laci láthatóan megkönnyebbült, nagyot sóhajtott.
Akkor jó! Megyek, megmosom a kezem, aztán irány a fiunkhoz. Hiányzott már nagyon.
Zsani a hátát nézte. A férfi, akivel együtt élte az életét, osztozott a mindennapjaiban és az álmaiban, most itt állt előtte és hazudott.
Hazudott úgy, hogy az már gyomorforgató volt.
Tekints rám árva gyerekként mondta Laci.
Közben a balassagyarmati börtönből írt neki Szabó Lívia.
Miért ül? Embereket vert át? Lopott? Csalt? Sokáig marad még?
Zsani hirtelen tisztán el tudta képzelni, ahogy egy-két év múlva becsönget valaki, és az ajtóban ott áll egy kemény tekintetű asszony a múltjával.
Azt mondja:
Szervusz, fiam, szia, menyem. És hol az unokám? Most már veletek élek!
Önmagától nem félt, Nikit féltette.
Hogy nő fel egy gyerek egy börtönviselt nagymama mellett?!
Hogy lehetne egy bűnözőt beengedni a lakásukba?!
Zsani, kérsz teát? kiáltott Laci a szobából. Az Aldiban van leárazás pelenkára, találtam kupont a fiókban. Holnap el is ugrom.
Ő nem válaszolt. Már a bankszámla-alkalmazást nyitotta, ellenőrizte, elég-e a félretett pénz.
Kezdésnek ki kellett tartania. A másik kerületben lévő lakás az épp jó lesz.
A bérlők még egy hónapig ott laknak. Ezt kibírja, csak le ne bukjon.
***
Laci munka előtt hosszan búcsúzott Nikitől, puszilta aranyos kis pufók arcát, ígérte: ma hamarabb hazaér.
Zsani undorral nézte ezt a jelenetet: hogy képes volt ilyen aljas hazugságokra? Illetve hogy lehet valakivel ekkora dolgokat eltitkolni?!
Miután a férje elment, elővette a levelet. Keze viszketett, hogy felbontsa, elolvassa, de félt tőle.
Mi van, ha elolvassa, onnantól már nem tud elmenni? Hátha olyasmi van benne, amitől aztán megingana
Nem mondta határozottan magának. Mindegy, mi áll benne. Majd két évig hazudott nekem!
Valaki csengetett. Zsani összerezzent. Ki az?
A szülei mindig előre szólnak. Barátnő? Kinézett a kukucskálón Karesz állt odakint.
Idegesen toporgott, folyamatosan a liftet lesve.
Zsani ajtót nyitott.
Karesz? Laci nincs itthon, dolgozik.
Tudom, Zsani dadogta Karesz, zsebében motozva. Csak úgy, arra jártam. Gondoltam, hátha Laci otthon hagyta a garázskulcsot.
Azt mondta, az előszobai komódon van.
Kulcs? felvonta a szemöldökét. Nincs itt semmilyen kulcs a komódon. Az előszobában sem. Biztos, hogy itthon hagyta?
Ő mondta Figyelj, Zsani, Laci kért még valamit a postaládából. Benéztem, de üres volt. Te te nem vetted ki ma a postát?
De, kivettem. Miért?
Karesz nyelt egyet.
Csak úgy. Várunk egy csomagot alkatrészekkel, Laci kérte, hogy nézzem meg, nincs-e értesítő.
Zsani lassan visszament a konyhába, elővette az asztalról a szürke borítékot, visszasétált.
Ezt keresed? nyújtotta felé a levelet.
Karesz elfehéredett.
Zsani, te te ne gondolj Misike ez
Mi az, amit nem szabad megtudnom, Karesz? Hogy a férjem anyja él és börtönben ül? Hogy hülyének néztek?
Hogy egy olyan embertől szültem gyereket, akinek a múltja sötét titok?
Zsani, csak jót akart! Karesz gyorsan, suttogva beszélt. Normális életet akart, ilyen árnyékok nélkül.
Az anyja nagyon nehéz ember. Laci sokat szenvedett tőle.
Nem rosszindulatból, hidd el! Egyszerűen kitörölte őt, hogy ne ijeszd meg.
Kitörölte? Zsani keserűen elmosolyodott. Karesz, mégis hogy lehet valakit kitörölni? Pláne így.
Megvonta tőlem a döntés jogát! Jogom volt tudni, hová megyek férjhez.
Miféle család? Ott nincs semmi család. Csak ő meg a sötét ügyletei.
Zsani, add oda nekem a levelet, kérlek! Nem olvastad, ugye? Majd átadom Lacinak, ő mindent elmond.
Menj el, Karesz mondta halkan Zsani. A levelet nem adom. Az László Szabónak szól, majd megkapja tőlem, a saját kezemből.
Határozottan becsapta előtte az ajtót.
***
Az egész nap ködben telt. Zsani etette a fiát, öltöztette, sétált vele az udvaron, gondolatai mégis mindig visszatértek az egész helyzethez.
Mit vigyen el először? Babakocsit, gyerekágyat, iratokat. A bútor a bútor nem számít.
Az ő saját, külvárosi lakásában is van egy régi kanapé, szekrény. Elég lesz.
Hatra már teljesen nyugodt volt.
Megterített, vacsorát főzött, lefektette a fiát. Majd várt.
Hmmm, finom illatok! Laci igyekezett úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Nézd csak, mit vettem. Új zenélő forgó Nikinek! Szép dallamokat játszik.
Zsani csendben ült az asztalnál, előtte a hírhedt szürke boríték. Laci belépett, az arca megváltozott.
Karesz megtalálta? kérdezte halkan.
Én találtam meg. Karesz a te kérésedre akarta elhozni. De nem adtam oda neki
A férj nehézkesen leült vele szembe.
Miért, Laci? Miért mondtad azt, hogy meghalt?
Mert számomra tizenkét éve meghalt nézett a szemébe könnyekkel teli. Amikor először lecsukták. Aztán kijött, fél évig volt szabad, majd újra vitték.
Zsani, te rendes családból jössz, apukád mérnök, anyukád tanítónő. El sem tudnád képzelni, miről szokott beszélni az anyám. Ő profi szélhámos. Született csaló.
És te eldöntötted, hogy jogodban áll nekem hazudni? Egy teljes évig? Zsani kiabálni kezdett. Érted, hogy ezzel minden bizalmamat elveszítetted?
Féltem, hogy elhagysz! Laci is felemelte a hangját. Elmentél volna! Azt mondanád, hogy jaj, nem, az anyja börtönben ült, ki tudja mi van a vérében.
Azt akartam, hogy Niki rendes légkörben nőjön fel. És igen, azt gondoltam, hogy a férj árva jobb, mint egy férj, akinek az anyja tolvaj.
Most már elvált apja lesz mondta fagyosan Zsani.
Laci megrekedt.
Mi? Miért? Zsani, ezt most komolyan? Egy levél miatt? Azért, mert titkoltam?
Azért, mert nem ismerlek, Laci. Ha ezt így el tudtad játszani, még miről hazudsz?
Ki az apád? Lehet, hogy ő sincs eltűnve, csak egy másik börtönben ül?
Zsani, ne beszélj összevissza
Nem beszélek. Írtam a bérlőknek. Egy hónap múlva költözöm vissza. Holnap beadom a válókeresetet.
Laci könyörgött. Térdre borult, rimánkodott, azt hajtogatta, hogy mindezt miattuk és a kisfiukért tette.
De Zsani nem hallgatott semmilyen magyarázkodásra. Döntött.
***
A bérlők elmentek, most Zsani a fiával egyedül él a saját lakásában. A házasság felbomlott, de Laci nem adja fel, szeretné visszakapni a feleségét. Nem érti, mi volt a rossz lépés hiszen mindent a család védelmében tett
A fiát rendszeresen látja, mindenben támogatja. De Zsani már nem akar újra közös életet.
