Férj-nevelde
Együtt voltunk, Ilka. Akkor, azon az utolsó pécsi céges úton. Az egész hát, ostoba mód történt.
Iszogattunk a prezentáció után, én meg egyszerűen nem tudtam fékezni magam, Ilka
És ezt így ilyen higgadtan közlöd? Ilona hangja remegett a döbbenettől. Géza, most vallottad be, hogy megcsaltál!
Nem bírom tovább magamban tartani hajtotta le fejét a férj. Ilka, kérlek, bocsáss meg! Esküszöm, soha többé nem fordul elő. Mindent átgondoltam
Ilka óvatosan letette a poharat az asztalra. Az élete pont most omlott össze
***
Aznap reggel csak a szokásos: Ilka ott állt a tűzhelynél, kavargatta a tejbegrízt a kisebbiknek, közben próbálta fésülni a hét éves Panni haját.
Anya, ez fáj! sikkantotta Panni, és megrántotta a fejét.
Bocsi, drágám, de sietek vele! Hol van már az apátok?! Mindjárt elkésik!
A férje kilépett a fürdőből, gombolta az ingét. Ilka már az arcáról látta, hogy ma is harapós kedvében van.
Van kávé? kérdezte, rá sem nézve Ilkára.
A kotyogóban. Tölts magadnak, nekem elfoglaltak a kezeim.
Ő töltött. Állva itta meg, az ablakon lesett ki a szürke udvarra, ahol a házmester lustán gereblyézte a leveleket.
Se puszi, se hogy aludtál, évek óta tulajdonképpen csak elvoltak egymás mellett, mint két szobatárs.
Ilka egy nagy kereskedelmi cégnél volt könyvelő, tíz éve élt házasságban.
Panellakás három szobás, csinos, bár még jócskán hitelre új autó, egy vadiúj Dacia Duster. A gyerekek egészségesek, szóval lehetne boldog, de
Valójában egyre inkább fulladozott hiányzott neki az a régi, bohókás férfi, aki hajnalban is képes volt elugrani egy doboz jégkrémért, vagy csak úgy összeroppantotta egy ölelésben.
Két körül rezgett a telefonja az asztalon.
Elmehetnénk ma este vacsorázni valahova, ezer éve nem voltunk sehol írta Géza. A gyerekekről szóltam a nővéremnek, Klári elviszi őket éjszakára.
Ilka vagy háromszor is elolvasta az üzenetet. A szíve úgy kihagyott egy ütemet, mint egy izgalmas magyar táncházban.
Nahát, tényleg feltűnt neki valami? suttogta.
A nap többi része ködösen telt. Hazaszaladt, előbb lelépett a melóból, pánikszerűen válogatta a ruhákat a szekrényben.
Végül a sötétkék selyemruha mellett döntött, az pont előnyös. Kicsivel több spirál, némi parfüm a fül mögé.
A tükörben egy nőt látott, aki bármennyire is próbálná letagadni még mindig akar tetszeni a férjének.
Az étteremben meghitt fények, halk élőzene. Ilka picit korábban érkezett, de Géza már az asztalnál ült öltönyben, borotváltan.
Felkelt, illedelmesen kihúzta a széket, a szemében mintha csodálat csillant volna. Vagy inkább sajnálat? Akkor még Ilka sem tudta eldönteni.
Csinos vagy, Ilka mondta halkan.
Köszi. Meglepődtem az invitáláson. Van valami apropó?
Tulajdonképpen nincs. Csak most jöttem rá, hogy már csak lakótársak vagyunk, minden beszélgetésünk arról, ki veszi a pékárut.
Igen, érzem én is, sóhajtott Ilka, belekortyolva a fröccsébe. Munka, gyerekek, napi robot
Ugyanez nálam. Kutyafuttában minden, azt sem tudom már, miért rohanok.
Sokáig beszélgettek. Felidézték az esküvőt, amikor egy dohos albérletben laktak csöpögő csappal, de akkor voltak boldogok igazán.
Nevettek, ahogy Géza először pelenkázta a lányukat majdnem elájult az élménytől.
Az este egyre jobban alakult, Ilka érezte: mintha olvadna a jég köztük.
Ilyet kéne gyakrabban gondolta. Csak túl vagyunk fáradva, ennyi az egész
Menjünk haza? kérdezte Géza, miután kihozták a számlát. Útközben veszek bort. Legalább most kicsit nyugi lesz, gyerekek nélkül.
Otthon szokatlan volt a csend, sehol egy Lego, se nevetés. A lakás óriásinak és üresnek hatott.
Leültek a konyhába, Géza bort töltött. Már-már kellemes volt minden, amikor
Ilka, muszáj tényleg változtatnunk valamin, kezdte.
Egyetértek. Menjünk együtt valahova! A Balaton, akár Hévíz csak engedjünk ki végre.
Nem csak a pihenésen múlik. Mostanában teljesen elvesztettem magamat. Nem tudunk kommunikálni Te a gyerekekkel, én a munkával. Mikor hazaérek, te vagy alszol, vagy épp felrobbanod valamin.
Nincs köztünk meghittség. Nem a testi, hanem amikor elég egy félszó.
Ilka feszülten pillantott rá:
Mire célzol ezzel? suttogta.
Arra, hogy elbuktam.
És kimondta. A pécsi céges útról, a kolléganőről, a jolly joker megcsalásról.
Ő csak meghallgatott, Ilka, hadarta Géza, mintha attól félne, nem engedi végigmondani. Gyakran mentünk közös utakra.
Mindig érdekelte, hogy vagyok, és nem csak udvariasságból.
Nem mentegetem magam, tényleg. Egy utolsó fráter vagyok, ezt belátom. Hosszú ideig kitartottam, becsület szavam.
De azon az estén iszogattunk a többiekkel, később ketten maradtunk a hotel bárjában
Ilka hallgatott. Olyan volt, mintha gránát robbant volna a mellkasában, és a szilánkok még csak most kezdtek igazán fájni.
Bocsáss meg, ha tudsz folytatta Géza. Rettenetesen szégyellem magam. Két hete nem találom a helyem.
Nem tudom magamban tartani, nem akarok tovább hazudni neked, nekem csak te és a gyerekek számítotok. Bármit megtennék
Bármit ismételte papagáj mód Intonálva Ilka.
Igen. Már beszéltem a főnökömmel, kértem, helyezzen át másik osztályba, hogy még csak a közelébe se kerüljek annak a nőnek, Pali bácsi megígérte, hogy egy hónapon belül megoldja.
Ki is írtam a szabadságomat. Elmegyünk valahova, csak te meg én. Próbáljuk újrakezdeni, tiszta lappal.
Géza kinyújtotta a kezét, hogy rátegye Ilkáéra, de Ilka elrántotta a sajátját.
Tiszta lappal? keserűen felnevetett. Miről beszélsz, Géza? Felfogod, mit tettél?
Nem csak megcsaltál, hanem porig aláztál! Én eközben a munkahelyemen örültem az sms-ednek, ruhát választottam az estére Azt hittem, még szeretsz, tényleg próbálsz javítani a kapcsolatunkon
Szeretlek! kiabálta majdnem Géza. Azért mondtam el Nem bírtam már hazudni!
Ha szerettél volna, nem fekszel le vele Jaj de szívélyes kolléganő. Én meg csak egy hárpia vagyok, ugye?
Nem így gondoltam próbált szabadkozni Géza.
Felállt, próbálta átölelni.
Ilka, kérlek
Ne érj hozzám! ellökte, iszonyodott tőle.
Kirohant a hálóba, zárta az ajtót, és hanyatt vágódott az ágyra.
Csendben zokogott, Géza hosszú percekig dörömbölt a kilincsen, suttogott, bocsánatot kért utána némaság, csak azt hallotta, ahogy letelepszik a kanapéra a nappaliban.
***
Reggel püffedt arccal jött ki a konyhába. A férje ugyanabban az ingben, nadrágban ült a kanapén, mint előző este. Az asztalon hideg volt a kávé.
Csak azért nem mentem el éjjel, mert nem tudtam volna hova vinni a gyerekeket mondta Ilka szikáran.
Ilka
Hallgass, nem akarom tudni, hogy mit érzel. Most teljesen mindegy.
Értem.
Azt mondtad, elutazunk. Hova akartál menni?
Valami nyugodt helyre, ahol sétálhatunk, beszélgethetünk
Jó Ilka az ablakra nézett, hátat fordított neki. Elmegyünk. De ne várd, hogy ott minden varázsütésre rendbe jön. Nem újrakezdésnek indulok. Meg akarom nézni, képes vagyok-e rád nézni undor nélkül.
Géza mindenbe belement.
Rendelek mindent még ma.
És még valami Ilka visszanézett. Az áthelyezés papírja. Másolatot kérek róla, iktatóbélyegzéssel. A telefonod mostantól nincs rajta kód.
Így lesz.
Átnyújtotta mobilját, Ilka azonban csak intett, hogy majd később.
Most menj be zuhanyozni. Nekem rendbe kell szednem a fejem, mielőtt a gyerekeket hozom Kláritól. Nem akarom ilyenek közt látni őket.
Ahogy csukódott mögöttük a fürdőajtó, Ilka levágta magát egy székre. Elmenni, otthagyni azt az embert, akit tegnap még imádott nagyon szeretett volna, de nem teheti meg. Legalábbis egyelőre, a gyerekek miatt
***
Az utazásig vánszorogtak a napok, beszélgetés csak a legszükségesebbre korlátozódott.
Megvetted a jegyeket?
Igen, szombatra.
Elhozod Pannit az iskolából?
Persze.
A gyerekek is érezték, hogy valami sántít, Panni visszafogottabb lett, kisfia pedig kicsit hisztisebb szokásánál.
Anyu, miért alszik apa a nappaliban? kérdezte Panni egy este.
Ilka nagyot nyelt, miközben betakarja a lányt.
Apa csak sokat dolgozik mostanában, fáj a háta attól az irodai széktől, a kanapén kényelmesebben alszik.
Összevesztetek?
Csak fáradtak vagyunk mindketten. Hamarosan megyünk a Balatonra, ugye emlékszel?
Panni bólintott, de a tekintete továbbra is tele volt kétellyel. A gyerekeket nem lehet átverni mindent éreznek.
***
Pénteken, utazás előtt Géza előbb hazaért, papírral a kezében.
Tessék, letette az asztalra. Áthelyezés, papírral, pecséttel. Hétfőtől, ha letöltöttem a szabadságot, megyek az elemző osztályra. Nincsenek többé céges utak. Az az a nő is ott marad beszerzésen, teljesen másik szárnyban.
Ilka rápillantott a pecsétre, bólintott.
Rendben.
Ilka Géza megállt a küszöbön. Minden nap gondolok erre. Hogy mekkora barom voltam
Most elég lesz, Géza! Te akkor döntöttél Pécsett, most én döntöm el, benn maradok-e még veled!
Azt már nem mondta el Gézának, hogy előző este, mikor Géza a kanapén szuszogott, ő megnézte az üzeneteit.
Undorral, remegő kézzel, de nem bírt másképp tenni. A kolléganőnek írt utolsó üzenetét olvasta: Vége. Óriási hiba volt. Ne írj, ne keress többé.
És a válasz: Hát jó, ahogy gondolod. Sok szerencsét!
Könnyebb lett? Nem igazán. De legalább ebben Géza nem hazudott tényleg próbálta elvágni a szálakat.
***
Szombat reggel szemerkélő eső fogadta őket. Némán pakolták a bőröndöket az autóba.
Géza kifejezetten túltolta a törődést: segített becsomagolni, ellenőrizte, bezártak-e mindent, Ilkának kedvenc kávéját vette a benzinkúton. De ettől csak rosszabb lett az egész.
A reptéren, a váróban leült Ilka mellé, miközben a gyerekek izgatottan bámulták a repülőket.
Tudod mondta halkan, oda bámulva, ahol a gyerekek , tegnap eszembe jutott az első nyaralásunk, amikor a Balatonnál sátraztunk. Emlékszel, a szél felkapta a sátrat?
Ilka elmosolyodott, akaratlanul is.
Hogyne. Te tartottad egész éjjel a sátrat, én meg esőkabátban próbáltam aludni.
Akkor úgy éreztem, nincs nálad jobb nő az országban. Most is így gondolom, Ilka. Csak elvesztem. Nagyon
Mi mindketten elvesztünk, Géza először nézett rá egész héten.
Géza megfogta a kezét. Ilka most nem rántotta el, de nem is szorította vissza. Csak zavarodottan ült.
Valószínűleg meg fog neki bocsátani. Ha másért nem, hát a gyerekek miatt, ne kelljen háromhetente magyarázni a csonka családot az óvodában.
De előtte még alaposan megrendszabályozza. Hogy eszébe ne jusson másfelé nézni.
A nevelést na, azt a Balatonnál kezdi!
