Egy szívet melengető történet amelytől eláll a szavad
Egy magyar asszony, aki hosszú évek óta boldogtalanul élt férjével, hirtelen szívrohamot kapott. Amikor már közel állt a halálhoz, megjelent előtte egy angyal és azt mondta neki, hogy cselekedetei mérlegelése után még nem kaphat helyet a mennyben. Az angyal azonban felajánlott neki néhány napot vissza a Földön, hogy jócselekedetekkel pótolja, ami eddig hiányzott. Az asszony elfogadta ezt a lehetőséget, és visszatért az otthonába, Budapestre, a férjéhez. Férje szóba sem állt vele már régóta elhidegültek egymástól.
A nő elgondolkodott:
Talán ideje lenne kibékülni ezzel az emberrel. A kanapén alszik, már régóta nem főzök neki semmit. Most is éppen az ingét vasalja munkába Meglepem valamivel.
Amikor a férje elment otthonról, nekiállt mosni, vasalta minden ruháját. Főzött egy finom ebédet, a terített asztalra virágot és gyertyát tett, a kanapéra pedig egy cédulát helyezett:
Szerintem kényelmesebb lenne abban az ágyban aludnod, ami egykor a miénk volt. Az ágyban, ahol szeretetből születtek a gyermekeink. Az ágyban, ahol megannyi éjszakán át összebújtunk, félelmeinket elrejtve, és egymás közelségét érezve. Ez a szeretet ma is ott vár ránk. Ha el tudod engedni minden bűnömet, találkozzunk ott.
Feleséged,
Lenke
Amikor felírta az utolsó mondatot Ha el tudod engedni minden bűnömet elbizonytalanodott:
De Hát normális vagyok én? Nekem kellene bocsánatot kérnem? Hiszen ő volt az, aki a gyárból hazajött dühösen, mikor elbocsátották, és sehogy sem talált új munkát. Nekem kellett beosztanom az utolsó forintokat, és még az ő haragját is elviselni. Inni kezdett, naphosszat ült mozdulatlanul a fotelben, a gyerekeket csendre intette, amikor játszani akartak. Rámtámadt, mikor azt mondtam, nem mehet ez így tovább. Minden tönkrement s most én bocsánatot kérjek?
Dühösen összetépte a levelet. Ebben a pillanatban újra hallotta az angyal hangját:
Ne feledd: már csak néhány jócselekedet választ el a mennyországtól. Másként sosem jutsz be.
Az asszony elgondolkodott:
Vajon érdemes küzdeni?
Ezután újra leült, és ismét leírta a levelet, még több szeretettel:
Nem láttam át akkor semmit. Nem éreztem a félelmedet, amikor annyi év biztonság után elveszítetted a munkád. Biztosan nagyon megrémültél. Emlékszem, mennyit álmodoztál arról, mit csinálunk, ha egyszer nyugdíjba mész. Segíthettem volna megvalósítani álmaidat, ahelyett, hogy ráerőltetlek a taxisra, amit sosem szerettél.
Eszembe jut az éjszaka, amikor dühömben elégettem a szerelmes leveleidet és tönkretettem a festményeidet. Bosszantott, hogy bezárkózol és drága festékekre költesz, vagy verseket írsz nekem. Segíthettem volna eladni a képeidet igazán szépek voltak. Én is féltem. Biztonságban csak akkor éreztem magam, amikor még volt gyári állásod. Nem vettem észre, milyen nagyon szenvedsz.
Kérlek, bocsáss meg nekem, szerelmem. Ígérem, hogy mostantól máshogy lesz. Szeretlek.
Lenke, a feleséged
Amikor a férje hazaért, azonnal érezte, hogy valami megváltozott. Az étel illata, a gyertyák az asztalon, kedvenc zenei lemeze a háttérben, és a levél a kanapén.
Amint Lenke kijött a konyhából, tálcával a kezében, meglátta a férfit, aki úgy sírt, mint egy gyerek. Letette az ételt, odament hozzá, és átölelte. Nemt volt szükség szavakra. Ők csak sírtak együtt, szívből fakadóan. A férfi felemelte a feleségét, és régi, közös ágyukba vitte. Újra, olyan szenvedéllyel szerették egymást, mint ifjúkorukban.
Később együtt vacsoráztak, és nevetve idézték fel gyermekeik hajdani csínyjeit. Vacsora után, miközben Lenke a konyhát takarította, váratlanul meglátta az angyalt a kertben az ablakon át. Sírással a szemében kiszaladt hozzá:
Kérlek, angyalom, hadd maradjak még egy kicsit! Szeretném, ha újra festegetne, építeném, amit leromboltam. Ígérem, hamarosan boldog lesz. Akkor majd követlek.
Az angyal ezt felelte:
Nem kell, hogy elvigyelek. Te már most a mennyországban vagy. Megdolgoztál érte. Csak ne feledd azt a poklot, amiben éltél s azt se, hogy a menny néha közelebb van, mint gondolnád.
Ekkor meghallotta a férje hangját a házból:
Kedvesem, kihűlt a ház, gyere aludni. Holnap új nap kezdődik.
Lenke csak ennyit gondolt:
Igen hála az égnek, holnap új nap virrad.
Elmélkedj el rajta:
Te, aki panaszkodsz, hogy nem kapsz eleget gondoltál már rá, mennyit adsz te másoknak?
Te, aki szenvedsz belegondoltál már, mennyi fájdalmat okozol másoknak?
Te, aki másokat ostorozol tudatlansággal vizsgáltad már a saját ismereteidet?
Te, aki más hibáit szajkózod látod-e a sajátjaidat?
Te, aki az őszinte barátságot hirdeted őszinte vagy önmagaddal?
Te, aki panaszkodsz, hogy nincs elég észreveszed-e, mennyi mindened van már most is?
Te, aki a világot bírálod tettél már valamit érte, hogy jobb legyen?
Te, aki a mennyről álmodozol mennyit tettél, hogy csökkentsd a poklot magad körül?
Te, aki szerénynek mondod magad valóban alázatos vagy?
Te, aki a rosszat ostorozod terjeszted-e a jót?
Te, aki az érzéketlenséget hibáztatod mutatsz-e szeretetet?
Te, aki félsz a szegénységtől megbecsülöd-e, amid van?
Te, akit megszúrnak a tövisek ültettél-e már rózsát?
Te, aki félsz a sötéttől gyújtottál-e már fényt?
Te, aki csak magaddal törődsz gondolsz-e másokra is?
Te, aki kicsinek érzed magad próbáltál-e növekedni?
Te, aki rettegsz a magánytól adtad-e már valakinek az idődet?
Te, aki félsz a betegségtől törődsz-e az egészségeddel?
Te, aki vágyod a békét teszel-e valamit az ellenségeskedés ellen?
A mennyország sokszor ott kezdődik, ahol a szívünk meggyógyul.
