Hogy érted, a hívott szám jelenleg nem kapcsolható? Hiszen öt perce még beszélgetett valakivel! Zsófi ott állt az előszobában, telefonját szorongatva a füléhez.
Egy pillantást vetett a komód tetejére.
Az ékszeres dobozka a helyén volt, de valami furcsa fedele nincs rendesen rácsukva.
Roli! kiáltott be a lakás mélyére. A fürdőben vagy?
Zsófi lassan odaballagott a komódhoz. Amikor hozzáért a fényes fához, mintha jeges víz futott volna végig a hátán a doboz teljesen üres volt. Még a régi blokk sem volt benne, amit mindig könyvjelzőnek használt.
Az ékszerekkel együtt eltűnt a pénz is. Pedig azt igazából ő adta oda…
Jaj, Istenem… sóhajtotta, és a földre rogyott. Most mégis hogy? Hiszen tegnap a tapétán vitatkoztunk… Megígérted, hogy augusztusban lemegyünk a Balatonra…
Pedig minden olyan hétköznapian indult. Tavaly júniusban Zsófi kis Suzuki Ignisén beszorult a fékdugattyú.
A szervizben olyan árat mondtak, hogy ki is ment tőle a vér az arcából, így dühösen kiírta magából a bosszúságot a helyi Facebook autós csoportban.
Sziasztok, van ötlete valakinek, hogy lehet otthon kiszedni a beszorult fékdugattyút? írta, mellékelve egy képet a sáros felniről.
Azonnal ráugrottak a kommentelők. Valaki szerint ne piszkáld a technikát nőként, másik új alkatrészt ajánlott.
Egyszer csak privát üzenet érkezett egy Roli85 nevezetű felhasználótól:
Lány, ne hallgass rájuk. Vegyél egy WD-40-et meg egy javítókészletet 3500 forintért.
Szedd le a kereket, a pedállal óvatosan told ki a dugattyút, de ne egészen.
Mosd át fékfolyadékkal, kend meg.
Ha a henger tükörsima, élni fog, mint új korában.
Zsófi ráfókuszált a tanácsra. Ésszerű, sallangmentes válasz.
És ha a henger karcos? kérdezett vissza.
Akkor csak a csere segít. De a képeid alapján vigyáztál az autóra, valószínűleg nem vészes. Ha bármi kell, írj nyugodtan privátban!
Így kezdődött minden.
Roli kiderült, hogy elképesztően ért a technikához.
Egy hét alatt végigvitte őt az olajcserétől a gyertya választásig, még arról is beszélt, milyen fagyállót érdemes és főleg, mit nem bele tenni.
Zsófi magán kapta magát, hogy várja az üzeneteit.
Figyu Roli, te aztán az én mentőangyalom vagy írta július végén. Ha már így spóroltam a javításon, meghívnálak egy kávéra. Vagy valami keményebbre!
Nem jött rögtön válasz. Három órával később világított a telefonja.
Zsófi, szívesen mennék. Tényleg. De most… hát, külföldön vagyok. Elég hosszú ideig.
Ó, komolyan? Messze?
Nehéz lenne messzebb lenni. De nem akarok hazudni. Nagyon megkedveltelek. Nem vagyok igazából külföldön. Hanem az Istenhegyi Büntetés-végrehajtási Intézetben… Sít, ha mond ez valamit.
Zsófi elejtette a telefonját a kanapéra. Fájt a mellkasa.
Börtönlakó? Ő, rendes nő, egy nagy cégnél könyvelő, most két hete cseverészik egy elítélttel?!
Miért? pötyögte reszkető ujjakkal.
Csalás volt. Ostobaság, átvertek, kicsit megbolondultam, de már kevesebb, mint egy év van hátra. Ha nem akarsz velem beszélni, értem.
Zsófi nem válaszolt. Azonnal letiltotta mindenhol, és három napig járkált, mint egy zombi. A kollégái már azt hitték, komoly baja van.
De csak azt forgatta magában:
Miért? Miért fér börtönbe még egy ennyire okos, praktikus, rendes pasi is?
Pár nap múlva a gmailjén egy új üzenet valahogy megtudta a címét a Roli. Nem törölte a kontaktjai közül, csak becsukta a chat ablakot.
Zsófi, ne haragudj, tényleg! Tudtam, hogy ez lesz. Te túl jó vagy hozzám. Az ilyenek nem kellenek neked.
De köszi mindent. A legjobb két hét volt az elmúlt években. Legyél nagyon boldog, Zsófi. Isten veled!
Zsófi a konyhában olvasta és eleredtek a könnyei. Valahogy saját magát és a fiút is végtelenül sajnálta.
Miért mindenkinek összejön? Nekem meg vagy házas, vagy mami pici fia jut… És az egyetlen normális pasi meg börtönben ül! kérdezte magától.
És megint nem válaszolt.
***
Zsófi próbált randizgatni, de egyik sem volt az igazi.
Az egyik srác fél este a bélyeggyűjteményét ecsetelte, a másik koszos körmökkel ült le az asztalhoz, és a végén kettévágta volna a számlát a cukrászdában.
Márciusban, a 35. szülinapján rettentő egyedül érezte magát.
Reggel érkezett egy üzenet.
Boldog szülinapot, Zsófika! írta Roli. Tudom, hogy nem volna jogom keresni, de nem bírtam ki. Mindent kívánok neked! Ilyen nőnek, mint te, jár, hogy a tenyerén hordozzák.
Én most kenyérbélből és drótból csináltam egy kis valamit… Ha lehetne, oda is adnám!
Csak tudd, hogy valahol, a Bükkben, egy pasi ma a te egészségedre issza a világ legrosszabb teáját!
Köszönöm, Roli válaszolta vissza végül. Nagyon jól esik!
Válaszoltál! szó szerint kiugrott örömében. Mi újság? Hogy van a kisautód? Átvészelte a telet?
És megint elindult az egész…
Most már naponta beszéltek. Roli telefonált mindig, mikor tudott.
A hangja mély volt, kellemes rekedtséggel.
Mesélt az életéről: a testvérével nőtt fel, most a bátyja neveli a gyerekeket, ő meg újra akarja kezdeni valahol az egészet.
Nem megyek vissza már Sopronba, Zsófi mondta a telefonba, amíg ő vacsorát melegített. Ott csak a régi haverok, megint lehúznának valahova.
El akarok tűnni olyan helyre, ahol meg sem ismernek. Van két kezem, segédmunkásként vagy szerelőként bárhol felvesznek.
Hozzám jönnél? kérdezte félve Zsófi.
Akár hozzád! Kivenni egy szobát vagy egy kis garzont, csak hogy tudjam, egy városban élünk, egy levegőt szívunk. Aztán majd alakul. Nem tolakodom, nehogy félreértsd…
Májusra Zsófi már fülig szerelmes lett.
Tudta Roli minden reggeli eligazítását, mikor fürdik, mikor dolgozik a műhelyben…
Csomagot is küldött neki: tea, csoki, meleg zokni, holmi sufnicuccokhoz alkatrész.
Roli, maradj nyugton, légy szíves, kérlelte. Ne keress balhét ott bent.
Neked bármit, szívem nevetett ő. Áprilisban szabadulok.
Én várlak.
***
Áprilisban Zsófi ott állt a börtön kapujában. Vett neki új kabátot, farmert, sportcipőt.
Úgy vert a szíve, mint még soha.
Mikor Roli kijött, alacsony, zömök, őszülő tüsi hajjal Zsófi megdermedt.
A képen máshogy nézett ki!
De ahogy Roli elvigyorodott és mondta:
Na, szia, asszonykám, Zsófi a nyakába borult.
Hála Istennek, élsz dadogta, az arcát a borostás arcba fúrva.
Nem hagylak el, ölelte át a férfi. Finom illatod van, parfüm akármilyen… virágos.
Hazafele mentek hozzá.
Az első hét tényleg mesébe illett. Roli mindent javítgatott: folyó csapot, nehezen záródó zárat…
Este a konyhában ültek, félszárazat ittak, Roli vicces börtöntörténeteket mesélt, és nagyon ügyelt, hogy mindig megálljon a szalonképes határon.
Figyelj Roli mondta Zsófi a tizedik nap estéjén. Ugye azt mondtad, albérletet akarsz.
Nem kellene szerintem. Bőven van hely, együtt olcsóbb is. A pénzt meg inkább szerszámra vagy valami indulóra tedd félre.
Ez olyan fura, Zsófi, ráncolta a homlokát, miközben a kávét kavargatta. Férfi vagyok, nekem kéne házat adni. Most még eltartatsz.
Ne butáskodj! fogta meg a kezét. Mi már nem vagyunk két idegen ember. Úgyis találsz munkát, minden rendbe jön.
Tegnap hívott a bátyám mondta egyszer csak, elnézve. Nagyon beteg a kisfia, komoly, fizetős műtét kell.
Kölcsönért könyörög, de hát látod, mi a helyzet egy forintom sincs. Szégyellem nagyon, főleg a család előtt.
Mennyi kell? kérdezte óvatosan.
Hát… sok. Ötszázezer. Mondta, nagyját már összeszedték.
Gondolkoztam is, hogy holnap megyek fel Pestre egy kis építkezési melóra, ott nagyon gyorsan jól lehet keresni.
Szóhoz is alig jutott Zsófi. Épp ennyi pénze volt a dobozkában. Három évig kuporgatta, minden fillért elraktározott, azt tervezte, felújítja belőle a fürdőt.
Nekem megvan a pénz mondta halkan.
A férfi hirtelen felkapta a fejét.
Ne is mondj ilyet! Ez a te pénzed. Én nem fogom elfogadni.
Roli, ez a család. Azt mondtad, hogy az szent. Kölcsönadom, visszaadod. Már úgyis egyek vagyunk.
Roli sokáig tiltakozott, két napig csak füstölgött és sétált ki cigizni az erkélyre pedig azt mondta, leteszi végre.
Végül Zsófi maga tette le elé a pénzt az asztalra.
Vidd. Add oda, vagy utald el.
Inkább személyesen viszem fogta át őt, legalább munkát is keresek ott, lehet, több lehetőség van.
Két nap, Zsófi, oda-vissza…
***
Zsófi már egy órája ült az előszoba padlóján. A lába elzsibbadt, a fájdalmat sem érezte.
Tegnap este ugrott be vígjátékot néztek, Roli nevetett, átkarolta, ő meg úgy érezte, végre boldog.
Azt hiszem, holnapután korán indulok mondta ő este.
De egy nappal előbb szökött meg. Ő meg aludt, nem is hallotta, mikor csomagolt.
Álmában már mintha hallotta volna a bejárati ajtót csukódni, de azt hitte, csak szomszéd.
Kettőkor végül felhívta a bátyját. Azt a számot, amit egyszer a biztonság kedvéért adott meg.
Halló? jött egy durva férfihang. Ki beszél?
Jó napot, én… Zsófi vagyok, Roli barátnője. Hozzátok indult ma?
Néma csend. Végül egy nagy sóhaj.
Kisasszony, milyen Roli? Az én öcsém teljesen más néven fut, és még fél évig bent ül. Októberig szabadul.
Zsófi előtt elsötétült a világ.
Hogy… októberig? De én magam vártam ki áprilisban a börtönnél!
Figyeljen, a hang most már fenyegetően kemény lett. Az én öcsém, Levente, az Istenhegyin ül. Rolit az csak a volt cellatársam. Ő szabadult két hónapja.
Elvitte a telefonom, még a címlistámat is leszedte róla. Maga lehet a sokadik távbarátnő, akit rászedett. Ebben profi.
Műszaki diplomája van, jól beszél, be tud csapni mindenkit.
Zsófi lassan letette a telefont.
Magában hallotta, ahogy Roli egyszer a gyertyacserére tanította.
Csak ne húzd túl! Különben elmegy a menet, és akkor szevasz.
Elhúztam… suttogta Zsófi. Teljesen kicsináltam saját magam.
Ráébredt: végülis semmit sem tudott arról az emberről. Útlevelét, papírját sosem látta. Miből gondolta, hogy tényleg az, akinek mondja magát?
Lehet, nem is Roli igazából?
***
Zsófi persze elment a rendőrségre, feljelentést tett, fényképet mutatott, és meglepő dolgokat tudott meg a volt kedveséről.
Valóban Rolinak hívják, ez volt az egyetlen igaz szava.
Súlyos bűncselekményért ült, évek nagy részét rácsok mögött töltötte, és Zsófit, mint kiderült, harmadik turnusban ismerte meg.
Zsófi keresztet vetett, zárat cserélt, és eldöntötte igazából még jól megúszta. Más nőknek sokkal rosszabb dolga volt mellette…
