Nyár derekán egy magyarországi tisztítókúrás klinikára utaztam, hogy megszabaduljak a felesleges terhektől testi-lelki szinten. Az egyik nap kimentem napozni, és ott a napágyak között egy különösen csinos, modellalkatú lány feküdt. Egymás mellé kerültünk, ismerkedni kezdtünk. Hamar a böjtölés céljairól beszélgettünk.
Nekem csak 400 grammot kell leadnom mondta Andelka. Nevettem, azt hittem, viccel. De nem komolyan mondta.
Egy éve már szenvedek, kövérnek érzem magam. A párom azt mondta, szakít, ha nem fogyok le Látod ezt? összecsípte a hasán a bőrt. Szégyenlem magam, leülni is kínos
Sokáig nem tudtam kiverni a fejemből ezt a beszélgetést, el is neveztem magamban 400 grammos Andelkának.
Úgy tűnik, egyes párok szerint az olyanokat, mint én, nyugodtan le lehetne lökni a tarcali sziklákról, mert a tökéletes, spártai világban csak soványaknak van helye, és a puhábbak nemkívánatosak.
Pár napja egy nagy, ismeretlen társaságban találtam magam, ünnepelni gyűltünk össze egy budapesti étteremben. Egy különösen ápolt, elegáns nő ült keresztbetett lábakkal, harisnyáján megcsillant a fény, cipője kecsesen lecsúszott sarka mögül, ujjain egyensúlyozott. Borospohárból hűtött vizet kortyolt, és minden férfi csak őt nézte.
Aztán megérkezett a férje. Az asztalhoz lépett, minden férfinak szorított kezet, de neki vigyorogva odavetette fogai között: Takarózz be! Kitetted a combod mindenki elé!…
A nő megijedt, kihúzta magát, elpirult, pokrócot kért a pincértől, bár a kandalló mellett ült. Egész este, összefonnyadva, csöndben kuporgott, mint egy reszkető kisveréb.
Egy időben klasszikus írók, költők életrajzát bújtam, titkot keresve: vajon mitől lettek csodálatosak? De aztán beláttam, nehéz összerakni az esendő, gyarló embert a halhatatlan műveivel.
Főleg mikor Lev Tolsztoj életrajzához értem, abbahagytam. Bolondulok az Anna Karenináért, de nem bírtam feldolgozni, hogy a zseni mögött mennyi kegyetlenség húzódik. Nemcsak az a furcsa halálmániája volt, de mikor ötödik gyermekük, Mariska születése után felesége, Zsófia, teljesen legyengült, már nem bírt több szülést az orvosok is tiltották , Lev azt mondta: Akkor mégis, mire jó nekem? Zsófi összesen tizenhárom gyermeket hozott világra…
Aztán pörgetem az Instagramot, tele van vele: babaarcú magyar Barbik, napjaik edzésből, szoláriumból, spa-kezelésekből állnak. Tökéletes testet gyártanak maguknak, a szépségipar pedig csak segít. Ez a munka, és kőkemény meló; tisztelem is őket, de úgy érzem, megint minden összezavarodott. A magyar lányok csinosak akarnak lenni, hogy észrevegyék őket, hogy szeressék őket. Azt mondták nekik: a szépség ilyen soványság, kiszedett szemöldök, feltöltött ajkak, feszes popsi hát bólogatnak, és nekidurálják magukat. Aztán a srácok csak ülnek, és nem tudnak választani húsz egyforma porcelánbabából…
Egyszer férjemmel voltunk kint a Lehel piacon, ő palántát, földet vett, én csak céltalanul nézelődtem. Megálltam egy kerti szobrokból álló standnál: színes törpék, kerti világítóoszlopok, forgók, kannák, virágdíszek. Két férfi nézelődött a nagy piros sapkás törpék között: egyik emelte, forgatta, másik egyszer csak elneveti magát:
Na, öcsém, döntsd már el, melyiket viszed, tegnap ugyanilyen arccal válogattad a lányokat a buliban
Nevettem. Milyen igaz már.
Andelka 400 gramm, Zsuzsi Combokat Takard, Zsófia 13 gyerek Lányok, hogy lehet, hogy ennyire nem szeretitek, nem becsülitek magatokat? Hogy lehet, hogy ezt a rideg viszonyulást összekeveritek a szerelemmel? Ki mondta, hogy tökéletes test és arc kell a boldogsághoz?
Rengeteg példám van rá, hogy a külcsín és a szerelem nem összeegyeztethető kategóriák. Egy barátnőm a nefrológiai osztályon ismerte meg a férjét, csapzott hajjal, fehér hálóingben, sápadtan, és jól látható, hatalmas vizeletes zacskóval a pizsamája alatt mégis elvarázsolta a férfit.
Nézzétek meg Frida Kahlo képeit! Látjátok a szemöldökét? Mégis, a kor legelbűvölőbb férfiai udvaroltak neki.
Nekem pár éve húzták ki a bölcsességfogam, rosszul sikerült, szétrepedt a szám, óriási duzzanattal, vérrel és negyven fokos lázzal kaptam haza. Ott feküdtem otthon, a férjem kefirrel itatott, mert mást nem bírtam lenyelni, fehér tejbajusz moccant az ajkamon. Képtelenül csúnyának éreztem magam, tükörben néztem, suttogtam: Istenem aztán sírni kezdtem.
Ő csak rám mosolygott és azt mondta: Most is te vagy a legszebb a világon! Most is! Hozzám jössz feleségül? Kérlek, mondj igent!
Később, amikor meggyógyultam, elvitt egy étterembe, gyűrűt húzott az ujjamra, letérdelt, mindenki tapsolt, repkedtek a léggömbök, én pedig kimondtam: Igen…
Minden éttermi pompa ellenére a legkedvesebb mégis az első, fájdalmas, csúf pillanatban elhangzó lánykérés maradt. Akkor elhittem neki: a szépség nem a külsőn múlik a szerelem sem a tökéletességen.
A hibáink, sebezhetőségünk tesznek minket valódivá, egyedivé. Ezek miatt szeretnek igazán. Tökéletesség? Mindenkinek más jelenti.
Nemrég fogszabályzóra gyűjtöttem. A fogaim csálék, semmi kérdés. Férjem csak annyit mondott: Imádom a mosolyod, nem értem, miért gyötörnéd magad brékettel. Ha neked fontos, tegyed. De én így szeretlek, ahogy vagy.
Az első fiunk születése után 118 kiló voltam. Férjem akkor is csak dicsért, nem sarkallt fogyásra. Lefogytam, amikor magam akartam változtatni.
Nemrég nézegettük a régi képeket: én, duci, a pici fiammal a kanapén. Megkérdeztem: Miért nem ösztönöztél fogyásra? Hiszen kövér voltam
Édes kis kalácskám, fogyj le, ha szeretnél, de én így is imádom.
Néhány éve nyáron kitört rajtam a pikkelysömör, undorító kiütések lepték el a testem. Nyaralni mentünk, én a parton nem akartam levetkőzni, ő csak ennyit kérdezett: Miért baj az? Rájöttem, hogy tényleg nem érti, mitől félek. Ő csak engem lát bennem, nem a betegséget.
Nem a férjemet akarom most piedesztálra emelni, inkább a kapcsolatot köztünk. Ha egy férfi azt várja, hogy a saját szépségideálja szerint alakulj, az nem szerelem az uralkodás.
Drága lányok, mindannyian értékesek vagytok! Ha csak a hibáidat látja, azt akarja, uralkodjon feletted. Ne fuss utána amiatt, hogy elveszthetsz egy olyan embert, akinek te csak egy törpe vagy az udvar sarkán!
Minden férfi szeretne domináns lenni, de csak azért adj neki tekintélyt, mert tiszteletet, hitet, szeretetet érdemel. Kövesd őt, ha valóban akarod mert bízni akarsz benne, mert biztonságot, gyengédséget, odaadást ad. Hát hallgass a szívedre, és csak annak add meg a kezed, aki tényleg kiérdemliMert igazán, nincs az a fogyókúra, smink, edzőterem vagy plasztika, ami helyettesíthetné azt a fényt, ami akkor gyullad ki benned, ha valaki szívből szeret. Nem a centiken, nem a tökéletességen, hanem azokon az apró hibákon, melyek csak rád jellemzőek. Ezek a barázdák, kunkori hajszálak, hegek, párnácskák vagy éppen szomorúságok írják a te igazi történetedet.
Lehet, hogy a világ ezerféle módon azt suttogja, nem vagy elég de egyetlen ember, aki igazán szeret, hangosabban tud nevetni, mint az összes kételyed együtt. Velük végül rájössz: akkor vagy a legszebb, amikor önmagad vagy.
Vigyázz magadra, ne szorongj a mérlegen, ne kucorodj össze a pokrócod alatt csak azért, mert valaki így akarja. Csábíts, nevess, fess szemöldököt, fuss brékit vagy épp ne csinálj semmit de sose feledd: akinek igazán kellesz, annak nem leszel törpe, hanem kincset érő szobor, akár hámlik, akár ragyog.
És ha egy nap majd újra tükörbe nézel, ne azt keresd, amit javítani kéne hanem azt, amit szeretni tudsz. Mert akit így néznek, abból egyszer csak kisüt a nap. És nem érdekes többé, hány grammot mutat a mérleg. Csak az, hogy boldog vagy.
