A nővérem azt kéri tőlem, hogy költözzek ki a saját lakásomból, mert gyermeket vár. Ez tényleg így szokás?
Régen, anyukám és apukám vettek egy kétszobás lakást nekem és a nővéremnek Budapesten. Azt mondták, hogy ha majd felnövünk, eladhatjuk, és vehetünk helyette két egyszobás lakást, így mindkettőnknek lesz külön otthona.
Később a nővérem megismerkedett egy férfival, hozzáment feleségül. Megkérdezte tőlem, nem zavarna-e, ha ő és a férje is velem laknának a lakásban. Beleegyeztem.
Eleinte minden rendben ment, de amikor a nővérem megtudta, hogy várandós, minden megváltozott. Azóta ők ketten azt szeretnék, hogy elköltözzek, a kisbabájuk pedig az én szobámban lakjon majd. Szerintetek ez normális? Miért kéne ezt megtennem, amikor ugyanúgy tulajdonosa vagyok a lakás felének? Még tanulok, csak ösztöndíjat kapok és egy félállású munka van a Corvinuson. Miből bérelhetnék egy albérletet? Az, amit keresek, biztosan nem elég a lakbérre Budapesten.
Először csak burkoltan céloztak rá, hogy jobb lenne, ha elköltöznék, mostanra viszont már nyíltan beszélnek erről. A nővérem már azt tervezgeti, hova kerül majd a kiságy, és milyen színűre festik ki a szobámat. Úgy beszél, mintha már rég nem laknék itt. De én nem szeretnék menni, hiszen a lakás egy része az enyém.
Elmondtam mindezt a szüleimnek, anyukám pedig nevetve legyintett, hogy ez bizony előfordul a kismamáknál, majd elmúlik. Arra kért, ne foglalkozzak azzal, amit a nővérem mond. De mégis, hogy tudnám ezt figyelmen kívül hagyni, amikor szinte naponta érzem, hogy kitúrnak a saját otthonomból?
Most úgy érzem, már nem is vagyok itthon a saját lakásomban, a nővérem pedig nem tűnik úgy, hogy meggondolná magát. Ti mit tennétek a helyemben?
