Kislányom, hogy vagy? És a fiad? Egyébként, már nevet választottál neki? Még nincs neve. Hadd adják majd új szülei a nevét, amit akarnak. Itthagyom őt, anya Itt hagyom Senkinek sem kellünk, egyedül vagyunk az egész nagyvilágon.
Zsófia, hozhatjuk a kisbabáját szoptatásra?
Nem, mondtam már. Le fogom írni a lemondó nyilatkozatot.
A nővér fejcsóválva távozott. Zsófia a fal felé fordult, és sírni kezdett. A kórteremben az anyák összenéztek, majd folytatták gyermekeik etetését.
Zsófia éjjel érkezett a kórházba, minden gyorsan lezajlott. A fiú három és fél kiló volt, egészséges, szép. Rápillantva, a friss anya sírt de valamiért nem örömében.
Nincs semmi baj, miért sírsz? Nagyon helyes, erős fiad van! Talán inkább lányt szerettél volna? Sebaj, majd legközelebb eljössz egy lányért is.
Itt hagyom Nem viszem haza.
Ne butáskodj már, miért akarsz így dönteni? Gondold át, időd van még, hisz ő a te gyereked, tényleg nem sajnálod?
Dorka, Zsófia szobatársa, a folyosón ült a férjével. Mesélte, milyen aranyosan ráncolja az orrát a kislányuk, nevetgéltek. Egy asszony csomaggal jött be, s kérte, hívja oda Zsófiát.
Dorka visszament a kórterembe, elhozta Zsófiát.
Kislányom, hogy vagy? Hogy van a fiad? Nevet már adtál neki? Még nincs neve. Majd az új szülei elnevezik, ahogy akarják. Itt hagyom őt, anya Senkinek sem kellünk mi ketten, teljesen egyedül vagyunk a világon.
Zsófia arcát kezeibe temette és sírt. Dorkának kellemetlen volt, hogy végignézze a jelenetet, gyorsan elköszönt és elment.
Nem vagy egyedül, kislányom, én itt vagyok neked. Az a Márton, az csak egy semmirekellő, mit is mondhatnék A szeretője beszélte rá, hogy a gyerek nem az övé, és ezért haragszik rád. De majd meggondolja magát, visszajön. Nézd, hoztam neked egy kis házi sütit is, egyél, hogy legyen tejed. És hívd a fiad Máténak!
Zsófia visszament a kórterembe, a csomagot a szekrénybe tette. Kisgyerekhangokat hallott a folyosón, ő is kiment.
Ez nem az én fiam?
De, ő az
Akkor szeretném megszoptatni.
A nővér odahozta a síró, elvörösödött arcú kisfiút.
Na, ne sírj Mindjárt kapsz anyatejet.
Zsófia ügyetlenül próbálta megszoptatni, Dorka segített neki. A kisbaba elcsöndesedett, és szépen enni kezdett. Zsófia arcára mosoly ült milyen aranyos ez a kis csöppség, ahogy cuppog!
Ettől kezdve minden etetésre odahozták Mátét az anyjának. Zsófia szeretettel nézte pici orrát, dacos szemöldökét.
Zsófi, az előbb hozzád jött az a kedves asszony, ugye az anyukád?
Nem, ő csak az anyósom. Az édesanyám már rég meghalt, mikor még pici voltam. Apám csak ivott, engem a nagynéném nevelt fel. Aztán férjhez mentem, a férjemhez költöztem. Jól éltünk, míg nem talált magának egy szeretőt.
Aztán elment hozzá, rám sem akart többé nézni. Teljesen összetörtem, aztán megszületett a gyermekem.
Hova mész most a kisbabával?
Az anyósom felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Ő is egyedül van, férje már nincs, egyedüli fia, Márton is elment. Jó, tisztességes asszony, mindig is kedvelt engem.
Helyes, menj hozzá! Lesz segítséged, az unokáját úgyis imádni fogja. A férjed is talán majd visszafordul még.
Így is lett. Annus néni mindenben segített neki, a kisfiát is imádta.
Amikor Máté egy hónapos lett, felbukkant az apja. Zsófia épp boltban volt.
Anyu, én most elutazom Eszterrel dolgozni, kaptunk munkát. Csak beugrottam elköszönni, meg hát, pénzt is kérni egy kicsit, amennyit tudsz.
Nem adok A feleségedet terhesen hagytad ott, majdnem a gyereket is kórházban hagyta Apád foglalkozhatott volna veled. Nekem meg a kisunokám van, neki nagyobb szüksége van rá, te majd keresel magadnak.
A babaszobából Máté sírt, Annus néni odasietett.
Hát még a fiad se érdekel? Kiköpött másod vagy.
Ugyan, milyen fiam? Zsófi csak rám sózta, nem az enyém.
De ostoba vagy, Márton. Menj csak, élj a magad eszén.
Annus néni nyugdíjba ment, a helyét Zsófia vette át a munkahelyen. Máté óvodába járt, szépen boldogultak hármasban.
Anna, mégse furcsa, hogy a menyed nem akar elköltözni? Hol hallottad, hogy anyós és meny éljen együtt, miközben a fiad meg ki van rúgva?
Nekem Zsófia többet ér, mint a saját fiam, az unokám meg a mindenségem. Értük élek, Vera. Kíméld meg a véleményeddel.
Vera csak csóválta a fejét, és ment tovább. Nem értette Anna viselkedését: nála mindig is a fia volt az első, bármilyen léha is volt.
Annus néni észrevette, hogy Zsófia csinosabban öltözik, esténként eljár valahová.
Zsófi, és hogy hívják?
Kit, mama?
Hát, akivel mostanában találkozol Mesélj már, kislányom, engem is érdekel.
Áh, csak sétálgatunk Vendégségbe jött a rokonaihoz, ott ismerkedtünk meg véletlenül.
És ő tud Mátéról?
Természetesen, mindent tud.
Akkor hozd el hozzánk ismerkedni, hadd lássam, ki ő igazából!
Zsófia kedvese, Balázs hozott egy kosár málnát és meggyes lepényt, amit a nagynénje sütött. Máténak játékautót és focilabdát hozott.
Vidám estét töltöttek együtt, Balázs tréfás történeteket mesélt, Zsófia nevetett, Annus néni is nevetett könnyekig. Miután elment a vendég, Zsófia azonnal kérdezte:
Na, mama, hogy tetszett Balázs?
Nagyon rendes ember, kislányom Udvarias, jószívű, értelmes, és a legfontosabb: szeret téged. Értékes ember, ne engedd el a szerencséd!
Egy hónap múlva Balázs eljött, hogy Annus nénitől megkérje Zsófia kezét.
Megnyugtatom, minden rendben lesz. Pécsen fogunk élni, ott van a házam. Szeretjük egymást, és Mátét is a fiamként fogadom. Kérem a beleegyezését.
Annus néni elbúcsúztatta Zsófiát, Balázst és Mátét. Elutaztak a városba, ígérték, hogy írnak és visszajárnak majd látogatóba Most már egyedül maradt ott.
Egy év múlva fia, Márton újra megjelent, szörnyen elhanyagolt állapotban.
Istenem, hogy nézel ki, Márton! Hát a Kati nem is mossa rád a ruhát?
Már nincs Kati Elhagyott egy pénzes férfiért Minden pénzem elment, semmim sincs És eszembe jutott, hogy van anyám meg egy saját házam.
Jól időzítettél, annyi év után eszedbe jutok Azt is mondta a volt párod, csak azért hazudott, hogy elvigyen a családtól, én meg elhittem. Hát, most szeretnél találkozni a fiaddal? Hol is van?
Elvesztetted a szerencséd, Márton. Zsófia egy jó emberhez ment férjhez, boldog, Mátét Balázs nevére írták, nincs már fiad. Én is összepakolok, megyek utánuk. Zsófia kislányt szült, segítek és megnézem a kisunokámat. Te meg vigyázz a házra, értve vagy?
Annus néni a vonaton gondolkodott el: milyen különösen alakul az élet. És milyen boldog az ember, ha fontos lehet valakinek, ha segíthet, támogathat mint ahogy Zsófiát is segítette egykor. Ha akkor nem támaszt nyújt, ki tudja, mi lett volna mindannyiukkal Az élet legnagyobb ajándéka, amikor szükség van rád, és szereted, akit segíthetsz.
