Lányom, hogy vagy? Hogy van a kisfiad? Egyébként, már választottál neki nevet? Nincs még neve. Majd az új szülei nevezik el, ahogy akarják. Itt hagyom őt, anyu Itt hagyom Úgysem kellenénk senkinek, csak ketten vagyunk ezen a nagyvilágon.
Zsófia, hozhatjuk a babát szoptatásra?
Nem, mondtam már. Lemondó nyilatkozatot írok majd.
A nővér szomorúan megrázta a fejét, s elment. Zsófia a falnak fordult, és csendben sírni kezdett. A kórteremben a többi anyuka összenézett, majd folytatták a saját kisgyermekük etetését.
Zsófia az éjszaka közepén érkezett, minden gyorsan történt. A kisfiú három és fél kiló volt, egészséges, gyönyörű. Amikor ránézett, Zsófia sírt, de valahogy nem boldogan.
Minden rendben van, miért sírsz? Jó erős fiad van, szép egészséges. Lányt vártál, igaz? Sebaj, majd legközelebb az is lesz.
Itt hagyom. Nem fogom hazavinni.
Ugyan már, miért? Gondold át még! Ez a te gyereked, tényleg nem sajnálod?
Kinga, Zsófia kórtermi szomszédja, a folyosón üldögélt a férjével. Mesélte neki, milyen aranyosan szuszog a kislányuk, nagyokat nevettek rajta. Egy asszony lépett oda, egy csomaggal hívta Zsófiát.
Kinga bement, hogy szóljon neki, aztán visszakísérte az ajtóhoz.
Lányom, hogy vagy? Hogy van a fiad? Kitaláltad már a nevet?
Nincs még neve. Majd az új szülei elnevezik, ahogy akarják. Itt hagyom, anyu Nekünk senki sem örül, csak ketten vagyunk a világban.
Zsófia arcát a kezébe temette, s zokogott. Kinga rosszul érezte magát, gyorsan elbúcsúzott, és visszament a férjéhez.
Nem vagy egyedül, lányom, itt vagyok én. Gábor szégyellheti magát. Az a másik nő beszélte rá, hogy biztos nem az övé a gyerek, hát elhitte Majd egyszer észhez tér! Na, hoztam neked valamit enni, legyen elég tejed. De a fiad legyen Máté!
Zsófia visszament a kórterembe, és a csomagot csak bedobta az éjjeliszekrénybe. A folyosón gyerekhangokat lehetett hallani, ő is kiment megnézni.
Nem az én fiam az, akit hoznak?
Dehogynem
Akkor hadd etessem meg.
A nővér visszament, s behozta a babát. A kisfiú hangosan sírt, az arca vörös volt, ahogy erőlködött.
No, no, ne sírj Mindjárt megetet az anyukád.
Zsófia bizonytalanul próbálta mellre tenni a kisfiút, de Kinga segített. Egyszer csak elcsendesült, evett végre. Zsófia arca kisimult, boldogan nézte, ahogy a kicsi szuszog, ügyeskedik.
Innentől kezdve minden etetésnél vitték hozzá Mátét. Zsófia egyre jobban szerette nézni a kis fitos orrocskáját, a dacos szemöldökét.
Zsófi, az anyukád jött be hozzád? Kedves asszony volt.
Á, nem. Az anyám meghalt, mikor kicsi voltam, apám soha nem törődött velem, a nagynéném nevelt fel. Később férjhez mentem, Gáborhoz költöztem. Boldogan éltünk, míg mást nem talált.
Elment hozzá, engem pedig csak hibáztat. Teljesen összetörtem, akkor kezdődtek a fájások.
És most hova viszed majd a kicsit?
Az anyósom, Kovácsné Erzsó, hívott magához. Egyedül él, a férje régen meghalt, egy fia volt csak aki most elment. Ő jó asszony, mindig rendes volt hozzám.
Akkor menj hozzá, hadd örülje az unokáját! Legalább segítség lesz, s talán Gábor is visszajön egyszer.
Így is lett. Erzsó néni mindenben segített, dédelgette a kis Mátét ő lett a mindene.
Amikor Máté egy hónapos lett, feltűnt Gábor is. Zsófia éppen boltban volt.
Anyu, én Most Nikolettával megyek ki Ausztriába dolgozni, munkát kaptunk kint. Gondoltam, beugrok elköszönni. Ja és hát pénzt is kérni, amit tudsz adni.
Szégyelld magad Itthagytad a terhes feleséged, majdnem bent hagyta a gyereket a kórházban is. Nincs apád, de ha lenne, már megint jól elverne! Nem adok semmit, az unokámnak kell minden, majd te keresel magadnak!
Ekkor felsírt Máté, Erzsó néni futott is a kiságyhoz.
Még csak rá sem nézel? Pont rád hasonlít.
Milyen fiam ő nekem Zsófi mástól van.
Buta vagy, fiam. Menj, folytasd az életed!
Amint Erzsó néni nyugdíjba ment, Zsófit vették fel a helyére dolgozni. Máté közben óvodás lett, hármasban boldogan éltek, mindenük megvolt.
Erzsi, hogyhogy nem akar elköltözni a menyed? Ritka, hogy anyós és meny összeköltözzenek, s még a fiadat is elküldted!
Nekem Zsófia többet ér a fiamnál, s az unokám mindenkinél fontosabb. Magamért már nem élek, hanem értük, Vera! Te meg kíméld a nyelved.
A szomszéd, Vera, megrázta a fejét, ment tovább a dolgára egyszerűen nem értette Erzsó döntését, nála mindig a fia volt az első. De talán ez a sorsa.
Erzsó néni észrevette, hogy Zsófia mostanában mindig igyekezett, esténként el-eltűnt valahová.
Zsófi, hogy hívják azt a valakit?
Kit, anyu?
Azt, akihez esténként eljársz. Na, mesélj már, kíváncsi vagyok!
Ugyan Csak sétálunk. Vendégségbe jött a rokonaihoz, úgy ismerkedtünk meg.
És tudja, hogy van egy kisfiad?
Persze, mindent tud.
Hát, egyszer hozd el bemutatni, nem kell titkolni. Ha rendes, úgyis elfogadom!
A férfit Andrásnak hívták. Egy kosár gyümölcsöt és saját készítésű rétest hozott, Máténak kisautót és labdát.
Az este gyorsan, jó hangulatban telt; András vicces történeteket mesélt, Zsófia nevetett, s Erzsó néni is vele kacagott. Mikor elment, Zsófia megkérdezte:
Na, hogy tetszett, anyu?
Jó ember, lányom Udvarias, kedves, és látom, mennyire szeret téged. Kincset ér, meg ne szalaszd!
Egy hónap múlva András megkérte Zsófia kezét Erzsó nénitől.
Ne aggódjanak! Pécsre költözünk, van már egy házam ott. Nagyon szeretjük egymást, Mátéra is úgy tekintek, mintha a fiam volna. Adjanak áldást ránk!
Így aztán Erzsó néni elkísérte Zsófiáékat az állomásra. Elutaztak, levelet ígértek, vendégségbe is visszajárnak majd Most Erzsó néni maradt egyedül az üres házban.
Eltelt egy év, s feltűnt Gábor vele egy kisfiú, elhanyagolt, szomorú arcú.
Jaj, mi lett belőled, Gábor? Hát Nikoletta nem mos rá ruhát?
Á, Katát már nincs Elment egy tehetősebb férfihoz. Az összes pénzünk elfogyott Most jutott eszembe, hogy van még anyám meg házam.
Kár, hogy most jut eszedbe. Ennyi évig nem tudtad, egyáltalán élek-e.
Azt mondta Kata, hogy akkor hazudott, csak hogy elvigyen tőletek, én meg elhittem Most szeretném látni a fiam Hol van?
Elszalasztottad a boldogságot. Zsófi férjhez ment egy rendes emberhez, boldogok. Mátét is ráírták, így már hivatalosan sem a tiéd. Én pedig összepakolok, s költözök hozzájuk, Zsófi kislányt szült, segítek nekik, s láthatom az unokámat! Te itt maradsz és vigyázol a házra, érted?
Erzsó néni a vonaton ülve gondolkodott, milyen furcsa dolgokra képes az élet. Mekkora szerencse, ha valakinek még szüksége van rád, ha segíthetsz, ahogy ő támogatta Zsófiát. Segítség nélkül lehet, hogy mindannyiuk élete más irányt vett volna Ha jót teszünk, visszakapjuk: az élet legnagyobb boldogsága, hogy tartozhatunk valakihez.
