Apám meghökkent, amikor meglátta, hogyan élünk.
Gyulával egy közös barátunk esküvőjén ismerkedtünk meg. Felköltöztem Pestre, és találtam magamnak munkát. Őszintén? A mennyekben éreztem magam, hogy végre magam mögött hagyhattam a vidéki életet. A kapcsolatunk nagyon gyorsan felpörgött egy év múlva megszületett a kislányunk.
De aztán minden a feje tetejére állt.
Miért szőke a lányunk, miért van kék szeme, amikor mindketten barna hajúak és barna szeműek vagyunk? kérdezte egyszer Gyula.
Drágám, szerintem az apukádra ütött. Nézd meg, mennyire hasonlítanak próbáltam viccesen elsimítani a helyzetet.
Ne etess butaságokkal! Egy gyerek az anyjára vagy apjára kell hasonlítson, nem a nagyszülőjére. Anyám is kételkedik benne, hogy tényleg az én gyerekem vágott vissza.
Őszintén szólva Marikával, az anyósommal, sosem jöttem ki jól. Már az elején azt hitte, csak ki akarok törni a faluból, és nem szeretem igazán a fiát. Az apósom viszont mindig kedves volt hozzám. Elváltak Marikával, új családot alapított, de sosem felejtette el Gyulát.
Minden megváltozott, amikor Gyula egy másik nőt hozott haza, és azt mondta, pakoljak össze gyorsan, és menjek el. Nem volt más választásom.
Nem is volt hová mennem. A szüleim nem akartak visszafogadni engem a kislányommal együtt. Felhívtam egy barátnőmet, aki pár napra befogadott minket. Aztán találtam egy szobát egy szolgálati lakásban, és beköltöztem vele. Sajnos a pénzem elfogyott.
Egy nap, amikor egy boltban sorban álltam, valaki utánam szólt:
Lányok, hová tűntetek? Még a faluba is visszamentem, hogy megtaláljalak benneteket! szólított meg az apósom.
Jó napot kívánok, örülök, hogy látom suttogtam zavartan.
Tudom, mit csinált Gyula, nem tudom megbocsátani neki. Ő meg az anyja ugyanolyanok Hol laktok most?
Bérlünk egy kis szobát.
Rendben, most sietek, dolgom van. De amint visszajövök, megoldjuk a lakásgondodat. Tessék, ez elég lesz két hétre és a kezembe nyomott egy borítékot.
Boldog voltam, mert legalább a kislányomnak tudtam venni tejet és enni valót.
Az apósom hamarabb visszaért, mint ígérte, és meglátogatott minket. Mélyen megrendítette, hogy milyen körülmények között élünk. Nem tudott hazavinni minket az új felesége hevesen ellenezte, de más megoldást keresett. Minden megtakarítását odaadta, hogy vegyen egy lakást, amit az unokájának íratott. Próbáltam visszautasítani ilyen nagy ajándékot, de hajthatatlan maradt. Nem nekem akarta, hanem az unokájának mondta.
Egy hónap múlva már költöztünk is a saját kis fészkünkbe a lányommal. Az apósom még bútort meg háztartási gépeket is hozott.
Ne siess azzal, hogy bölcsődébe add a lányodat most még rád van szüksége. Segítelek, ne aggódj! Sőt, a feleségem is megnyugodott, szeretné végre meglátni az unokáját.
Annyira köszönöm mindezt!
Ne sírj, aranyom, mindig fordulhatsz hozzám, ha bajban vagy, sose utasítanálak vissza. Idővel minden könnyebb lesz, meglátod!
Boldog vagyok, hogy a lányomnak ilyen nagyszerű nagypapája van, bár az apja nemigen foglalkozik vele. Az apósom mindent megtett értünk, hogy helyrehozza, amit a fia elrontott.
Az évek teltek. Férjhez mentem újra, de sosem felejtettem el az apósomat. Ő mindig szívesen látott vendég a házunkban, és mi is gyakran meglátogatjuk őt.
