Ne háborgasd a múltat
Néha elgondolkodom az életemen, főleg, hogy már átléptem az ötvenen. Nem mondhatnám, hogy boldog volt a házasságom, részben a feleségem, Zsuzsa miatt. Régen szerettük egymást, szerelemből házasodtunk, azt hittem, semmi sem állhat közénk. De valahogy mégis elcsúszott minden, elment mellettünk a pillanat, amikor megváltoztak a dolgok.
Egy Tolna megyei kis faluban laktunk, a feleségem édesanyjának, Ilonának a házában. Mindig rendet akartam otthon, tiszteltem Ilonát, ő pedig szeretettel, szinte már anyámként bánt velem. Az én anyám a szomszéd faluban lakott az öcsémmel, gyakran betegeskedett.
Ilona, jól kijössz azzal a veled lakó lányoddal, Zsuzsával? kérdezték tőle a falu asszonyai a boltban, vagy a buszmegállóban, sőt séta közben is. Végig se ért a beszélgetés, máris pletykáltak.
Zsuzsáról egy rossz szót se mondhatok, rendes, összetartja a házat, segít mindenben mondta ilyenkor Ilona, de az ismerősök csak legyintettek.
Ugyan már, ki hinné el, hogy ilyen béke van, anya-alánya közt sose volt nyugalom vágják rá.
Ez az ön dolga, mondja ilyenkor Ilona, és továbbmegy.
Zsuzsa megszülte első lányunkat, Esztit. Mindenki örült.
Nézd már Zsuzsa, Eszti teljesen rám hasonlít találgatta Ilona, kié a gyerek arca, mire Zsuzsa csak jóízűen nevetett, neki mindegy volt, kire ütött.
Mire Eszti hároméves lett, született egy fiunk, Gergő. Újra boldog sürgés-forgás, én dolgoztam, Zsuzsa otthon a gyerekekkel, Ilona rengeteget segített. Nyugodtan éltek, egyes férjek, mint a falubeli Laci vagy János, rendszeresen italoztak a kultúrban, asszonyaik éjszaka szedték össze őket nálunk ilyesmi nem volt. Zsuzsa már a harmadik gyermekünket várta, amikor megtudta, hogy megcsalom. A faluban semmi sem marad titokban, hamar elterjedt a hír, hogy a szomszéd, özvegy Magda környékén járok.
Nem volt rest átjönni hozzánk a pletykás szomszéd, Marika.
Zsuzsa, viszed hát a harmadik gyereked, de Laci (a férjem) bezzeg… nyersen fogalmazott csak más nőkkel kurogat.
Marika, ne bolondozz, én semmit se látok, mondta hitetlenkedve a feleségem.
Persze, mikor lenne időd észrevenni? Háztartás, gyerek, anyád, minden a nyakadon, ő meg él, ahogy akar. Az egész falu tudja, hogy összejött Magdával, Magda már nem is titkolja.
Zsuzsa elkeseredett, Ilona is tudott róla, de hallgatott, sajnálta a lányát. Nem egyszer fejbe vágta a bamba Lacit, de az mindent letagadott.
Anyám, hol tartottál gyertyát? Csak pletyka az egész, az asszonyok mindig beszélnek mentegetőzött.
Egyszer szaladt át Marika.
Zsuzsa, a férjed most ment át Magdához, láttam a saját szememmel! Mit akarsz, három gyerekkel egyedül maradni? Menj át, tépd ki a haját annak a szemtelen nőnek! Terhes vagy, Laci nem emel rád kezet sietett ki magából.
Zsuzsa nem volt az a harcos típus, ismerte Magdát, aki már átesett egy részeges, vitás házasságon, megvan benne a bátorság. Mégis elindult, gondolta: szemet nézek az emberemmel, tisztázzuk, de úgysem fogja bevallani, azt állítja, csak pletyka.
Ilona visszatartotta:
Zsuzsa, terhesen ne menj sehová, gondolj magadra
Késő őszi, sötét este volt. Zsuzsa az ablakot kopogtatta Magdánál. Várta, hogy kijöjjön, de az bentről válaszolt:
Mit akarsz, minek csapkodsz az ablakon?
Engedj be, Magda! Tudom, hogy Laci nálad van, mondták a falubeliek, kiáltotta Zsuzsa.
Hát persze, majd most kinyitom! Sétálj haza, nevetsz! hallotta, hogy Magda nevet.
Hiába várta, belátta, nem nyit ajtót. Laci éjfél után részeg tért haza, ritkán ivott, de most megtörtént.
Hol voltál? Láttam, jársz Magdához, együtt isztok. Voltam náluk, nem nyitott ajtót mondta Zsuzsa.
Kitalálsz dolgokat, nem voltam ott. Génivel italoztam, elbeszélgettünk, elrepült az idő makacskodott Laci.
Zsuzsa nem hitt neki, de nem dühöngött, nem volt szeretője a veszekedésnek, úgy volt vele: Nem fogtad rajta, nem bűnös. Az éjszakát átvirrasztotta, egyre csak gondolkodott:
Hová mennék két gyerekkel, a harmadikat várom? Anyám beteg, öcsém a családjával lakik egy szűk házban Nem férünk már oda.
Az anyja mindig azt mondta, amikor panaszolta neki a férje félrelépéseit:
Tűrj, lányom, ha már férjhez mentél, gyerekeid vannak, viseld el! Gondolod, nekem könnyű volt apáddal? Ivott, időnként még vert is, emlékszel, a szomszédoknál bújtunk. Végül a Jóisten elvitte Tűrtem, Laci legalább nem iszik, nem veri a családját. Ez az asszonyok sorsa: tűrni kell.
Nem mindenben értett vele egyet, de elismerte, nincs hová mennie. Ilona is próbálta nyugtatni.
Lányom, kitartunk, együtt elviseljük Lacit, majd csak megváltozik.
A harmadik gyerek, Zsanett megszületett, gyenge volt és gyakran beteg. Lehet, az anya bánata hatott rá. Idővel lassacskán megerősödött, Ilona sok figyelmet adott neki.
Hallottad a hírt, futott át megint Marika, a falusi pletykák védnöke Magda befogadta Miskát, akit felesége kirakott otthonról.
Úgy legyen, hagyom Magdát, örülök, hogy nem Laci jár hozzá felelte Zsuzsa, belül pedig megkönnyebbült.
Egy hónap múlva Marika újabb hírrel jött.
Miska elhagyta Magdát, visszament az asszonyához, jelentette ki, Magda most férfit keres, de Zsuzsa, te tartsd a férjed magad mellett, ki tudja, mikor kapja el megint a szerelem.
Zsuzsa és Laci újra békében éltek, Ilona is örült. De a férfi, ha egyszer benne van a bolond vér, nehezen ül meg otthon.
Ilonát a boltból hazafelé régi barátnője, Katica szólította le:
Ilona, nem értem, a te Lacid hogy lett ilyen? Zsuzsa kedves, csinos, te is dicséred, mi kell még neki?
Mi történt, Katica? Laci megint félrelép?
Félrelép, nincs más dolga. Mindene megvan otthon, mégis Verához jár, aki a falusi menzán dolgozik.
Ilona titokban rendre utasította a fiát, de ahogy mondják, hiába az idős anya szava. Laci rá is kiabált:
Anya, én dolgozom, pénzt hozok haza, mégis ti támadtok rám. Elhiszitek az asszonyi pletykákat.
Az idő múlott. A gyerekek felnőttek. A nagyobb lány, Eszti, Siófokon tanult főiskolán és ott is maradt, családot alapított. Gergő az ELTE-re járt, Budapesten nősült meg egy helyi lányt vett el.
A legkisebb, Zsanett, befejezi idén a gimnáziumot, ő is valamelyik nagyobb városban tanulna tovább. Laci megnyugodott, már nem jár sehova, csak munka és otthon. Egyre többet hever a kanapén, az egészsége nem az igazi. Alkoholt már egyáltalán nem fogyaszt, korábban sem vitte túlzásba, most teljesen felhagyott vele.
Zsuzsa, nem valami jó a szívem, néha a hátamig nyilall panaszkodik aztán meg azt mondja Fáj a térdem, mit jelent ez, az ízületeim? El kéne menni orvoshoz a városban.
Zsuzsa már nem sajnálja a férjét. Lelke rég belekeményedett, annyi könny és kudarc után, amit Laci mellett átélt.
Most, hogy gyenge, itthon marad és panaszkodik gondolja magában, panaszolja az ő ex-barátnőinek Majd azok gondoskodnak róla!
Ilona már elhunyt, a vettőhelyen, férje mellett temették el. Laci és Zsuzsa házában most csend lett. Néha még jönnek a gyerekek, unokákkal. Mindketten örülnek nekik. Laci rögtön nyafog a gyerekeknek az egészségéről, sőt a feleségét okolja, hogy nem gyógyítja őt. Eszti hoz gyógyszert, aggódik az apáért, forgolódik körülötte, sőt, még anyjának is mondja:
Mama, ne szidd apát, beteg mostanában Zsuzsa rosszul esik, hogy Eszti inkább az apa pártján van.
Lányom, magának köszönheti, túl viharos volt a fiatalsága, most meg azt akarja, sajnáljuk? Én is belebetegedtem, aggódtam miatta, próbálta magát igazolni Zsuzsa.
A fiunk, Gergő is igyekszik felvidítani apámat, ha járnak nálunk hát persze, férfi a férfival.
És amikor magyaráztam nekik, hogy apjuk megcsalt, és én csak miattuk viseltem el mindent, hogy ne maradjanak apa nélkül, azt hittem, megértik, de mégis ezt kaptam:
Mama, ne kutasd a régieket, ne gyötörd apát mondta Eszti, Gergő is egyetértett.
Mama, ami volt, elmúlt simogatott a vállamon Gergő.
Néha rosszul esik, de megértem őket. Az élet már csak ilyen.
Azt tanultam meg ebből, hogy a régi sebeket hiába bolygatjuk: nem hoz vigaszt, a múlton lépjünk túl, az élet megy tovább, és érdemes a jelen örömeit keresni.
