Fekete özvegy
A bájos és okos Flóra már az egyetem, pontosabban a bölcsészkar újságíró szakának utolsó heteit töltötte, amikor megismerkedett a nála jóval idősebb Vilmossal. Természetesen ő, Vilmos László, vette észre először a karcsú, törékeny Flórát. A városban mindenki ismerte, dalokat írt, sőt, ezek szinte naponta szóltak a helyi rádióban.
Vilmos mindenhol az otthonosság érzetét keltette, a helyi televízióban is szinte mindenkit ismert. Így aztán nem volt nehéz dolga, hogy Flórát az egyetem elvégzése után a csatornához vegye, rögtön a saját műsorának vezetőjeként. Néhány hét múlva meg is jelent Flóra első adása Lélekbeszélgetések címmel. Meghívta a város legismertebb pszichológusát, meg még néhány embert, s a műsor valódi élethelyzetek példáival, kérdés-felelet formában zajlott.
Ügyes vagy, Flóra! dicsérte meg Vilmos, miután megnézte. Ezt mindenképpen meg kell ünnepelni.
Vilmos László, 45 éves, háromszor volt már nős. Nyughatatlan, tele energiával, barátaival is örökké pörgött, családra igen kevéssé alkalmas. Dalokat írt, magát már-már érdemes zeneszerzőnek tartotta. Lépten-nyomon kávézókban, éttermekben, fürdőkben időzött, mindenhol ismert volt, de túl sokat ivott.
Eltelt egy idő. Flóra egyre népszerűbb lett, férjhez ment Vilmoshoz, és a műsorát egyre többen követték. Mindig ízlésesen öltözött, udvarias és kedves volt, összetéveszthetetlen bájjal. A városban a szépség a tévéből néven emlegették, egyáltalán nem volt benne semmi démoni. De hamar rájött, hogy nem a megfelelő férfit választotta, hiszen Vilmos folyton részegen jött haza.
Ne szórakozz túl sokat, Vilmos mondta neki egyik barátja, Simon , ez a lány még megmutatja neked, hol lakik az Úristen! miközben Vilmos épp részegen akarta lealázni Flórát.
Nem, Simon, én sosem választottam okos feleséget felelte, és gyorsan megsimogatta Flóra arcát, kávézóban ültek.
Amíg Vilmos udvarolt neki, igazi úriember volt virágok, ajándékok, még két dalt is Flórának írt, mindig figyelmesen hallgatta. De amint feleséggé vált, mindez eltűnt. Flórával már csak annyira foglalkozott, mint otthoni macskával, s még kiabált is vele.
Én pedig, naiv módon, azt hittem, vele majd sztár leszek töprengett Flóra.
De minden másként alakult. Az egyetemen francia nyelvet tanult, ami külföldi utakhoz nem éppen praktikus. Vilmos folyton nyaggatta:
Tanulj inkább angolt! Külföldön csak nevetség tárgya vagy, mint egy falusi. Edzőterembe sincs időd, angolt meg persze nem tanulsz.
Ezek után Flóra direkt csak azért sem tanult angolt. De amikor Simon, a barát, a vacsoraasztalnál kijelentette:
Az angol egy csinos nőnél már olyan természetes, mint a tűsarkú cipő! Flóra másnap szuper tanárt keresett és beiratkozott.
Simon, alaposan hatottál a feleségemre, tele van angol könyvekkel, órákra jár, a kocsiban is csak angol szól nevetett Vilmos.
Vilmos és Flóra egy hatalmas belvárosi lakásban éltek, amit Vilmos a nagyapjától, az ismert orvosprofesszortól örökölt. Volt egy házvezetőnőjük, Vera, mindössze negyvenhárom éves, magányos, irigy, de ezt ügyesen leplezte. Rejtély volt, miért titkolna előle bármit, hiszen egész nap ott sertepertélt, az egész család élete a szeme előtt zajlott.
Reggel Flóra felébredt, férje már megint a szobájában aludt el, ahova részegen, késő éjjel esett haza. Kibaktatott a konyhába, ahol Vera egy üres pálinkás üveget tartott a kezében:
Este még tele volt. Mit adunk neki reggelire, ha felébred?
Kovászos uborka leve mordult Flóra, s elvonult zuhanyozni.
Hét év házasság után sem szült gyereket, Vilmosnak nem volt szüksége rá, hiszen van már fia az első házasságából. Flóra is inkább karriert épített és egyre csalódottabb lett a közös életükben. Reggeli után Verát küldte be a férjhez. Az hason feküdt az íróasztalán, a párnán vörös folt.
Flóra! kiáltott Vera, mentőt kell hívni!
Mi történt vele?
Nem tudom
Negyedóra múlva Flóra már a mentőben ült, együtt mentek a kórházba. Vilmost azonnal az intenzívre vitték. Nem sokkal később közölték a diagnózist:
Az állapota súlyos, semmit nem ígérhetünk mondták az orvosok.
Este hívták a feleséget:
Meghalt a férje
Egyszerűen… egyszerűen nem tudom elhinni suttogta összeomolva. Hiszen még nem volt öreg! A temetés szép volt, Simon mindenben segített, rengeteg ember ment el, Vilmos igazán ismert volt a városban. Simon a toron is mondott beszédet:
Ne szomorkodjunk! Vilmos intenzív, pezsgő életet élt, kiérdemelte, hogy most pihenhet, szabad és gondtalan.
Mindene megvolt, hallotta Flóra a halk suttogást.
Nehéz volt megszokni, hogy nincs már férje. Otthon csönd uralkodott, nyomasztó. Vera várakozó arccal nézett rá, vajon kirúgja-e, maradhat-e. A kollégák pedig csak ennyit mondtak:
Flóra, nincs mit bánkódnod. Fiatal vagy, szabad, pénzed is akad Vilmos után két tisztességes számla maradt, amit a fia és Flóra között elosztottak, de ő magának is elég jól keresett. Keresett társaságot, nem szeretett otthon ülni egyedül, néha beült egy közeli kávézóba is.
Eltelt egy kevés idő, épp egy újabb műsor felvétele után Flóra beült a lakása melletti kávézóba. Mélyen elgondolkodva kortyolgatta a spanyol bort. Egy magas férfi lépett oda mosolyogva, udvariasan engedélyt kért, hogy leülhessen.
Leülhetek? Flóra csak bólintott. Ottó vagyok mutatkozott be, miért vagy ilyen szomorú? Egy ilyen szép nő nem lehet ennyire elkeseredett.
Valahogy így alakult…
Ottó negyvenes, nagy darab, mogyoróbarna hajú, nem éppen szép, de Flórát rögtön egy mackóra emlékeztette, és ez megnevettette.
Engedje meg, hogy meghívjam… bor, koktél, sütit… amit csak kívánsz!
Köszönöm, elég lesz egy sütemény a desszert iránt közömbös volt.
Ottó bár nem volt szép, roppant szellemes és szórakoztató volt, azonnal magával ragadta Flórát. Nevettette, szórakoztatta, később hazakísérte, randevút beszéltek meg.
Reggel közölte Verával:
Vera, elengedlek, magam is tudok háztartást vezetni, főzni, mosni.
De Flóra, annyi évig hűségesen itt dolgoztam, most az utcára dobsz? Mit kezdjek?
Találsz majd más családot vagy lehetsz akár portás is.
Kidobsz, sírt Vera, én már megszerettelek titeket, mint családtagokat!
Elvégre nem fogok összeomlani, legalább nem kell ablakt pucolni, vécét sikálni gondolta Flóra.
Nézte a házvezetőnőt, aki könnyeit törölgette.
Jól van, Vera, ha ragaszkodsz, maradj, dolgozhatsz tovább örült is Vera, puszit nyomott Flóra arcára.
Maga és Vilmos olyan család lett nekem, most egyik pillanatról a másikra elveszítettem Vilmost, maga meg ki akart tenni
Így éltek tovább, csak Ottó Kese egyre többet járt hozzájuk vendégségbe. Ottó rajongott Flóráért. Flóra három hónap múlva feleségül ment hozzá, az esküvőt ő ragaszkodott, hogy szerényen tartsák. De nászút gyanánt Ottó elvitte fiatal feleségét a Maldív-szigetekre. Megtehette, komoly vállalkozó volt.
Flóra arra számított, hogy a nyaralás épp olyan lesz, mint anno Vilmoséval közvetlen járat, tisztességes hotel, hagyományos turistaprogramok. Csakhogy Kese elképzelései teljesen mást jelentettek. Már a kezdet lenyűgöző volt, első osztályon repültek, a reptéren személyzet várta őket, motorcsónak vitte a szigetre, a fogadtatás ott ünnepélyes volt, tűzijátékkal, koktélokkal, helyi táncosokkal.
A villa, ahol laktak, pazar négy szoba, két fürdő, kertben medence, külön strand.
El se tudom képzelni, mennyit fizetett ezért a mackóm töprengett Flóra.
Sose érdekelte, mennyire gazdag, tudta, hogy van pénze. Ottó kedves volt, törődött vele, betakarta, simogatta haját. Ügyelt rá, hogy minden reggel rendes, kiadós reggelit kapjon.
Vilmos, az örökös zsarnok, mindig lekezelte, azt mondta, felhúz saját szintjére. Kese viszont, még ha nem is szépség, mindent nekem szentel, mindig meghallgat, és nekem ez nagyon fontos gondolta.
Vera is dicsérte Kesét, örült, hogy velük él a külvárosi hatalmas házban. Flórának csak egy apró kellemetlensége volt: véletlenül meglátta, ahogy a férje egy vékony tűvel magát szúrja.
Ez meg mi? rémült meg.
Csupán inzulin, cukorbeteg vagyok, de ez nem veszélyes, teljes életet élek.
A Maldív-szigeteken henyélve gondolkodott:
Vajon tényleg boldog leszek vele?
A luxus nyaralás tetszett neki, bár zavarta, hogy nem egy sportos, szép férfival, hanem ezzel a lusta mackóval tölti az időt.
Diétára kell fognom ezt a plüssmackót, meg az edzőterembe is elküldhetném!
Erről beszélt vele, mire Ottó elkomorodott:
Kipróbálom a sportot, ha akarod, de anyagcserezavarom van, Apollón sosem leszek, inzulinfüggő vagyok.
Értem, hát nem baj döntötte el Flóra.
Nyaralás után visszaállt a munkába, gyakran lett kedvetlen, bánat szállta meg. Vajon megtalálom-e az igazi szerelmet? Férjemhez nincs szerelmem, de szeretném tudni, milyen az igazi szenvedély. Vágyom éjjel egy izmos, sármos férfi mellé, nem egy mackóra.
Munkahelyén a többiek is viccelődtek:
Nem jársz félre a mackótól? Te igazán makulátlan vagy!
De Flóra egyáltalán nem volt olyan tiszta, csak nem akarta megbántani a jóravaló férfit. Karácsonykor a céges bulin alaposan felöntött a garatra, kollégája, Károly, hívta át Artúrt, hogy vigye haza.
Flóra, téged is hazavihetünk, javasolta Károly, Flóra beült.
Artúr leültette maga mellé:
Károly, hogy nem mutattad még be Flórát nevetett. Flóra döbbenten, csillogó szemmel nézett rá.
Artúr, a szépfiú, drága autóval, egész úton csak őt figyelte. Letette a barátját, majd Flórát hazáig vitte, elkérte a telefonszámát. A ház előtt segített kiszállni, ott fogta, a terepjárónak támasztotta, és vadul, szenvedélyesen megcsókolta. Flóra nem tiltakozott, tetszett neki az erőszakos, izmos Artúr.
Ágyásnak ideális volt, Flóra otthon kedveskedett a mackójának, de Artúrnál nem volt idő gyengédkedésre. Artúr a legénylakásában várta, Flóra az ajtón belépve már a karjaiban volt vadul, erősen. Utána csak kifújta magát:
Jó veled.
Mindkettőjüknek megfelelt így. Ottó későn járt haza, üzlet, év eleje, észre sem vette Flóra afférját. Egy nap Flóra már az Artúr ágyában feküdt, amikor valaki csöngetett. Artúr dühösen ajtót nyitott.
Flóra két ismerős hangot hallott: Artúr és Ottó. Rémülten ugrált ki az ágyból, öltözni próbált. Már Ottó is a szobában állt, szótlanul. Könnyebb lett volna, ha ordít.
Kese Ottó ez nem az, aminek látszik
Artúr hallgatott, megállhatott volna a küszöbön is.
Ki adott fel? kérdezte Flóra.
Most már mindegy. Pedig nem hittem el, de eljöttem megnézni.
Látta, hogy Ottó iszonyúan néz ki, sápadt, verejtékezik, összeesik. Flóra odaugrott, figyelte a lélegzetét.
Azonnal mentőt!
Artúr hívta ki, Flóra a férje zsebében kereste az inzulintartót. Megtalálta, beadta neki.
Megmentettük. De nem tért magához. Jött a mentő, orvos mondta:
Meghalt.
Flóra teljesen összetört, Artúr vitte haza. Otthon Vera fogadta kérdő arccal:
Flórám, mi történt, az arcodról minden leolvasható!
Ekkor Flórának egy gondolat villant be:
Lehet, hogy Vera árult el? Utálja Artúrt, mindig kérdezősködött róla, de nem szólt semmit, úgysem ismerné be.
A férje halála után hosszú idő kellett, mire magához tért. Néhány hét telt el, amikor megjelent Ottó lánya az első házasságából, ügyvéddel. Kitette Flórát a házból: Ha perel, fosztogatással vádolja, úgysem marad sem a ház, sem az üzlet. Vastag boríték forinttal az asztalra: három napot adott neki, hogy eltűnjön a cuccaival és Verával együtt.
Flóra nem akart örökösödési ügyekkel vesződni, mindent visszaadott. Flóra és Vera visszaköltöztek a hatalmas lakásba, ami Vilmosé volt.
Eltelt pár hónap, végre Flóra is magához tért, Artúrral néha találkozott, de sosem kért meg. Ő tudta, hogy férjet nem tudna belőle csinálni, mégis találkoztak. Egy nap felhívta Károly:
Flóra, ülj le, ha állsz Artúr meghalt, baleset, ott helyben
Ekkor kezdett igazán töprengeni.
Miért halnak meg sorrendben a férfiak körülöttem? Kezdek fekete özvegy lenni Biztos, hogy a kisugárzásom elviszi őket
Egy idő múlva egy fiatal férfi jött vendégnek Flóra műsorába Márton. Flóra érezte, hogy le nem veszi róla a szemét, és a felvétel után meghívta egy kávéba.
Rendben, mondta Flóra, itt az ideje, hogy felálljak a padlóról.
Márton teljesen elvarázsolta Flórát, mély, igazi boldogságot érzett mellette.
Ez lenne a szerelem! Nem tudok Márton nélkül még lélegezni sem. De aggódom érte.
Márton is szerelmes lett, vidáman és könnyedén éltek együtt. Flóra nem törődött vele, ki ő, mi ő, csak annyit tudott, nincs testvére, apját nem látogatja, dolgozik, lakik nála. Egy nap hirtelen Flóra beírta a nevét a laptopjába a keresőbe, és az első találattól földbe gyökerezett a lába. Egyszerű, kedves Mártonja beletartozott az ország ezer leggazdagabb embere közé. Flóra megdöbbent.
El sem hiszem, hisztérikusan nevetett. Elképesztő! de rögtön nyugtalankodni kezdett, hátha ő is bajba kerül.
Lehiggadt, elment dolgozni. Este hívta Mártont miért nem válaszol? Irodáját hívta.
Jó napot, Mártonhoz kapcsolnak?
Kicsoda ön?
Flóra
Márton kórházban van, mondta a titkárnő, megadta a címet.
Flóra rohant a kórházba.
Mi van vele? zihálta.
Az orvos megnyugtatta:
Semmi komoly, életben marad, csak a szíve tréfált meg. Minden kontroll alatt.
Meglátogathatom? Kérem
Tíz percre.
Flóra halk léptekkel ment a kórterembe, Márton már mosolyogva várta. Mellé ült, ő megfogta Flóra kezét.
Minden rendben lesz, szeretlek, ahogy kijövök, elveszlek feleségül. Remélem, igent mondasz?
Természetesen, nevetett, megcsókolta. Előttünk van az élet és az igazi boldogság.
Köszönöm, hogy elolvastad, támogattad, minden jót kívánok! Sok boldogságot!
