Vasárnapi apuka
Vasárnapról vasárnapra Gábor csak vegetál. Hat nap üresség, aztán egy napnyi igazi élet. És még ezt a napot is szétszabdalják telefonhívások és egy menetrend, amit két évvel ezelőtt volt felesége, Eszter szilárdan meghatározott. Tíz órától hatig. Késés kizárt. Gyorsétel tilos. Ajándék csak alkalomra. Mert ő, Gábor, már csak egy szerep. Vasárnapi apuka.
Lánya, Panna, mindig komoly arccal várja a lépcsőház előtt. Pillantása azt mondja: Késtél két percet vagy Ma moziba megyünk, így terveztük.
Moziba, parkba, cukrászdába mennek. Iskoláról beszélgetnek, filmekről, a barátairól. Soha nem Eszterről. Soha arról, mi van hat után, ha ő visszaviszi Pannát, aki be sem néz, csak elindul a lifthez, az anyjához és anyja új férjéhez, Andráshoz.
András az igazi apa. Vele laknak. Segít a leckéknél, hétvégén viszi őket vidékre a nyaralóba. Pannának vele vannak közös viccei, képei a Facebookon is. Gábor ezeket a képeket titokban lesi éjjelente, és úgy érzi, mintha más életébe lesne bele.
Próbálja ebbe a nyolc órába belezsúfolni az egész heti apai szeretetét. Kínos, erőltetett.
Bátortalanul kérdezi:
Szükséged van valamire?
Panna vállat von:
Mindenem megvan.
Ez a minden megvan fájdalmasabb bárminél. Azt jelenti: van otthonom. Te meg… csak úgy vagy.
***
Egyik kedd minden szétesik.
Eszter telefonál. Hangja, ami mindig éles és határozott, kimerült, megremegett.
Gábor… Pannáról lenne szó. Valami daganatot találtak… Fennáll a gyanú, hogy rosszindulatú. Komoly műtét kell. Drága lesz…
A világ egy szűk ponttá zsugorodik a telefonban. Majd Eszter továbbszedi magát, pénzről kezd beszélni. Neki és Andrásnak van valamennyi megtakarítása, de kevés. Eladják a kocsit. Keresnek lehetőségeket. Nem kér, csak tájékoztat. Mintha egy balsorsú társ lenne.
Gábor mindent otthagy. Rohansz a kórházba. Pannát látja meg, kicsinek, ijedtnek a pizsamában. A szíve elszorul.
Ott ül mellette András, kezét fogja, halkan beszél hozzá. Panna rá néz, biztos pontot keres.
Gábor az ajtóból bámul rájuk, kicsit kívülállónak érzi magát. Vasárnapi apuka egy hétköznapi napon: nem illik a képbe.
Apa mosolyog rá halványan Panna.
Ez az apa mentőöv. Előrelép, de csak annyira bír, hogy esetlenül megsimogatja lánya fejét:
Minden rendben lesz, kicsim.
Üres, megszokott szavak
Eszter az ablaknál áll a folyosón, onnan szól vissza:
A pénz ha tudsz.
Tud.
Van egyetlen kincse: egy 1972-es Hungária gitár, ritkaság.
Fiatalkori álma volt, vagyonért vette.
Féláron adja el gyorsan. Átutalja Eszternek, névtelenül. Nem akar köszönetet. Nem akarja, hogy Panna azt higgye, az apai szeretetet forintban mérik. Inkább higgye, hogy mindent András intézett. Neki van joga hősnek lenni. Neki, Gábornak nincs. Csak kötelessége van.
***
A műtétet csütörtökre tűzik ki. Szerda este bemegy a kórházba, képtelen otthon ülni.
Eszter van csak bent. András elment valamit intézni. Panna csukott szemmel fekszik, de nem alszik.
Anya mondja halkan , kérd meg azt az orvost, aki reggel volt, hogy ne meséljen vicceket. Olyan bénák.
Jó, szólok feleli Eszter.
Meg kérd meg apu Andrist, hogy ne olvasson üzleti tervekről. Unalmas.
Szólok.
Gábor a függöny mögött áll, nem mer bemenni. Hallja, ahogy Panna elhallgat, majd még csendesebben megszólal:
Az én apukámat azt hívd be. Csak üljön itt. Csendben. És hogy olvassa. Mint régen. A hobbitot.
Gábor megdermed. A szíve a torkában dobog.
Mint régen
***
Ez válás előtt volt. Esténként olvasott Pannának, tündéknek, törpéknek változtatva a hangját.
Eszter kijön a folyosóra, int a fejével:
Menj csak. De ne sokáig, pihennie kell.
Gábor leül az ágy mellé. Panna kinyitja a szemét.
Szia, apa.
Szia, kicsilány. A hobbitot?
Aha.
Könyve nincs, mobilon keresi meg a szöveget. Elkezd olvasni.
Halkan, monoton, néha kihagy szavakat, összekeveredik. Hangokat most nem utánoz. Csak olvas, a szeme párásodik, a betűk néha összefolynak. Érzi, hogy Panna keze egyre gyengébb a sajátjában.
Talán egy órán, talán kettőn át olvas. Amíg a hangja el nem reked. Amíg meg nem látja, hogy Panna már alszik. Próbálná óvatosan elhúzni a kezét, de lánya álmában még erősebben megszorítja.
Akkor, nézve a kislánya alvó, meggyötört arcát, megengedi magának, amit soha még: lehajol, és alig hallhatóan, szinte suttogva mondja:
Bocsáss meg, kislányom, mindenért. Annyira szeretlek. Erős légy. Értem is. A te vasárnapi apukádért.
Nem tudja, meghallja-e Panna. Reméli, hogy nem.
***
A műtét hosszúra nyúlik. Gábor a folyosón ül Eszterrel és Andrással szemben. Ők összetartanak.
Ő egyedül van.
De ez a magány most nem üresség. Most csendes olvasás és a lánya meleg kis keze tölti ki.
Mikor kijönnek az orvosok, és mondják, hogy minden jól ment, a daganat jóindulatú, Eszter András vállán sírja ki magát.
Gábor feláll, az ablakhoz megy. Ökölbe szorítja a kezét, hogy ne kiabáljon az örömtől.
***
Panna jobban lesz. Egy hét múlva már a gyerekosztályon fekszik.
András, az igazi apuka, rohan az orvosokhoz, intézi a dolgokat.
Gábor minden este bejár. Felolvas. Hallgat. Néha csak néznek valami sorozatot közösen.
Egy este, mikor már menne haza, Panna megállítja.
Apa.
Itt vagyok.
Tudom, hogy te voltál A pénzzel. Anyu nem mondta, de hallottam, ahogy veszekedtek Andrással. Ő a cégét akarta eladni, anyu kiabált, hogy eszedbe ne jusson, mert te már mindent elrendeztél, eladtad a gitárodat.
Gábor hallgat.
Miért tetted? kérdezi. Hiszen mi már nem vagyunk együtt.
Ti vagytok a családom vágja rá Gábor , ez nem kérdés.
Panna sokáig néz rá. Aztán kinyújtja a kezét. Tenyerében egy régi, kopott karton könyvjelző. Gyerekbetűkkel írva: A legkedvesebb apának Pannikától.
Panna hét éve készítette
Egy régi könyvemben találtam otthon, amikor hétvégén hazamentem. Tessék. Ne veszítsd el a lapot
Gábor átveszi a könyvjelzőt. Még meleg az ujja nyomától.
Apa szólítja újra Panna, hangja ekkor már erős, felnőttes. Te nem csak vasárnap vagy. Te mindig. Érted?
Nem tud felelni. Csak bólint. Markában szorítja a könyvjelzőt.
Aztán gyorsan kimegy a folyosóra. Mert az apukák, akár vasárnapiak, akár nem, nem sírnak a lányuk előtt
Csak épp majd megőrülnek a boldogságtól és fájdalomtól, valahol elbújva, a karton múltba kapaszkodva, ami lám mégis a jelen.
***
A következő vasárnap Gábor nem tízre megy, hanem már kilencre. És nem hatkor indul haza, hanem addig marad, ameddig csak lehet.
Pannával együtt nézik az ablakból Budapest csendbe burkolózó utcáit. Nincs semmilyen menetrend.
Csak azért, mert ő Panna apukája.
Örökre.
