Ejha, apu, micsoda fogadtatás! Minek neked az az üdülő, ha itthon is ilyesféle “all inclusive” van?
Amikor Márton átadta az otthona kulcsait Évikének, a lány úgy érezte: végre bevehette a várat. Egyetlen Brad Pitt sem várta úgy az Oscarját, mint ahogy Évike várt Mártonra most már saját kuckóval.
Csalódottan, harmincöt évesen, Évike mind gyakrabban vetett szánakozó pillantást a kóbor macskákra és nézett be a Minden, ami kézművesség kirakatán.
És ekkor megérkezett ő a magányos férfi, aki fiatalságát munkára, egészséges étkezésre, konditeremre és mindenféle világgyászos keresésre pazarolta, gyerek nélkül.
Évike ezt az ajándékot már huszadik születésnapján kívánta magának, és talán valahol odafent végre elhitték, hogy nem tréfált.
Most van idén az utolsó üzleti utam, aztán csak a tiéd leszek mondta Márton, miközben átadta a hőn áhított kulcsokat. Ne ijedj meg a lakásomtól! Általában csak aludni járok haza tette hozzá, majd eltűnt egy másik időzónába a hétvégére.
Évike csak bedobta a fogkeféjét, arckrémét a táskába, és ment, hogy megnézze, mégis miféle barlang az. Már a bejáratnál akadt baj: Márton figyelmeztette, hogy a zár néha okoz meglepetéseket, de arra, amit tapasztalt, nem számított.
Negyven percig próbálkozott: hol lökdöste a zárat, hol magához húzta, a kulcsot tövig tolta, de a lakás ajtaja makacsul ellenállt az új lakónak.
Végül jött a pszichológiai nyomás, ahogy hajdanán a suliban tanították a fiúk a garázsok mögött. A zajra kinyílt a szomszéd ajtó.
Miért akar idegen lakásba bejutni? kérdezte aggodalmas női hang.
Nem betörök, hanem kulcsom van vágta vissza Évike bosszúsan, miközben izzadt homlokát törölgette.
Egyébként kicsoda maga? Még nem láttam itt kutakodott tovább a szomszédasszony.
A barátnője! válaszolta Évike kihívóan, karba tett kézzel, de csak egy rés nyílt, és azon keresztül folyt a tárgyalás.
Maga? csodálkozott őszintén a nő.
Igen, van valami gond?
Egyáltalán nincs, csak hát, ő még soha nem hozott ide senkit (ekkor Évike még jobban megszerette Mártont), most meg mindjárt egy ilyen
Egy ilyen milyen? értetlenkedett Évike.
Igazából semmi közöm hozzá, bocsánat zárta le a témát a szomszédasszony.
Évike tudta, itt most vagy ő, vagy a zár győz. Teljes elszántsággal nyomta be a kulcsot, és végül, kis híján kitörve a zárat, az ajtó feladta.
A lakás, Márton belső világa, hívogatóan tárult Évike elé de szíve jéggé vált egy percre. Persze, egy magányos férfi otthona mindig kissé puritán, de ez inkább cella volt.
Szegény, a te szíved talán sosem tudta, mi az az otthon, sóhajtott Évike, ahogy körbejárta a szerény lakást, ahol ezentúl gyakran megfordul majd.
Viszont örült is: a szomszédasszony igazat szólt női kéz még sosem simította végig a falakat, padlót, konyhát s ablakokat. Évike lett az első.
Kibírhatatlan volt a gondolat, hogy ilyen ridegen éljen, ezért futott a legközelebbi boltba függönyért, fürdőszobaszőnyegért, és közben fogókesztyűt, konyharuhát is vett.
A boltban Évike végképp elveszett A szőnyeghez, függönyhöz csatlakozott illatosító, kézműves szappan, praktikus tároló dobozok a smink cuccoknak.
Ilyen apróságok nem tolakodóak, hiszen csak egy kis kényelemmel gazdagítom a lakást nyugtatta magát, miközben egy második bevásárlókocsit is megtöltött.
A zár innentől megadta magát Évikének. Sőt, innentől semmire sem volt jó, akárcsak egy hoki kapus, akit meccs előtt elfelejtettek felszerelni.
Látva a remekművét, Évike éjfélig csavarozta ki a régi zárat konyhakésekkel, majd reggel rohant újért a boltba. Késeket is cserélni kellett, aztán jöttek az új villák, kanalak, abrosz, vágódeszkák, edényalátétek, és persze függönyök.
Vasárnap délben hívott Márton, hogy még pár napig hosszabbít az üzleti útja.
Csak örülök, ha kicsit otthonosabbá varázsolod a lakásom nevetett telefonban, mikor Évike szólt, hogy belenyúlt az enteriőrbe.
Otthonosság már teherautóval érkezett, és Évike mindent a maga fejében tervezett és rendezgetett. Annyi év gyűlt fel benne, és most, keze szabadon, nem tudott leállni.
Az egyetlen régi lakó, egy pók a szellőzőnél, maradt csak. Évike elűzte volna, de ahogy a pók nyolc rémült szemébe nézett, úgy döntött: maradhat jelképe a magántulajdon tiszteletének.
A lakás úgy nézett ki, mintha Márton már évek óta boldogan élt volna benne, kicsit csalódott, majd ismét boldog.
Évike nem csak a lakást öltöztette újba, de gondoskodott róla, hogy a lépcsőház minden lakója tudja: ő az új háziasszony, mindenkinek hozzá kell fordulni. Eljegyzési gyűrű még nincs az ujján, de ez már csak technikai részlet.
Az elején gyanakvó pillantásokat kapott, de aztán mindenki csak legyintett: Ha így jó, hát lelke rajta!
***
Márton hazatérésének napján Évike igazi otthoni vacsorával, mutatós már-már kihívó ruhában, füstölő illatokkal és hangulatos világítással készült, és várta nagy türelemmel.
Márton késett. Mikor Évike kezdte érezni, hogy a ruha már túlságosan feszíti ott, amit oly sokat edzett a konditeremben, a zárban kulcs fordult.
Új a zár, csak nyomd meg, nincs zárva! szólt Évike kicsit zavarodottan, de magabiztosan. Nem tartott a kritikától. Annyira jól átalakította a lakást, hogy mindent megbocsátanak neki.
És ekkor, még mielőtt kiléphetett volna, SMS érkezett Mártontól: Hol vagy? Itthon vagyok, minden ugyanúgy néz ki a lakásban. A barátaim riogattak, hogy telepakolod kozmetikai cuccal.
Évike persze ezt a hírt csak később olvasta Addig öt teljesen ismeretlen arc lépett be a lakásba: két fiatal férfi, két egészen gyerek, s egy nagyon öreg bácsi, aki Évikét meglátva kihúzta magát és megsimította az ősz haját.
Na, apu, micsoda fogadtatás! Minek neked a gyógyfürdő, ha itthon ilyen all inclusive vár? kezdte az egyik fiatal férfi, és egyből kapott egy könyököst feleségétől, amiért bámészkodott.
Évike két tele pohárral állt az ajtóban, mozdulni sem tudott. Kiáltani szeretett volna, de csak tétován állt.
A sarokban a pók boldogan vihorászott magában.
Elnézést, ön kicsoda? visította Évike.
A tulajdonos, kedvesem. De magát a rendelőből küldték kötözni? Mondtam már, hogy egyes problémákat magam is kezelek mondta a bácsi az ápolónői ruhára mutatva.
Hmmm, Hegedűs Ádám, itt tényleg meghitt otthon dívik nézett be Évike mögött a fiatal férfi felesége. Úgy megváltozott, más volt ez, mint a kriptában. Ön hogy is hívják? Nem túl idős magának Ádám bácsi? Bár kétségtelenül tekintélyes, otthona is van
É-v-i-k-e
Nocsak, Ádám bácsi, igazán jó ízlése van!
A bácsi szeméből látszott: neki is tetszik ez az összefutás.
Hol van Márton? suttogta Évike, miközben a poharak tartalmát gyorsan elfogyasztotta.
Én vagyok Márton! kiáltotta örömmel egy nyolc év körüli kisfiú.
Várj, te még fiatal vagy ahhoz nevetett az anyuka, és elvezette a gyerekeket és a férjét az autóhoz.
Elnézést, azt hiszem, eltévesztettem a lakást kezdett megszólalni Évike, ahogy a zárra gondolt. Ez Orgona utca 18., 26-os lakás?
Nem, ez Bukovina utca 18. dörzsölte kezét Ádám bácsi, már csomagolta volna a meglepetés csomagot.
Hát sóhajtott Évike, eltévedtem. Bocsánat, foglalják el a helyüket, én közben telefonálok egyet.
Gyors mozdulattal a telefonját és a fürdőbe menekült, ahol a törülközőbe burkolózva elolvasta Márton SMS-ét.
Márton, mindjárt megyek, csak elhúzódott a vásárlás írta gyorsan vissza.
Rendben, várlak. Ha tudsz, hozz egy üveg vöröset is válaszolta Márton hangüzenetben.
Vöröset Évike végül csak magában hozott. Magához ölelte a fürdőszobaszőnyeget és leakasztotta a függönyt, kivárta, míg a család elment a konyhába, majd kisurrant a fürdőből.
Gyorsan összeszedte mindenét, egy zacskóba tömve, és kiviharzott a lakásból.
***
Elmesélem, csak majd később mondta kimerülten Évike, mikor Márton kinyitotta neki az ajtót.
Tétován elhaladt mellette, még csak rá sem nézett. Először a fürdőt rendezte vissza, aztán a szobába ment, ahol a kanapéra rogyva reggelig aludt, míg a stressz és a vörös is szertefoszlott benne.
Felébredve egy ismerős, de egyben idegen fiú várta magyarázattal.
Elárulná, hogy pontosan melyik cím ez?..
Batthyányi utca 18.
A történet tanulsága: az otthon melegének nem az ízlés, a dekoráció vagy a cím számít, hanem a figyelem, a törődés és az őszinte kapcsolatok. Mert az igazi otthon ott van, ahol önmagunk lehetünk akár hibákkal, tévedésekkel együtt, de egymás mellett.
