Amikor beszálltam a liftbe a társasházunkban, bent már állt egy nő, aki a lakásom kulcsait szorongatta a kezében.
Elsőre azt hittem, hogy valami félreértés történt.
De nem.
A kulcstartó teljesen az enyém volt egy apró, kék szív, amit a húgom, Réka, még évekkel ezelőtt ajándékozott nekem.
A nő valahol negyven körül lehetett, rövid sötét haja volt és egy komoly táska lógott a vállán. Olyan nyugodtan állt, mintha tényleg minden a világ legegyszerűbb dolga lenne.
A lift fölfelé indult.
A szívem a torkomban dobogott.
Elnézést szóltam rá halkan. Ezek a kulcsok honnan vannak?
A nő rám nézett.
Aztán a kulcsokra.
Majd megint rám.
Maga kicsoda?
Ez a kérdés úgy csapott fejbe, mint amikor a paprikás krumpli odakozmál.
Én a 12-es lakásban lakom mondtam.
A nő egy pillanatra ledermedt.
Aztán halkan megszólalt:
Ez elég furcsa.
Miért?
Mert én is.
A lift megállt a hatodik emeleten, de senki nem mozdult.
Csönd volt.
Én négy éve lakom ott vágtam ki, mintha bizonyítani akarnék valamit.
A nő szorosan markolta a kulcsokat.
Én meg múlt hónapban kötöttem szerződést rá.
Rám nézett.
Milyen szerződést?
Ő kivette a táskájából egy papírt gondosan bekötött mappa , amiben ott volt a bérleti szerződés másolata.
A címem.
12-es lakás.
Egyre jobban hallgattunk.
Ki adta oda magának? kérdeztem.
A tulajdonos.
Kicsoda?
Tamás.
A gyomrom összerándult.
Tamás volt az unokatestvérem.
Ő mondta, hogy ideiglenesen használhatom a lakást, amíg vissza nem jön külföldről.
Ő a tulajdonos mondtam csendesen.
A nő bólintott.
Igen. Azt mondta, a lakás üres.
A lift végre megállt a mi emeletünkön.
Az ajtók kinyíltak.
Mindketten egy helyben álltunk.
Végül ő azt mondta:
Lehet, hogy valami félreértés van.
Lehet.
Kiléptünk a folyosóra.
A 12-es lakás ajtaja pont előttünk.
A nő felemelte a kulcsokat.
Én is.
A két kulcs rémisztően egyforma volt.
Kínos csend ült ránk.
Néha a legrosszabb érzés nem is az, amikor valaki hazudik neked.
Hanem amikor rájössz: lehet, hogy sosem ismerted az igazságot.
A nőre pillantottam.
Kinyissuk?
Ő sóhajtott.
Igen.
Mondja meg őszintén
Ha egyszer csak rájönne, hogy valaki kiadta a lakását másnak, próbálná nyugodtan kideríteni az igazságot vagy rögtön forrón, magyarosan robbanna?
