Anyukám elárult nekem egy titkot vett egy lakást.
A lakás közel volt a városközponthoz. Egyetlen kívánsága az volt, hogy senkinek ne áruljuk el a címet, nehogy valaki véletlenül benézzen hozzánk főleg feleségem szüleire vonatkozott ez, akik már régóta túlzásba vitték az italt.
Eleinte nem tudtam, haragudjak vagy örüljek ennek. Nem volt választásom. Mint lopakodó tolvajok, hajnalban titokban áthordtuk minden holminkat az új otthonba. Nekem munkahelyet kellett keresnem a közelben, miközben feleségem igyekezett megszokni az új körülményeket. Mindannyian feszültek voltunk belül. Mi lenne, ha a szülei újra ránk találnának és hirtelen feltűnnének a küszöbünkön?
Felvettek liftkezelőnek. Másnap a kollégámmal ki kellett szabadítanunk egy nőt, aki a liftben rekedt két emelet között.
Kinyitottuk a liftet, és segítettünk kijutni neki. Rendkívül hálás volt, nagyon megijedt az előző pillanatoktól. Próbáltam megnyugtatni szépen és kedvesen, és hamar éreztem, hogy más, mint a többi nő. Nem akartam elengedni.
Azóta hiszek a szerelem első látásban. Hazakísértem őt, miközben enyhén átkaroltam, mert még mindig remegett az átélt sokktól. Könnyek jelentek meg szemeiben, s teljes testében izgatottság és félelem vibrált. Legszívesebben átöleltem volna, szelíden szólva hozzá. Amikor beért az otthonába, bezárult mögötte az ajtó.
Aznap este, miközben kislányomat lefektettem, feleségem pedig a fürdőbe ment, szomorkásan és izgatottan gondoltam vissza a nap eseményeire. Az a nő nem hagyta nyugodni a gondolataimat. Nem tudtam elengedni gyönyörű, bájos és védtelen volt.
Másnap munka után felkerestem a lakását. Egy szomszédnak azt mondtam, hogy távoli rokon vagyok az ő szülővárosából. Tíz perc alatt megtudtam, hogy a férje alkoholista, ráadásul semmirekellő. Két gyermekük van.
Ez örömmel töltött el. Hiszen így végre nyugodt lelkiismerettel térhettem haza a saját feleségemhez és kislányomhoz. Idegen gyerekek és mások gondjai nem kellenek nekem meg akarom élni a saját életemet, a saját családommal.
Megkönnyebbültem…
