2023. december 31.
Ma végre levegőhöz jutok, még ha csak a naplómban is. Hosszú hónap volt, a december mindig ilyen, de idén a fáradtság teljesen elöntött. Holnap vége a hajtásnak, és két hét szabadság vár rám, csak túl kell lennem a mai napon. Vágytam már haza, anyához és a húgomhoz, Lenkéhez. Egy ideje tervezgettem ezt a kis szilveszteri meglepetést: nem szóltam nekik, hogy megyek. Reméltem, hogy jól sikerül a titok.
Este, a laptop fölött ülve, utolsó simításokat végeztem az éves záráson. A főnököm azt ígérte, ha nem talál hibát a bizottság, január tizenkettedikéig szabadságra mehetek. Ez volt a vágyam, ezért is igyekeztem annyira. Holnap délelőtt zajlik az utolsó ellenőrzés, mindenre felkészültem. Húgomnak már régebben vettem egy új mobilt, édesanyámnak holnap veszek ajándékot egy bevásárlás során. Az esti vonathoz már hónap elején megvettem a jegyet, előrelátóan egy alsó fekvőhelyet foglaltam a hálókocsiba, hátha mégsem enged el Orosz úr, a főnök.
Azon az éjszakán különös álmom volt. Egy erdőben találkoztam egy kislánnyal, olyan ötéves-forma, magányosan üldögélt egy fatönkön, egy könyvet lapozgattott. Megkérdeztem tőle:
Elvesztél? Hol vannak a szüleid?
Nem, csak még nem találtak rám felelte huncut mosollyal. De te, kelj fel gyorsan, el ne szalaszd a sorsod, este találkozni fogsz vele. Fel, reggel leadni kell a zárást!
Felriadtam. Az óra szerint épphogy maradt időm. Kizökkent a fura álom, de futólépésben készülődtem. A kávémat már az irodában terveztem elfogyasztani. Mennyire szerencse, hogy csak pár megállónyira van a munkahelyem, s most hely is akadt a buszon.
A buszon ülve a többi utast mustráltam, és egyszer csak, döbbenet: ugyanaz a kislány, mint amit álmomban láttam! Rám kacsintott, de néhány pillanat múlva már nem is volt sehol biztos az álom hatása, gondoltam, nagyon kimerítenek az ünnepek előtti napok.
Az irodában mindenki izgatottan készült a záró ellenőrzésre. Szerencsére minden simán ment, a jelentésemet kiválónak találták. Orosz úr be is hívott:
Amint ígértem, szabad vagy! És ezt is fogadd meg, Jázmin, a szorgalmadért és egy borítékot nyomott a kezembe, tele forinttal. Boldog új évet!
Könnybe lábadt szemmel köszöntem meg. Az átvétel után elszaladtam anyának egy szép magyar sálat venni, Lenkének pedig egy szép blúzt. És persze édességeket, pezsgőt nálunk ezt nem hagyhatja ki a szilveszter. Este, alig fél órával a vonat indulása előtt, rohanva értem a pályaudvarra, a hálókocsiba besurranva rögtön egy hátizsákba botlottam, s hasra estem. Majdnem sírva fakadtam, de egy kedves kéz felsegített:
Elnézést, az én hibám, nem volt időm elrakni a zsákot szólt egy magas, sötét hajú férfi, huncut mosollyal.
Semmi baj szabadkoztam piros arccal.
Kiderült, ő is ugyanabba a fülkébe utazik, nevét elég hamar megtudtam: Balázs. Egy üzleti tárgyalásra utazott ugyanabba a városba, egy napra indul, hogy még szilveszter éjszakára visszaérjen Pestre. Szinte rögtön közvetlen lett a hangulat, egymás felé mozdultunk, mintha régi ismerősök lennénk.
És maga? kérdezte.
Anyához, húgomhoz, Jászberénybe. Rég nem láttam őket, szerencsére most engedtek el egy kicsit.
Családja, férje van? Várja valaki?
Á, nincs párom sóhajtottam mosolyogva. Még nem jött az a valaki, akivel szívesen töltenék minden új évet és minden napot Hát önnel? Várja valaki?
Nekem sincs szerelmem mondta kissé szomorúan. Olyat keresek, akitől nem akarnék elköszönni soha.
Aztán, önkéntelenül belepirultam, eszembe jutott a kislány az álmomból: vajon ő tényleg a sorsot ígérte? Balázs nevetve szólt:
Olyan szép rózsaszín a pírja, mint az érett alma bámulta az arcomat , ettől lesz valaki igazán bájos.
Zavarba jöttem, de jó volt a társasága. Felvetette, hogy igyunk teát, anyukája almás pitét csomagolt, s hozzá finom magyar teasüteményt. Nem sokkal később belépett egy idősebb hölgy, Vera néni, egy kiskorú fiúval, Balázzsal. Vera néni az unokáját vitte látogatóba, mert dolgoznia kellett ünnep előtt.
Mindannyian együtt megosztottuk az ünnepi süteményeket, teát, s a vonat elhaladt épp Kecskemét állomásnál, ahol kívül már minden fénylett, úszott a magyaros, fényes szilveszteri díszben a város.
Amikor magunk maradtunk, Balázs azt mondta:
Felírhatom a számát? Hátha még találkozunk.
Persze kuncogtam. Tizedikén megyek vissza Pestre.
Az még sok idő Tudja, olyan jó önnel beszélgetni, mintha már régóta ismernénk egymást. Érdekes érzés.
Nekem is de lehet, hogy csak ez a vonatos közeg, könnyebb idegeneknek megnyílni.
Talán. Akkor aludjunk, hogy hamarabb elérjük az ünnepet.
Tíz órakor érkeztünk meg reggel anyáméknál a kis házhoz. A tartalék kulcs helyét jól ismertem. Letettem a csomagokat, váltottam pár szót Balázzsal a taxi mellett; ő is jó ünnepet kívánt nekem. Én is azt kívántam neki, hogy találja meg azt, akivel együtt szeretne maradni élete végéig.
Különös, hogy mennyire tetszett nekem ez a fiú, és mennyire jó lett volna azt mondani: maradj, ünnepeljünk együtt, meglátjuk, hová vezet de ezt sosem tudtam kimondani. Maradtak a gondolatok, én pedig készültem bekopogni anyámhoz és Lenkéhez…
Belépek a kertkapun, dobogó szívvel, és kopogok az ajtón. Hirtelen kitárul az ajtó, és a húgom, Lenke, boldogan a nyakamba ugrik.
A nap szinte észrevétlenül szalad el. Amíg Lenkével készítjük a salátát, anya a kedvencemet, magyaros rakott húst süt. Azt mondja:
Éreztem, hogy jössz, előző nap két tálca tojást vettem, hátha nem egyedül érkezel. Azóta, hogy vége lett közte és Imre között, senkivel nem beszélgetsz?
Ne faggass, anya, most ünnepeljünk.
Éppen ekkor megcsörren a telefonom. Ránézek, és földbe gyökerezik a lábam. Balázs az, a vonatról!
Felvevés után:
Szia! Visszaértél már Pestre? kérdezem.
Nem, sőt, még mindig a városban vagyok Nincs más ismerősöm errefelé. Nem hívnál meg egy magányos vándort estére?
Boldog nevetés tör ki belőlem.
Várj, megkérdezem anyát. Anya, jöhet hozzánk egy ismerős a vonatról, nincs családja itt, örülhetnénk együtt.
Persze! Jó, ha férfi is megfordul nálunk, mégis változatosabb!
Így hát visszaszólok Balázsnak:
Jöhetsz súgom bele izgatottan a telefonba. Miközben becsukom a naplómat, beugrik: az álombeli kislánynak igaza volt időben felébresztett, időben odaértem, s talán azt is: megtaláltam a sorsomat, amit a szilveszteri varázslat most hozott elém.
