Két gyerekem van. Gyermekeimnek különböző apukáik vannak. Az első gyermekem egy lány. Virág most már tizenhat éves. Virág édesapja rendszeresen fizeti a tartásdíjat és folyamatosan kapcsolatban van vele. Bár az első férjem már újra házas, és az új feleségével két további gyereke van, mégsem feledkezik meg a lányunkról.
A fiam sajnos kevésbé szerencsés. Két évvel ezelőtt a második férjem megbetegedett, majd három nap múlva meghalt a kórházban. Azóta is nehéz elhinnem, hogy valóban elment. Sokszor elképzelem, hogy kinyílik a lakás ajtaja és belép, rám mosolyog, és jó napot kíván. Ilyenkor egész nap sírok.
Ebben az időszakban nagyon közel kerültünk egymáshoz a volt férjem édesanyjával, Ilonával. Neki is borzasztó nehéz volt, hiszen a férjem volt az egyetlen fia. Közösen vészeltük át ezt a szörnyű időszakot, rendszeresen felhívtuk egymást, sokszor meglátogattuk egymást, és sokat beszélgettünk róla, hogy mennyire hiányzik.
Egy időben még azon is gondolkodtunk, hogy összeköltözünk, de Ilona végül meggondolta magát. Azóta eltelt hét év. Ilonával mindig nagyszerű kapcsolatban voltunk mondhatni igazi barátnők lettünk.
Emlékszem, amikor várandós lettem, Ilona szóba hozta a DNS-tesztet, nem tudom, miért. Kiderült, hogy látott egy tévéműsort, ahol egy apuka éveken keresztül nevelte más gyerekét, és csak később tudta meg az igazat. Azonnal mondtam neki, hogy ez butaság.
Ha egy férfi kételkedik abban, hogy az övé-e a gyerek, akkor úgysem fog igazán törődni vele, és Vasárnapi apuka lesz!
Ilona biztosított arról, hogy megbízik bennem, és tudja, hogy a fiával vagyok várandós. Azért sejtettem, hogy a gyerek születése után szeretne majd DNS-tesztet csináltatni, de végül nem hozta szóba többet.
Idén nyáron Ilona nagyon rosszul lett, egészsége jelentősen megromlott. Akkor döntöttem el, hogy közelebb kellene laknia hozzám. Megkerestem egy ingatlan irodát és elkezdtünk lakást keresni neki.
Nemsokára azonban Ilona kórházba került, így a lakásvásárláshoz szükséges eljárások miatt meg kellett keresnem a férje halotti anyakönyvi kivonatát az ügynöknek. Mivel ő nem tudott menni, én mentem át hozzá, átkutattam a régi iratokat.
Keresgélés közben találtam egy számomra döbbenetes dokumentumot. Egy DNS-teszt eredménye volt kiderült, hogy amikor a fiam két hónapos volt, Ilona elvégeztetett egy vizsgálatot, ami igazolta a paternitást.
Felháborodtam ebből világossá vált, hogy Ilona soha nem hitt bennem teljesen! Nem hallgattam el a dolgot, szembesítettem vele. Ilona azóta bocsánatot kér, szégyenkezik, és azt mondja, megbánta az egészet. Mégsem tudom megnyugtatni magam úgy érzem, mintha elárult volna, hogy ezt titkolta előlünk ennyi évig!
Most úgy érzem, nem akarok többé segíteni Ilonának. De közben tudom, hogy rajtam kívül nincs más, aki támogatná őt.
Nem akarom megfosztani a fiamat a nagymamájától, ezért továbbra is segítek neki. De az a bensőséges bizalom és melegség, ami valaha összekötött minket, végleg eltűnt…
A mai nap tanulsága nekem az lett, hogy a bizalom nagyon törékeny dolog, és ha egyszer megtörik, örökre más lesz a kapcsolat.
