Mikor kiléptem az edzőteremből, megláttam, hogy hétszer keresett a mama mesélte Emese. Akkor olvastam el az üzenetét: Hívj vissza! Bár már majdnem tizenegy volt, úgy döntöttem, hogy felhívom. Mama olykor túlzottan aggódik, egész éjszaka képes virrasztani a semmiért is. Mikor beléptem, könnyezve mondta: valami történt, talán elmarad az esküvő.
Emesének van egy húga, Eszter, aki csak huszonhárom éves. Eszter tehetséges és céltudatos fiatal tervező. Egy éve végzett, hamar talált állást. Tanulmányai mellett részmunkaidőben dolgozott, majd a diploma után rögtön felvették abba a budapesti cégbe, ahol a gyakorlatát töltötte. Eszter magánélete is mindig példaként szolgált legalábbis addig a napig.
Több mint egy éve ismerte össze a sors Péterrel. A fiú három évvel idősebb volt nála. Egyedül lakott Pesten, dolgozott és takarékoskodott, hogy egyszer saját lakáshoz jusson. Udvarias, jól nevelt fickónak tűnt.
Eszter és Péter már kitűzték az időpontot az anyakönyvi hivatalban. Az esküvőig csak néhány hét volt hátra.
Valaki írt Eszternek a közösségi oldalakon! meséli Emese. Nem ismerjük egymást, de én jól ismerlek téged, és fontos, hogy ezt tudd az esküvő előtt… Eszter megnézte a profilját, egy negyvenes asszony, vajon milyen fontosat mondhat?
Az idegen asszony azonban nem nyugodott, több különböző fiókból küldött üzeneteket. Végül megbeszéltek egy találkozót egy belvárosi kávézóban, közel Eszter munkahelyéhez. Eszter már az asztalnál ült, amikor belépett egy várandós nő. Először nem gondolta, hogy ő lesz az, de meglepődve látta, ahogy az asszony hozzá lép.
Te vagy Eszter? Én vagyok Ella, már több mint egy éve járok Péterrel, és négy hónap múlva kisfiunk születik.
A húga természetesen nem hitte el ezt a történetet. Ez csak valami ostoba trükk, ugye? Ő és Péter több mint egy éve együtt vannak, hamarosan esküvőt tartanak! Az asszony nem akart vitázni, bizonygatni semmit, távozott. Az ajtóban csak annyit mondott: van nála a telefonszámom, ha kérdése van, hívjon, vagy beszéljen Péterrel.
És Péter mit mondott? Innentől kezdődött minden. Eszter úgy döntött, hogy csak házasság után engedi közelebb Pétert magához. Sétáltak, csókolóztak, ölelkeztek, de ennél messzebb nem mentek. Eszternek még nem volt tapasztalata.
Péter viszont tapasztaltabb fiatalember volt. Türelmesen várta de csak egy ideig , míg végül, hogy igényeit kielégítse, elindult egy elkötelezettség nélküli kapcsolat felé. Valahol összetalálkozott Ellával, rögtön mondta neki, hogy komoly kapcsolatot nem akar, nincsenek közös tervei. Ella eleinte mindent elfogadott, hiszen épp vált el: gyermeke van, jó tartásdíjat kap, dolgozik is. Később is megértette, hogy Péterrel nem lehet hosszú távra gondolkodni, nagy volt közöttük a korkülönbség.
Péter azt ígérte, hogy ha kiderül, a gyermek tényleg az övé, felelősséget vállal, és segíti Ellát. Emesének pedig azt mondta, hogy ő az oka mindennek, mivel Péter egészséges, fiatal férfi volt, s Eszter elvei miatt jutott idáig.
Most Péter könyörög Eszternek, hogy ne hagyja el, szereti őt, Ellát csak testi okból találta meg, ha Eszter okosabb lett volna, Ella sosem jelent volna meg az életében.
Péter állítja, hogy ha kisfiú ténylegesen az övé, segít, de más kapcsolatot nem akar Ellával. Ella eldöntötte, világra hozza a gyermeket, Péter pénzt ajánlott fel az eljárásra, de Ella elutasította. Ez most már az ő gondja.
Mit gondoltok, Péter bűnös ebben a helyzetben? Lehet, hogy a férfiassága vette át az irányítást, hiszen egy fiatal, tapasztaltatlan férfinak nehéz a várakozás! Vagy Eszternek inkább menekülnie kellene egy ilyen vőlegénytől, és a testi közelség hiánya nem mentség a hűtlenségre?
