Na most, képzeld el ezt a sztorit: András, egy vállalkozó, második randira visz be engem egy szép, elegáns budapesti étterembe, ahol minden sarkon mintha aranyat lehelnének a falakra. A hangulat félhomályos, a pincérek hangtalanul suhannak, mintha a háttér tanúi lennének. András, persze, beleillik ebbe a miliőbe: drága öltöny, feltűnő karóra, és az a kis magabiztos mosoly, ami azt sugallja, hogy ő a világ közepe.
Rendelj mindent, amihez kedved van mondja laza mozdulattal, még csak rá sem néz a menüre. Ki nem állhatom, ha egy nő visszafogja magát.
Olyan hangosan mondja ezt, mintha valami tündérmeséből lépett volna elő, de valami fura érzés kezd el motoszkálni bennem. A tekintete vizslató, és túl sokat mesél az előző kapcsolatokról mindegyik nő csak pénzt látott benne, állítja.
Kértem egy kacsás salátát és egy pohár furmintot. András viszont nagyban játszik: steak, tatár beefsteak, egy üveg finom vörösbor. Közben ment a bizniszről, az emberi felszínességről, lelki értékekről a monológ. Hallgattam, bólogattam, de az egész olyan volt, mintha vizsgáznom kellene, és bármelyik pillanatban jöhet a trükkös kérdés.
A darab, ahol csak ő játszik
Amikor a pincér letette az asztalra a számlát, András nem tért el a témától: lassan a zakó belső zsebébe nyúl, majd a másikba, végül tapogatja a nadrágját is. Az arca megváltozik magabiztosság helyett fura zavar.
Basszus… mondja, egyenesen a szemembe nézve. Otthon hagytam a pénztárcámat vagy az irodában, vagy a másik autóban.
Széttárja a karját, eljátszva a tehetetlen férfit, de igazából semmi pánik nincs benne. Nem mondja, hogy a pincér várjon, nem nyúl a telefonjához, hogy utaljon, csak engem néz.
Hát ez milyen szerencsétlen helyzet folytatja, hátradőlve. Kisegítenél most? Kifizeted, majd visszaadom. Vagy legközelebb meghívlak, ráadásul kamattal.
Na, ekkor derült ki, hogy ez nem véletlen, nem is feledékenység. Előre megtervezte ezt a tesztet, pont úgy, ahogy előtte fél órán át beszélt róla.
Ezekről az sztorikról már olvastam fórumokon, láttam gagyi sorozatokban, de sosem gondoltam, hogy egy felnőtt, sikeresnek tűnő férfi velem is bepróbálja.
A logikája olyan egyszerű volt: ha gond nélkül fizetek kettőnk helyett, akkor a jó nő, akivel minden gondját meg lehet oldatni. Ha nem, akkor biztos csak a pénz érdekli. Már nem üzletember volt, hanem egy önbizalomhiányos manipulátor, aki tesztelgetni akar.
Azt hitte, nálam biztos nyer, az ő szemében minden nő boldog, ha ilyen jó partit kap, nekem pedig szó nélkül ki kell húznom a bankkártyát.
Jéghideg számítás
Szépen lassan, nyugodtan előveszem a táskámat. András láthatóan megnyugszik azt hiszi, bejött neki a terv.
Természetesen, semmi gond mondtam lágyan, hívva a pincért.
Ossza szét a számlát, kérem mondtam teljesen tisztán. A sajátomat fizetem, a steak, bor és desszert pedig maradjon a vendég úrnak.
A mosoly eltűnt az arcáról.
Ez most hogyan? sziszegte hozzám hajolva. Nincs nálam a pénztárcám.
Értem bólintottam, miközben a telefont az terminálhoz érintettem. De alig ismerjük egymást. Teljesen normális, hogy mindenki a magáét fizeti. Egy férfi, aki meghív egy nőtt egy menő helyre, és a legdrágábbat rendeli, ne haragudj, de az már nem az én dolgom. Felnőtt vagy, biztos feltalálod magad.
A pincér megállt, zavarban nézett először rám, aztán rá. András kezdett vörösödni, a csillogás eltűnt róla, és a helyét átvette az egyszerűség.
Komoly ez? sziszegte. Néhány ezer forint miatt? Mondtam, visszaadom. Csak teszteltelek.
Teszteltél, igen mondtam, felállva. Én viszont nem vagyok az, akivel lehet játszadozni.
Éppen indultam kifelé, de éreztem, hogy még nem tettem fel a pontot. András ott maradt a fizetetlen számlával, dühösen és zavarodottan, pénztárca nélkül.
Visszasétáltam, előkotortam a táskámból pár gyűrött ezrest és egy marék aprót amit mindig a táska alján hagyok.
Ja, ha a pénztárcád a másik autóban van, akkor a taxire sincs pénzed?
Letettem a pénzt a borospohara mellé.
Tessék, ezt adom neked metrójegyre. Ne aggódj, hazajutsz. Tekintsd úgy, hogy ez az én hozzájárulásom a női lélek tanulmányozásához.
Pár ember a szomszéd asztaloknál felnézett. András úgy nézett, mintha pofont kapott volna.
Kimentem az utcára.
Az este nekem csak egy saláta és egy pohár borba került nem nagy összeg azért, hogy időben felismerjem, kivel van dolgom, és éveket spóroljak magamnak. Remélem, tanult belőle, bár az ilyen emberek ritkán változnak.
Te mit tennél a helyemben? Megmentenéd az elfelejtős lovagot, vagy te is beállnál a kemény, de korrekt sorba?
