Úgy döntöttem, hogy megnősülök jelentette be a fiú a vacsoránál.
Az apa elmosolyodott, míg az anya megmerevedett, villája megállt félig a levegőben, tekintetét döbbenten szegezve fiára.
Mit jelentsen ez? kérdezte zavartan. Kivel?
Egy új lánnyal. Olyan gyönyörű, okos, elbűvölő sóhajtott álmodozva a fiú, kezét a fejével támasztva.
Éppen emiatt a lány miatt már napok óta nem volt étvágya, és semmihez sem tudott rendesen koncentrálni.
Vajon a lány tud erről? kérdezte az apa, szinte alig bírva elfojtani egy mosolyt.
Igen… Ma elmondtam neki, ő pedig azt válaszolta, hogy nem zavarja, csak azt kérte, legyen egy lakásom.
Van lakásod? csodálkozott az anya.
Hát persze, hogy van! Végül is együtt lakunk egy lakásban. Apaé az autó, és megígértem neki, hogy kölcsönadja a lagzira…
Az apa megcsóválta a fejét, mintha azt akarná mondani: ezt bizony nem vállalta, és az autó kölcsönadását sem tervezi túl hamar.
És neki mit van? Jó menyasszony lesz? kezdett bele az anyja, már-már beleélve magát.
Biztosan lelkesedett a fiú. Kedves, és szépen beszél.
Az anyja már nevetett, pillantást vetve a fia érintetlen tányérjára.
Végül is, te sem eszel semmit
Hagyjad, anya, ő már fejben az esküvőn van tréfálkozott az apa. Csak aztán majd ne feledd: nem házasodhatsz addig, amíg nem mutatsz nekem négyes fölötti matek és nyelvtan jegyeket!
A fiú riadtan nézett apjára. Egész nap csak a lány járt az eszében, elfelejtette a házi feladatot, mai tollbamondása rettenetes lett, mert a frissen érkezett lány teljesen elvonta a figyelmét. Ő volt eddig a legszebb lány, akit valaha látott. Nem volt egyedül abban, hogy beleszeretett, ezért minden energiáját abba fektette, hogy elnyerje a szívét, a tanulás helyett.
Jaj, apa!
Most, hogy ettél, irány a szoba, és csináld meg a leckét. Nincs esküvő, nincs lakás, nincs autó, amíg a jegyek négy alatt vannak.
A fiú sértődötten, de engedelmesen felállt az asztaltól, és bekullogott a szobájába.
Ó, ezek a tizenegy évesek sóhajtott az anyja.
Mondod helyeselt az apja is, összemosolyogva vele.
