Déjà vu
Mindig várt leveleket. Kiskorától fogva, egész életében. A címei változtak. A fák mintha alacsonyabbak lettek volna, az emberek távolabb, a várakozások halkabbak.
Ő nem hitt senkinek, nem várt semmit. Kívülről egyszerű volt: erőteljes, jó kiállású férfi. Dolgozott. Otthon egy kutyája várta. Egyedül utazgatott, vagy a négy lábú barátjával.
Ő elragadó lány, szomorú, mélyfekete szemekkel. Egyszer valaki megkérdezte tőle:
Mi az, ami nélkül nem indulsz el sehova?
Mosoly nélkül biztosan nem! nevetett, és az arcán megjelenő gödröcskék is tették érte a magukét.
Amióta emlékszik, többnyire fiúkkal barátkozott. A ház mögötti kis utcában csak “szoknyás kalóznak” nevezték. Volt azonban egy titkos játéka, amikor magára maradt: anyának képzelte magát, sok gyerekkel, jólelkű férjjel, nagy, meghitt házzal, ahol gyönyörű kert övezi az otthont.
A férfi életében elképzelhetetlen volt a sport nélkül. A garázsban egy dobozban csendesen pihentek a kupák, érmek, oklevelek. Maga sem tudta, miért őrizgeti őket talán szülei tiszteletére, akik olyan büszkék voltak rá. Mindig tervezte, hogy átviszi nekik. Első helyek sosem csak a győzelem miatt voltak fontosak imádta magát a folyamatot, kihozni magából a maximumot: a végsőkig, míg a fáradtság után egy új erőhullám tör elő valami másféle légzés.
A lány szülei fiatalon meghaltak. Körülbelül hétéves lehetett akkor. Öccsét és őt külön állami gondozásba vitték. Ott nőttek fel: harcok, bánatok, apró örömök között. Már mindez mögöttük volt: paneles, alacsony házas, barátságos utcákkal teli városrészben éltek, szemközt egymással. A legjobb, sőt egyetlen család: az öccs és annak szerettei.
Egy nyugtalan nap… Lejárt az ügyelet, átvágott a buszpark udvarán. Feri bácsi, a gondnok utolérte, atyai öleléssel köszönte meg a pogácsát.
Menj haza, aludj egyet, hallod?!
Belefér még mosolygott, puszit nyomott az arcára, és sietett az autójához.
Jaj, Marika… sóhajtotta utána a mentős sofőr.
Ünnepeken gyakran összerakták őket egy műszakba ilyenkor kevesen akartak dolgozni, még az orvosok is kerülték. A csapatban még két férfi nem kedvelték a nőt, nőiesnek, ápoltnak tartották, de ő kitartott amellett, hogy ha egy orvos jókedvű és rendesen néz ki, mindenki máshogy viselkedik körülötte.
A férfi siet, amennyire tud. A sportkupák ugrálnak a csomagtartóban, a kutya a hátsó ülésen nyugtalanul vonyít. Az apja meghívta szilveszterezni ezért át is pakolta a dobozt az autóba. Örült, hogy most nem kell dolgoznia az ünnepen, bár mindig hiányoznak a fiúk az edzőteremből. De szülőkkel ritkán találkozik, s ez nehezíti a szívét… Pár nappal karácsony előtt éjjel csörgött a telefon.
Anyád rosszul van remegett az apja hangja. A nyugdíjas ezredes még most sem bírja titkolni izgalmát. Szülei az iskolás koruk óta egy pár, még idősebben is úgy néznek egymásra, mintha csak most szerettek volna egymásba. Mindig bámulta ezt a parázst a szemükben, mintha valami nagy titkot ismernének.
Ő fáradtan mosolyog. Mindig süt valamit az év utolsó napján, és műszak után szétviszi a városban. Ma pár órát sikerült is aludnia a mentős szobában másképp Feri bácsi biztos nem engedi vezetni, maga vitte volna el, örülve, mint egy gyerek, a lány meglepett mosolyának.
Tíz kilométerre a szülői háztól hirtelen kitör a hóvihar. Beugrik neki, ahogy pár órája a kutya nem akart beszállni, a doboz csörömpölése, a rengeteg út, a folytonos ingázás…
Anya, apa, tartsatok ki… Nincs másotok.
A kutya azonnal a tarkójába nyal, mintha megértené gondolatait.
Bocs, öreg, téged se hagylak ki…
A lány leállítja a motort. Váratlan időben jött a hóesés. Még egy pogácsa maradt. Két-három kilométer a város szélén, aztán ott a kis nyaralótelep, ahol a kedvenc páciense lakik, egy életerős nagymama bár ez a szó nem illik rá: pajkos szeme van, és a férje is ugyanúgy ragyog mellette. Szép pár, imádnak utazni, sosem panaszkodnak. Talán ilyenek lennének a szülei is
Hirtelen egy sötét árnyék ugrik a hóra, az autó elé. Honnan kerültél ide, te kutya, erdőből, vagy valakitől elszöktél? Szép szemed van… Miért nedves a nyakad?… Ázik a pulóverem Aludni kéne… Dina… Dina, te kis barátom… Miért fáj ennyire?… Anya, megyek, apa, már közel vagyok… Sötétség…
Feri bácsit nem lehet elérni. Elment az unokákért. Nem, ide mentő nem jut el, akkora a hó.
Mindjárt, fiú…, kitartás, mindjárt kihúzlak! Istenem!… És ott a kutya is…
Már indulna, mikor elzúg mellette egy szürke autó.
Valaki nagyon siet haza gondolja magában. Pár perc múlva látja is, ahogy a szürke autó fejre áll a hóban és beborul az árokba. Fekete kutya fekszik pár méterre, élni látszik.
Mennyi lehet az idő? gondolja. Nem kedveli a forró vizet, de most a forró zuhany menti meg. Reszketése csillapodik. Leül a fürdő kövén, behunyja a szemét. Aludni kéne egy keveset…
Hogy bírtad kihúzni? Erős fiú! hallja öccse hangját a fejében, és minden izma megfeszül, testében újra ott a fájdalom.
A férfit és a két kutyát saját autójával viszi kórházba. Félúton találkozik az öccsével, együtt segítenek. Aznap visszamegy a nyaralótelepre, hogy átadja a pogácsát. Valamiért magával viszi a dobozt, amit a szürke autóból szedtek ki.
Hátha fontos annak a fiúnak. Fő, hogy mindenki életben van. Ha jobban lesz, visszaadom.
Az idősebb asszony férje tanácstalanul nyit ajtót.
Valami baj történt? kérdi hirtelen.
A feleségem a kórházban, most megyek be hozzá. A fiamat nem érem el… Nem tudom mi van…
A lány hallgat, lehajtja a fejét.
Veled minden rendben? kérdezi, kezét fogva.
Elvigyem a kórházba? ajánlja fel halkan.
Csendben utaznak, a hóvihar eláll.
Az a doboz ott hátul, honnan van? nem bírja ki az ezredes.
Egy baleset volt. Egy férfi próbált kikerülni egy erdei kutyát, autója felborult, a doboz kiestett…
Szürke autó, belül fehér kutya, az erdőből meg fekete kutya szaladt ki? súgja csendesen.
Megáll a lány, az ezredes ökölbe szorítja a kezét, az útra néz.
Él! És a felesége is meggyógyul. Megöleli a lányt.
Tudod, lányom Szólhatok így hozzád?
Persze! szemében könnyek.
Az asszony napok óta arról álmodik, hogy fekete kutya jön hozzá. A fiunknak fehér kutyája van. De honnan került elő ez a fekete?
Csodaszép szeme van. Elmondhatatlanul. Szomorú idézi fel a férfi, ébredése első gondolataként. Az ágya melletti széken apja alszik.
Anya. Baleset Mindent megért, és a lány szemére gondol.
Az újévet csak január végén ülik meg. Az anyja lábadozik, apja boldog, Jack a kutya kicsit sántít, de már jobban van. A férfire munka vár a fiúkat vissza kell hozni az edzőterembe, közeledik a verseny. Elhúzódott a szülői otthonban, de állandóan a lány jár a fejében
Már a kapunál, amikor fent, a padlásablakból apja odahívja.
Miben segítsek, apa?
A férfi kaján mosollyal nézi majd egy pillanatban észreveszi a kupáit a polcon.
Honnan ez, ezredes úr?! mosolyognak egymásra.
Gondold végig!… Lemegyek Jack-kel sétálni indulásod előtt.
A lány ma gyorsabban siet haza. Dina várja otthon nem tudott ellenállni, hogy elhozza az állatorvostól, ahova került. Másképp menhely várt volna rá. Dina nem is teljesen fekete a mellkasán hófehér szív alakú folt.
Belép a lépcsőházba, automatikusan nyitja a postaládát. Már csukná vissza, amikor meglát egy hófehér borítékot.
A levélben csak ennyi áll:
Ma este eljövök. Köszönöm, hogy vagy!
A szeretet iránytű, segít hazatalálni.
