Szülői szeretet
A gyerekek az élet virágai mondogatta mindig az édesanyám egy mosollyal az arcán, miközben apám nevetve hozzátette:
Legszebben virágzanak a szüleik sírján
Persze, minden gyermekcsínyre, vásottságra és a soha el nem múló hangzavarra célzott ilyenkor.
Réges-régen, amikor még kicsik voltak a gyermekeim, Eszter fáradtan, ugyanakkor boldogan szusszant fel, miközben beültette a gyerekeket a taxiba. Lilike akkor négyéves volt, Bencus meg alig másfél. Csodálatos néhány napot töltöttek a nagyszülőknél Szegeden: házi kaláccsal, meleg öleléssel, esti mesékkel és olyan apró örömökkel, amikből otthon sosem kaptak ennyit de a nagyszülőknél a szabályok mindig mások.
Eszter maga is nagyon örült ennek a látogatásnak. Az otthoni környezet mindig tárt karokkal fogadott, minden feltétel és magyarázkodás nélkül. Édesanyja főztje, aminek egyszerűen lehetetlen volt ellenállni. A karácsonyfa, amely ragyogott a sok régi, meghatóan megkopott, mégis szépséges díszekkel. Az apai koccintások, kicsit hosszúra nyúlva, ám mindig szívből jövően. Az anyai ajándékok, amikben mindig benne volt a gondoskodás, a figyelem és a szeretet.
Egy pillanatra Eszter ismét gyereknek érezte magát. Legszívesebben csak annyit mondott volna:
Anyuka, apuka, köszönöm, hogy vagytok!
Abban az évben Eszterék úgy döntöttek, különleges ajándékkal lepik meg a szüleit. Nem kötelességből, hanem hála jeléül. A boldog gyerekkorért. A szeretetért és gondoskodásért, amiben Eszter és a testvérei felnőttek, és az elfogadásért, ahogyan a férje, Kristóf is családtagnak számított bízva, hogy a lányukat jó kezekbe adták. Minden támogatásért, családi összetartásért, hitért a közös útban, és a részvételért minden fontos döntésben.
Egy este, miközben a fenyőfa fényénél üldögéltek, Kristóf halk hangon mondta:
Mindig arról álmodtam, hogy egyszer autót ajándékozok az apámnak de sajnos már nem lehet.
Elhallgatott, majd eltökélten hozzátette:
Viszont a te édesapádnak együtt majd adunk egyet!
Eszter rámosolygott férjére abban a mosolyban ott volt minden köszönet, szeretet és közös jövő.
Ahogy megbeszélték, Eszter egyedül utazott le Szegedre a gyerekekkel. Átlátszó dobozokban vitte a saját kezűleg készített salátákat, sült húsokat, süteményeket mindent, amivel szívből készült meglepni az otthoniakat.
Bencus egy hatalmas rózsacsokrot nyújtott át a nagymamának, akkora volt a csokor, hogy majdnem eltakarta a kisfiút. Eszter megölelte az apját, arcon csókolta, és magába szívta az otthon illatát.
Hol van Kristóf? Miért nem jött veletek? faggatóztak a szülők kissé aggódva.
Ebben a pillanatban megszólalt Eszter telefonja.
Kristóf az, mosolygott. Kicsit késik. Üzeni, nyugodtan kezdjük el nélküle.
A gyerekek már rég a nappaliban sürögtek. A karácsonyfa alatt dobozok várták a gazdáikat, ráírva minden ajándékon: Ezt a Jézuska hozta.
Lilike kapta a legtöbb csomagot: egy varázslatos Hamupipőke-kocsit, két káprázatos fehér paripát aranyló sörénnyel, üvegcipellőket, tüllszoknyás báli ruhát, hosszú, csillogó kövekkel hímzett kesztyűt, ékszereket, varázstükröt, játék sminkkészletet, kreatív készleteket és szebbnél szebb könyveket.
Bencus számára egy emeletes autóparkoló volt a meglepetés; benne apró, csillogó autók lifteztek fel, hogy aztán lelkesen guruljanak végig a spirálpályán lefelé. Volt még távvezérlésű dinoszaurusz világító szemekkel, íj-vessző készlet, színes labdagyűjtemény, ragyogó fényű űrfegyver, színezők, ceruzák, varázsfilcek.
Eszterről sem feledkeztek meg: egy kis díszdobozban arany fülbevaló pihent, pici kövecskékkel, melyek visszaverték a fa égőinek fényét. A konyhaasztalon pedig két halom Diótörő Eszter kedvenc süteménye egyszerűen lenyűgöző volt, éppen olyan, mint gyermekkorában.
A fa alatt külön dobozok vártak Kristófra felszólítottak mindenkit, hogy csak ő nyithatja ki őket.
Eszter és a gyerekek saját ajándékokkal leptek meg mindenkit: anyának valódi francia parfüm, apának szokatlan fonású ezüst karkötő. Lilike ünnepélyesen nyújtotta át a saját rajzolta nagyszülői portrét kicsit bájos, némiképp úgy nézett ki, mintha a rendőrségi plakátról szedte volna, de olyan szeretettel készült, hogy csak nevetett mindenki.
Ám az igazi nagy meglepetés még hátravolt!
Úgy harminc perc múlva, az első koccintások, ajándékcsomagolás után Eszter felvette az új fülbevalókat. Fülében csillogtak, ahogy boldogan rámosolygott a családra.
Lilike fürkészve nézett rá, majd váratlanul megszólalt:
Anya, ezeket a fülbevalókat azért vetted fel, hogy észrevegyem és megdicsérjelek, ugye?
Pontosan ezért, nevetett Eszter.
Csodaszép vagy! jelentette ki komolyan Lilike. Meg én is! És apa is! Meg még Bencus is!
A család hangos nevetésben tört ki.
De hol marad a kedvenc vejünk? Ideje volna már, hogy befusson!
Ekkor hirtelen kigyulladt a kapucsengő fényjelzése, a nagykapu kinyílt, s a nagy hófehér autó hangos duda szóval, vadiúj oldalával befordult az udvarra.
Mindenki egyszerre tódult ki, kacarászva, vacogva a téli hidegben. A kapunál ott állt a vadonatúj autó, tükrökön és motorháztetőn színes lufikkal.
Kristóf kiszállt a volán mögül. Nem szólt nagyokat, csak a sógorához lépett, s átnyújtott egy kulcsot.
Fogadják szeretettel. Szívből jövő ajándék.
A családfő meghatottan vette át, s férfiasan, kissé ügyetlen öleléssel szorította magához Kristófot.
Mit csináltok ti gyerekek Nem szabad ilyen nagyvonalúan dadogta meglepetten, mintha attól tartana, valami káprázatot lát.
De már vezették is az üléshez apja végigsimított a bőr kormányon, szemügyre vette a világító műszerfalat, a kocsibelsőn érződött a finom, új bőr illata és a jövő ígérete.
Az édesapa fátyolos szemmel nézett körül azokkal a szemekkel, amelyek ritkán sírtak.
Nahát, ezt már nem hiszem el suttogta. Majd sorban megölelte Esztert, Kristófot, unokáit, feleségét.
A karácsony igazi csoda volt.
A vendégeskedés öröme betöltötte mind a gyermekek, mind a felnőttek szívét.
Ám eljött az idő, mikor mindenkinek haza kellett indulnia.
Reggel Kristóf munkába indult. Apósa fuvarozta az új autóval bizony, megnőtt a magabiztossága, s ettől mintha éveket fiatalodott volna. Eszter nézte utánuk és elmosolyodott: az ajándék tovább él, úgy, ahogy elképzelték.
Ebéd után Eszter taxit hívott a gyerekekkel. Most mintha a bőröndök is könnyebbek lettek volna, ám a szívük annál nehezebb boldogsággal telt meg. Lilike még egyszer átölelte a nagymamát, Bencus intett a nagypapának, öklécskében szorítva kedvenc kisautóját.
Beszálltak a taxiba, s az út csendes volt. A két kicsi hamar összebújt, elnyomta őket az álom jól lakva, jókedvűen.
Útközben Eszter szólt a sofőrnek, hogy álljon meg egy kis bolt előtt:
Csak egy perc, vennem kell egy kis vizet, meg pelenkát, mondta.
Öt perc múlva már jött is vissza és abban a pillanatban megállt benne az ütő.
A gyerekek nem voltak a kocsiban!
A sofőr vidáman csevegett egy ismeretlen nővel az anyósülésen.
Most ez micsoda? mondta döbbenten Eszter.
A nő is meghökkent:
Ki maga, mit keres itt?!
A sofőr vállat vont:
Nem tudom! Aztán Eszterhez fordulva: Maga kicsoda? Mit akar?
De hát hol vannak a gyerekeim?! fakadt ki Eszter kétségbeesve.
A nő is dühbe gurult:
Mi az, neked még gyerekeid is vannak?! Nahát! és elkezdte püfölni a sofőrt a táskájával.
Hogy merészeled ide beültetni akárkit is?! kiabálta Eszter is. Hol a két gyerekem, mondják már?!
Pár percig igazi zűrzavar uralkodott a kocsiban: kiabálás, vádaskodás, hadonászó kezek, mintha maga a világ fordult volna fel.
Aztán kinyílt az ajtó, egy idősebb úr hajolt be kedvesen:
Kisasszony, ez nem az ön autója. Az önöké kicsit odébb áll.
A világ egy pillanatra megállt. Eszter vöröslő arccal, szótlanul becsapta az ajtót, kiszállt, és odarohant az előrébb parkoló teljesen ugyanolyan, világos színű autóhoz.
Feltépte az ajtót és ott, a hátsó ülésen, békésen aludtak a gyermekei. Két kis angyal, még csak össze se rezdültek.
Eszter úgy lélegzett fel, mintha a pokol legmélyéről tért volna vissza.
Beszállt, becsapta az ajtót, motyogott:
Mehetünk tovább
S akkor elöntötte a nevetés. Zavaros, feszültséget oldó kuncogás. A valódi öröm, hogy minden jóra fordult. A taxis is nevetett könnyeit törölgetve, hálásan, hogy minden ijesztő véget, egy jó történetté változott.
Eszter ránézett az alvó kicsikre, és akkor értette meg igazán:
A szülő a mindennapokban kedves, fáradt, figyelmetlen is lehet, de amikor baj fenyeget, oroszlánná válik gondolkodás, félelem nélkül. Csak egyet tud: meg kell védenie a gyermekeit!
Ilyen a szeretet. Csendes, amikor minden rendben, ám rendíthetetlenné válik, ha a gyerekről van szó.
