Buta Jázmin
Jázmint mindenki butuskának tartotta. A férjével, Bélával már tizenöt éve éltek együtt, volt két gyerekük: a tizennégy éves Róza és a hétéves Misi. Béla szinte már sportot űzött a félrelépésből; először mindjárt az esküvő utáni második napon csókolózott a pincérlánnyal. Innentől kezdve már számolni sem lehetett a kalandjait. Barátnői próbálták legalább egy szikrányit felnyitni Jázmin szemét, de ő csak mosolygott, mintha nem is ebben a világban élne.
Jázmin egy kis budapesti játékgyárban dolgozott könyvelőként. Saját bevallása szerint a fizetése forintban is elenyésző, de a munka hegyekben állt. Megesett, hogy hétvégézni is be kellett menni. Főleg a negyedéves és éves zárásoknál tűnt el a családja elől napokra, akár éjszakázott is bent.
A férje remekül keresett legalábbis mindenki így tudta. De Jázmin a háztartásban se volt egy sztár. Bármennyi forintot kapott, valahogy sehogy sem jött ki a hó végéig, és a hűtőjük örökké kongott az ürességtől. Ha volt főtt kaja, akkor legfeljebb egy kis babgulyás meg rántott hús tésztával. Így teltek a napjaik. Mindenki csak ámult, mikor Bélát újabb hódolónővel látták. Néha olyan részeg jött haza, mintha bort folyatott volna a gégéjén egész nap.
Ejnye, de buta ez a Jázmin! Minek tűr egy ilyen csajozógépet? morogták a szomszédok.
Aztán eljött Misi tizedik születésnapja. Aznap este Béla beállított, és teljesen tárgyilagosan bejelentette:
Jázmin, ne haragudj, de elválok. Szerelmes vagyok, és ez a család már nem tesz boldoggá.
Rendben, benne vagyok a válásban felelte mosolyogva Jázmin.
Na, Béla ettől majdnem lefordult a székről. Botrányra, könnyekre, legalább egy törött bögrére számított, erre a nő nyugodtan beleegyezik.
Hát jó, akkor csomagolj össze, megígérem, nem zavarok. Holnap, ha visszajövök, csúsztasd majd be a kulcsot a lábtörlő alá.
Jázmin csak gyanús mosollyal nézett a férjére. Béla szerint furcsa volt az egész, de már a szívét töltötte be a gondolat az új, gondtalan életéről se asszony, se gyerekek, se veszekedés.
Másnap a szerelmével együtt toppant be a lakás elé. Lehajol a lábtörlőhöz, hát kulcsot sehol se talál. Kicsit el is ment a kedve.
Mindegy, majd zárcsere, úgyis szebb a jövő gondolta, de hiába próbálta a saját kulcsát, az ajtó ridegen ellenállt.
Csenget. Az ajtót egy marcona, sörhasú ember nyitja fürdőköpenyben, papucsban.
Kit keres, bátyám? kérdi szigorúan.
Hát ez az én lakásom hebegi Béla bizonytalanul.
A fürdőköpenyes kihúzza magát:
Mutasson csak papírt róla, mert nálam mindenről van válaszol, és széttárja karját, mintha bíróságon lenne.
Bélánál semmi hivatalos, csak eszébe jut a lakcím a személyijében. Kotorászik, előveszi, oda is adja. Az ember belekukkant, visszaadja sértődött vigyorral.
Mikor nézte utoljára ezt a kis könyvet? kérdezi.
Béla kikapja, és a bejelentő oldalon két pecsétet lát. Egy beköltözésit, a másik meg kiköltözési, ami már két éve ott díszeleg!
Kezd összeállni a kép, de nem akar vitatkozni a nagydarab emberrel. Hívná Jázmint, de a telefon letiltva. Odamegy a gyárhoz, hátha ott elcsípi de ott azt mondják, hogy már egy éve nem dolgozik náluk. A lánya külföldre ment egyetemre, a fiát meg már tavaly átiratták másik suliba, adatvédelmi okokból nem adnak ki semmit.
Teljesen összeomlott, leül egy padra, fejét a kezébe hajtotta. Hogy történhetett ez vele? Az eddig csöndes, háttérbe húzódó Jázmin megcsinálta a nagy kunsztot még a lakást is hogyan tudta eladni? Majd a bíróságon mindent helyretesz!
A válóperen dühös volt, mint a kávégép reggel nyolckor, a teljes igazságot akarta visszaszerezni. Csakhogy ott minden a helyére kattant. Kiderült, hogy két évvel ezelőtt maga írta alá a meghatalmazást Jázminnak, mikor annyira szerelmes volt egy bizonyos Elzsibet nevű nőbe, hogy mindent elfelejtett. Akkoriban Jázmin azzal jött, hogy a lánynak felvételi papírokhoz kell az ő aláírása, a jogász pedig azt javasolta: Egyszerűbb, ha meghatalmazást ír alá. Béla beleegyezett ezzel tulajdonképpen elintézte, hogy ne maradjon semmije.
A végén ott állt Béla minden nélkül, egyik nap alatt hajléktalan lett. Persze, ahogy megtudta Elzsibet, hogy nincs lakás, úgy eltűnt az életéből, mintha sose létezett volna.
Legalább majd Jázmin kér tőlem gyerektartást, de akkor is megmutatom, hogy nem vagyok fejőstehén, gondolta Béla.
Hamar jött a hidegzuhany: nem tartásdíj-ügyben kapott idézést, hanem apaság megkérdőjelezése miatt. Ugyanis Jázmin vagy ahogy anyukák hívják: Annuska már az esküvő napján látta, ahogy a férje a pincérlánnyal enyeleg. Akkor valami átkapcsolt benne, és bosszút forralt. Úgy döntött, hogy ő is félrelép, jóváhagyott a sors, és bosszúból mindkét gyereket mástól vállalta.
Közben minden forintot, amit Béla a háztartásra adott, szépen félretett, otthon meg továbbra is kongott a hűtő. Gyerekei viszont jó melegen voltak nagymamánál, jól tápláltan, szépen felöltözve. Jázmin anyja csak sóhajtott:
A bosszú megeszi a lelkedet, tönkreteszi a gyerekeket.
De Jázmin nem tágított, végigcsinálta. DNS-teszt sem kellett volna hozzá, hogy tudja, a gyerekek nem Bélától vannak.
Ez olyan ütés volt, amit még a lakás elvesztése sem múlt felül. Béla nemcsak üres zsebbel, de apaság nélkül is maradt.
Egy szó, mint száz, legyetek óvatosak a háborodott, megbántott nőkkel: azok haragja néha erősebb, mint a pirospaprika a halászlében!
