Mégis hogyhogy nem akarsz foglalkozni az én fiam gyerekével? törte meg a csendet az anyós.
Először is, nem fordítom el az orrom Mátétól. Hadd emlékeztesselek, hogy ebben a házban bizony én vagyok az, aki egy tisztességes feleséghez és anyához méltóan a munka után ledarálja a második műszakot, főz, mos, takarít. Segítek, tanácsot is adok, de a teljes szülői felelősséget nem veszem át.
Hogy érted azt, hogy nem akarod? Képmutató vagy akkor te?!
Hát tényleg, Zsuzsa. Ki dolgozik fizetés nélkül? ahogy várható volt, az osztálytalálkozón Saci nem hagyta ki, hogy mindenkit kitárgyaljon és megítéljen.
De már nem azok az idők jártak, amikor Réka nem tudott visszaszólni. Ma már nem hagyta magát, és nem mulasztotta el, hogy valós helyére tegye a nagyhangú Sacit.
Az, hogy neked pénzgondjaid vannak, nem azt jelenti, hogy másoknak is vont vállat hanyagul. Két lakást örököltem Pesten apámtól.
Az egyikben laktunk a válásukig, a másik a nagyszülőktől maradt apámra, onnan meg rám.
A bérleti díjak ott, ugye, ismeritek: nem debreceni árak, így jut mindenre, magamnak is, örömökre is. Nem kell akármit elvállalni, csak hogy legyen fizetés.
Ugye te is ezért lettél orvosból eladó?
Ez azért titoknak számított. Réka is megígérte, hogy nem mondja tovább. De hát ha Saci nem akarta volna, hogy kiderüljön, gondolhatott volna arra, mit mond, főleg, ha a nyilvánosság előtt lehülyézi Rékát.
Azt hitte, ezt lenyeli bárki? Akkor a hülye tényleg nem Réka volt.
Eladó? Komolyan?
Megígérted, hogy hallgatsz! rikácsolta Saci, táskáját megragadta, szinte futva hagyta el az éttermet, alig bírta visszatartani a könnyeit.
Mit nekünk, ez kell neki kommentálta András a csendben.
Végre, már elegem volt belőle. Ki is hívta? kérdezte Timi.
Én szerveztem, mentegetőzött Anna, a régi osztálytitkár, mostani szervező. Oké, Saciról tudtuk, hogy nem a legjobb fej az iskolában, de azt hinni akartam, mindenki változik. Legalábbis néha.
Nem mindig, mondta Réka, csóválva fejét.
Felnevettek. Aztán azonnal kifaggatták Rékát a munkájáról.
Ez a kíváncsiság, amit érzett is, nem volt bántó inkább egy természetes érdeklődés, hiszen kevesen dolgoznak ilyen területen (és nem is kívánnák maguknak ezt a sorsot). Sokan tévhitekkel élnek az ilyen munkákról.
Réka lassanként mindet eloszlatta a beszélgetés alatt.
Minek egyáltalán gyógyítani őket, ha úgyis reménytelen? kérdezte egy volt osztálytárs.
Ki mondta, hogy reménytelen? Figyelj csak felelt Réka. Van nálam egy kisfiú, ötéves. Születéskor komplikáció volt, oxigénhiány, most emiatt kissé le van maradva fejlődésben.
A prognózisa is remek: hároméves koráig nem beszélt, de most már mindenféle fejlesztések, logopédus, neurológus segítenek, le a kalappal a szülei előtt is. Minden esélye megvan, hogy sima iskolába járjon, és hosszú távon ne legyenek vele komoly gondok.
Ha nem törődnének vele, ez esély sem lenne meg.
Világos. Magyarul, mivel nem kell minden nap forint után rohangálnod, társadalmilag hasznos munkát végzel vonta le a következtetést Valér.
A társaság tovább vitte a beszélgetést a családról, kollégákról.
Réka hirtelen megérezte, mintha valaki őt figyelné. Először paranoiának tartotta, majd újra, mintha a tarkóján érezné a pillantást.
Diszkréten visszanézett: senkit sem látott, aki rá nézett volna az álombeli étterem vendégei arctalanak voltak, mindenki kicsit elmosódott. Megnyugodva újra belemerült a társalgásba, hamar el is felejtette ezt a különös, néma érzést.
Eltelt egy hét az osztálytalálkozó óta.
Egy kora reggelen Réka, ahogy munkába indult volna a házuk udvari parkolójából, észrevette: valaki úgy állt be, hogy az ő autója teljesen be van zárva.
A kocsi szélvédőjén ott volt a telefonszám; Réka felhívta, bocsánatkérés, ígéret, hogy most rögtön lejön. Egy fiatal, kedves férfi sietett hozzá, áradó bocsánatkérésekkel. Üdv, nálam Balázs a nevem mutatkozott be.
Réka vagyok, mondta a lánynak tűnő nő, akiben a férfi megmagyarázhatatlan bizalmat keltett. Volt valami abban, ahogy fogta magát, a ruhái, a parfümje, ami Rékából kedvességet hívott elő. Így hát igent mondott a randira.
Aztán még egyre, meg még egyre. Három hónap múlva már el sem tudta képzelni nélküle az életét.
Ami még jelentősebb, hogy Balázs édesanyja és az első házasságából született fia, Milán is Rékát szinte családtagként fogadták.
A fiú különleges törődést kívánt, de Réka szakmájának hála hamar megtalálta Milánnal a közös hangot.
Néhány új fejlesztő módszert is mutatott Balázsnak, hogy édesapaként könnyebben találjon utat fia felé, segítette őt a szocializációban.
Az első év végére összeköltöztek. Pontosabban: Réka költözött Balázshoz Milánhoz.
Az egyetlen saját lakását megszokásból bérelni adta egy ügynökségen keresztül, és ő maga áthordta a holmiját új családjához.
Ott kezdtek csak megjelenni az első baljós jelek.
Előbb apróságok segíts már Milánnak felöltözni, ülj le vele pár percre, amíg boltba ugrok.
Ez még belefért, hiszen Réka és Milán remekül kijöttek, és épp akkor ilyen kérések amúgy sem zavarták.
De egyre súlyosabbak lettek a kérések.
Réka kénytelen volt Balázzsal megbeszélni, hogy a fia elsősorban őrá, az apjára tartozik.
Szívesen segít, ha tud, de nem akarja magára vállalni a gondozás több mint egyötödét csak azért, mert a fiú nem az ő gyermeke, és egyébként is napi szinten elég gyerekekkel dolgozik.
Balázs mintha megértette volna. De közvetlenül az esküvő előtt Balázs és az édesanyja együtt vitatták Milán fejlesztési tervét.
Mintha egyértelmű volna: Réka erre el van kötelezve a szabadidejében.
Álljunk csak meg, vágott közbe Réka. Balázs, nem úgy volt, hogy a saját fiaddal te foglalkozol? Nem kérem, hogy takarítsd ki anyám lakását, fess neki, vagy oldd meg a problémáit. Ezekkel én boldogulok magam is.
Ne hasonlítsd már össze! horkant fel a leendő anyós. Egy anya az anya, felnőtt önálló ember. Egy gyerek az más.
Azt várod, hogy a nász után is külön utat járj és ezt mi lenyeljük?
Először is, nem fordítom el az orrom Milántól. Ismétlem: ebben a házban én tolom a második műszakot főzéssel, mosással, takarítással, munka után. Nem veszem magamra Milán fejlesztését is, mert ő Balázs fia, és ez maradjon így.
Segítek, tanácsot adok, de teljes szülői feladatot nem vállalok.
Ez hogyhogy nem?! Akkor ilyen vagy te, kétszínű! A barátaidnak a munkádról ódákat zengsz, de ha tényleg felelősséget kéne vállalni, kihátrálsz?
Miről beszéltek? értetlenkedett Réka.
Akkor hirtelen bevillant neki: Balázs anyja pont abban az álomszerű, kavargó étteremben volt mosogató, ahol tartották a találkozót. Mindjárt összeállt a kép.
Szóval mindent így játszottatok meg, hogy rátukmáljátok rám a gyereket?
Mit hittél, hogy igazán beléd szerettem? csattant fel ekkor Balázs. Ha nem lenne Milán és nem ez a munkád, sosem néztelek volna meg…
Hát ne is nézz! húzta le ujjáról egy mozdulattal a gyűrűt és hozzávágta Balázshoz.
Még megbánod! fenyegetőztek Balázs és anyja. Egy férfinak nem kell ilyen szürke egér egy bohóc munkával, pénz nélkül.
Nekem két pesti lakásom van, van pénzem vágta vissza Réka.
És miközben látta, ahogy Balázs és anyja arca eltorzul a döbbenettől, nekilátott összepakolni.
Persze rögtön jött a békülés: többet foglalkozom a gyerekkel, sosem beszélek veled így, csak a stressz, szeretlek, ne haragudj, többet soha…
Réka, aki nem volt bolond, persze nem hitte el. Csak nevetett magában: Elvesztetted egérkédet, Balázs, de én aztán nem bánkódom utána.
Az osztálytársakkal még jót nevettek a történeten. Réka továbbra is reménykedik, hogy egyszer talál valakit, aki nem a lakásokért vagy a szakmai tudásért szereti, hanem ugyanazt a lelket látja benne, mint ő magában.
Fő, hogy a munkáját szereti, jó barátai vannak. És egy macskát be lehet szerezni az legalább nevelhető, ellentétben néhány férfivalNéhány héttel később, amikor Réka az egyik csendes vasárnap délutánján a régi barátaival kávézott, Anna halkan hozzásúgta: Sose gondoltam volna, hogy ennyire erős vagy, Réka. A legtöbben csak sodródnának vagy beletörődnének De te mindent vállaltál, meg azt is, hogy nemet mondj.
Réka elmosolyodott. Nem kell mindenkinek megfelelni. Csak magamnak tartozom azzal, hogy tisztán tartsam a lelkiismeretem, és megtartsam a határaimat. Aki engem igazán szeretne, az ezt elfogadja.
Valér koccintásra emelte a csészéjét: Erre igyunk! Erős nők és tiszta játszmák!
Nevettek. Az ablakon át beszűrődött a város fénye, régi emlékeket idézve, mégis új reményekkel telve. Réka magában tudta: nem egy szerelemben vagy egy férfi jóváhagyásában talált otthonra, hanem abban, hogy végre bátran felvállalja önmagát.
Hazaindulva, a tavaszi széllel az arcán megsimogatta a kulcscsomóját egyszerre jelentett otthont, szabadságot, és azt a bizonyosságot, hogy bárki is nyitja majd ki azt az ajtót, csak olyat enged be az életébe, aki tiszta szívből érkezik.
És végül, mikor este lefeküdt, az álom határán volt még egy gondolata: végre, most van rendben minden. A jövő? Majd alakul. Az ő története már nem mások elvárásairól szól hanem arról, hogy abban a pillanatban, amikor a legfontosabb ajtókat becsukta, egy új, igazán saját élete tárult ki előtte.
