Mielőtt összeházasodtam a feleségemmel, Ágnessel, három évig dolgoztam külföldön, hogy összegyűjtsek egy kis pénzt. A végére sikerült annyit félretennem, hogy lakást vegyünk. Amint kimondtuk az igent, nekiláttunk a lakásvadászatnak. Szinte sportot űztünk belőle, úgy kerestük a tökéletes otthont, míg végül rábukkantunk egy háromszobás lakásra, Budapest kellős közepén, nem messze a Lidl-től és egy jóféle általános iskolától. A lakás azonban nem volt éppen szépségdíjas úgy nézett ki, mintha egyébként évek óta elfelejtették volna felújítani. Persze az ára sem volt gyenge. A lakásra még volt pénzünk, de a felújításra már legfeljebb csemperagasztóra futotta volna. Ez viszont minket nem tartott vissza. Úgy döntöttünk, ez lesz az igazi nekünk.
A lakás tágas volt, a nap besütött reggelente, szóval papírokat villámgyorsan intéztük, és már költöztünk is új otthonunkba. A felújítás nem ígérkezett rövidnek. Ági anyukájától Máriától egy kis hitelt reméltem, hisz ha tovább dolgozok külföldön, pillanatok alatt visszaadom. De ő hangosan nemet mondott, mert szüksége volt a pénzre a kisebbik lányának, Juditnak, aki még egyetemista.
Így teltek el négy hosszú év. Kétkezi munkával, izzadsággal, festékfoltos ruhával belaktuk, megszépítettük, és lényegében egy otthonos fészket alakítottunk ki. Bútorokat vettünk, mindent magunk csináltunk ebből szinte családi hagyomány lett. Majd elérkezett az autóvásárlás ideje. Spóroltunk, aztán megvettük az első kis Suzukinkat. Néhány hónap múlva Ági elárulta, hogy babát vár örömünk határtalan volt.
Nem sokkal utána Mária mama minden nap megjelent nálunk mint egy órás, sose felejtett el jönni. Mindig volt valami sutyorogni való Ágival, amit persze sosem hallottam. Kiderült, hogy Judit, a kisebbik lánya, kitette őt a lakásából. Judit hazavitte az aktuális vőlegényét, akivel össze akar házasodni. A srác, Zsolt, nem volt oda az anyós-jelöltért, és ultimátumot adott: vagy ő, vagy az anyja. Judit természetesen Zsoltot választotta.
Most Máriának nincs hová mennie. Minden pénzét Juditnak adta, aki most csak akkor hajlandó elköltözni, ha Mária vesz neki egy lakást, mert Zsolt és ő nem hajlandóak az anyával együtt élni. Szóval Mária mama úgy döntött: nálunk ver tanyát, hiszen három szoba, bőven elfér mindenki.
Amikor megtudtam ezt, közöltem, hogy ezt garantáltan nem engedem. Amikor pénzre lett volna szükségünk, nem volt hajlandó segíteni most viszont nálunk akar lakni? Ezt én nem veszem be. Semmiképpen sem engedem, hogy ez megtörténjen. Ágit is nehéz lenne meggyőzni, de valahogy rá kell vennem, hogy nemet mondjunk. Mária mama saját lakásával törődjön, és hagyja, hogy Judit és Zsolt maguk írják a lakberendezési meséjüket aztán meglátjuk, hol száll meg majd végül Mária.
