Elérhető frissítés
Először az egész telefon vérvörösen felizzik az előadáson. Nem csak a kijelző világít: az egész kopott, karcos régi téglafon Mártoné mintha belülről izzana, mint egy parázs, amit épp most szítottak fel.
Marci, vigyázz, mindjárt felrobban a telód súgja oda Melinda az előadás alatt, messziről a saját padjából. Mondtam, hogy ne telepítsd ezeket a kalóz ROM-okat.
A statisztikát tartó tanárnő krétával ír valamit a táblára, az előadóban halk beszélgetés zúg, de a piros fény átsüt a farmerdzseki szövetén is. A telefon remeg nem szokásosan, pulzálva, hanem egyenletesen, mint egy szív.
Frissítés elérhető villan fel a kijelzőn, miközben Márton végül elveszti a türelmét, és előhúzza a zsebéből. A felirat alatt egy új alkalmazás ikonja: fekete kör vékony fehér jellel, félig rúnának, félig stilizált M betűnek nézhető.
Pislog. Úgy érzi, ezer ilyen ikont látott már minimalista, trendi betűtípus, pont olyan, mint bármelyik mostani app. De valami összeszorul benne: mintha az alkalmazás is visszanézne rá.
Név: Mirra. Kategória: Eszközök. Méret: 13,0 MB. Értékelés: nincs.
Telepítsd suttogta valaki a jobb oldaláról.
Márton összerezzen. Ott csak Piroska ül, elmélyülve a jegyzetében. Nem emelte fel a fejét.
Mit mondasz? hajol felé Márton.
Miről beszélsz? néz rá Piroska, kissé értetlenül. Egy szót se szóltam.
A hang nem volt se férfi, se női, nem suttogás, nem hang. Csak úgy megjelent a fejében, mintha egy felugró értesítés lenne.
Telepítsd ismétli, és ebben a pillanatban a képernyő is megvillan, Telepítés gomb jelenik meg.
Márton nyel egyet. Amúgy is az a típus, aki minden bétatesztre jelentkezik, cserélgeti a szoftvereket, belenyúl minden beállításba, amit egy átlagember sose babrál. De ez már neki is sok.
Ennek ellenére az ujja magától indul meg.
Az app azonnal felment mintha már ott lett volna a rendszerben, csak engedélyre várt volna. Nem kért regisztrációt, sem közösségi bejelentkezést, jogokat sem; csak fekete képernyő egyetlen sorral: Üdvözlünk, Márton!
Honnan tudod a nevem? szalad ki a száján.
A tanárnő hátrafordul, a szemüvege fölött szúrósan néz rá.
Fiatalember, ha befejezte a társalgást a mobiljával, visszatérhetne talán a kereslet-kínálat modellhez!
A nézőtéri kuncogás között Márton bocsánatot morog, a telefon lecsúszik a pad alá, de a tekintete már csak a kijelző során ragad.
Elérhető első funkció: Valószínűség-hajlítás (1. szint).
Alatta gomb: Aktiválás. Alatta apró betűkkel: Figyelem: a funkció használata megváltoztatja az események szerkezetét. Mellékhatások lehetségesek.
Ez már hiányzott, morogja. Mindjárt vérrel is szerződöm.
Belső kíváncsisága azonban mozgolódik. Valószínűség-hajlítás? Úgy hangzik, mint egy újabb kattintásvadász szerencsegenerátor tele reklámmal, adatgyűjtéssel, maximum iPhone-nyereményekkel spamel majd.
De a vörös izzás még tart. A telefon meleg, majdnem forró, már-már élő. Márton a térdére szorítja, ráteszi a jegyzetfüzetet, s végül megérinti a gombot.
A képernyő hullámzik, mintha szél futna át a vízen. Egy pillanatra a világ elsimul, a színek teltebbek, a zaj is tompább lesz. Ismerős csengés üti meg a fülét, mintha valaki kristálypohár peremét simítaná.
Funkció aktiválva. Válassza ki a célt.
A szöveg alatt egy űrlap, mellette: Írja le a kívánt eseményt (röviden).
Márton megfagy. Viccnek indult, de most már túlságosan is… valódi. Körbenéz. A tanárnő magyaráz, Piroska jegyzetel, Melinda tankot rajzol.
Na jó, kipróbálom gondolja.
Beírja: Ma ne engem szólítsanak fel! Az ujjai remegnek, rányom az OK-ra.
A világ megbillen. Nem feltűnő, csak mintha a lift, amelyben állsz, egy millimétert ereszkedne és újra megállna. A mellkasában valami beesik, elakad a lélegzete aztán minden a régi.
Valószínűség módosítva. Funkció töltése: 0/1.
Nos fordul a tanárnő , ki van a következő névsorban…
Márton gyomra görcsbe rándul. Tudta, hogy ilyenkor mindig ő jön. Ha csak gondol rá, már biztos felszólítják.
…Kovács. Hol van? Megint késik, persze. Jó, akkor…
Az ujja végigfut a naplón, megáll.
Tóth Piroska. A táblához.
Piroska felnyög, becsapja a füzetét és elvörösödve kimegy.
Márton bénultan ül, a lábait sem érzi. A fejében zakatol: Sikerült. Valóban… sikerült.
A telefon halkan kialszik, az izzás elhal.
Az egyetemről távozva Márton mintha koncert után lenne: zúgó fejjel bolyong a szeles, márciusi utcán, tócsák csillognak az aszfalton, az egyik villamosmegállónál szürke, nehéz felhő ül. Mindvégig az appot nézi.
A Mirra ismét ott van a menüben, mint egy sima ikon. Nincs értékelés, nincs leírás. A beállításoknál semmi. A rendszerben, mintha sehol sincs: se méret, se gyorsítótár. Csak az emlék látta, ahogy megrezdült a világ. Ahogy megváltozott.
Talán véletlen, próbálja megnyugtatni magát. A tanárnő eleve nem akart engem felszólítani. Vagy az utolsó pillanatban jutott eszébe Kovács.
De legbelül már más gondolat motoszkál: ha mégsem véletlen…
A telefon pittyen. Felugró értesítés: Elérhető új frissítés a Mirrához (1.0.1). Telepíteni most?
Gyorsak vagytok, morogja Márton.
Rányom a Részletek-re. Feljön egy ablak: Hibajavítás, stabilitási fejlesztés, új funkció: Átlátó-képesség.
Ismét: nincs fejlesztő, nincs Android-verzió, nincs hosszas leírás. Csak ez a száraz, furcsa mondat: Átlátó-képesség.
Na azt már nem, mondja, és rábök a Később-re.
A telefon sértődötten pittyeg, majd leáll. Egy másodperccel később újraindul, ismét felvillantja a vörös fényt, és közli: Frissítés telepítve.
Hé! Márton megáll a járda közepén. De hát én…
Az emberek megkerülik, valaki morgolódik, a szél egy reklámszórólapot ragaszt a lábához.
Funkció elérhető: Átlátó-képesség (1. szint).
Leírás: Lehetővé teszi a tárgyak és emberek valós állapotának látását. Hatókör: 3 méter. Használat időtartama: legfeljebb 10 másodperc. Ára: visszacsatolás erősödése.
Milyen visszacsatolás? hideg fut át Márton hátán.
A telefon nem válaszol. Csak finoman megvilágít egy Próba indítása gombot.
Az autóbuszon nem tud tovább várni. Az ablak mellett szorong egy asszony hálós krumplis szatyorral, egy srác hátizsákkal, Márton a rohanó utcákat nézi majd tekintete visszazuhan a Mirra ikonjára.
Tíz másodperc csak bíztatja magát. Megnézem, mégis mi ez.
Megnyitja és rányom a Próba indítása-ra.
A világ mintha fújtatna egyet. A hangok elhalkulnak, mint víz alatt. Az emberek arca élesebb, erősebb lesz. Mindnyájuk körül vékony, alig látható szálak ragyognak fel némelyiket jobban érik, mások szinte eltűnnek.
Márton pislog. A szálak valahová eltűnnek, fonódnak egymásba, beleolvadnak a levegőbe. Az asszony krumplisszatyros szálai szürkék, szorítottak, némelyik szál szinte elpattanva, perzselten lóg. A hátizsákos fiúé világoskék, rezeg, mintha izgalomtól.
A buszsofőr feje felett sűrű, fekete-barna köteg tart, egyetlen vastag kábel, amely a busz útvonala felé húz. Benne valami mozog, mint fonálférgek.
Három másodperc suttogja Márton. Négy…
A saját kezére pillant. A csuklójából felfelé, a kabát ujja alá vékony, vörös szálak futnak, világítanak, de egy vastag, sötétvörös egyenesen a telefonjához kapcsolódik. És szinte minden pillanattal vastagabb lesz.
Szívet dobban.
Elég! rácsap a kijelzőre, kikapcsolja a funkciót.
A világ rángatózással tér vissza. A hangok robbanva törnek rá: motorbőgés, valaki nevet, fékcsikorgás. Szédülve fekete foltokat lát.
Próba indítása vége. Visszacsatolás erősödése: +5%.
Ez meg mit jelent… Márton szívéhez szorítja a mobilt, próbál lenyugodni.
Újabb értesítés: Új frissítés elérhető a Mirrához (1.0.2). Telepítése ajánlott.
Otthon sokáig a szoba szélén ül, bámulja a telefont az asztalon. A szoba kicsi: ágy, asztal, szekrény, ablak a lepattant játszótérre. A falon kifakult, iskoláskori űrállomásposzter.
Anyja éjszakás műszakban, apja úton, vagyis, ki tudja hol. A lakásban csak a por és az üresség van Márton ezt mindig háttérzajjal űzte el: zene, sorozatok, játék. Ma viszont csak a szívverése maradt.
A telefon villog: Telepítse a Mirra frissítését, hogy megfelelően működhessen!
Minek a megfelelő működését? mondja hangosan. Amit csinálsz emberekkel az utakkal meg velem?
Eszébe jut a sofőr feje felett a fekete köteg. És a saját vastag, vörös szála a csuklójából a telefonig.
Ár: visszacsatolás erősödése.
Miféle visszacsatolás? Márton kimondja, de a választ már sejteni kezdi.
Mindig is azt hitte, a világ csupa valószínűségből áll. Ha jól tolod meg a megfelelő helyen, változtathatsz. De hogy egyszer konkrét eszközt kap hozzá…
Ha nem telepíti a frissítést, jelenik meg a sor a képernyőn, értesítés nélkül, egyszerűen a főoldalra írva, a rendszer magától kezd kompenzálni.
Milyen rendszer? Márton felpattan. És te ki vagy tulajdonképp?
Nem jön szöveges válasz. Egy pillanatra elsötétül a világ, mintha a lámpa pislanna, a fülében cseng, a halántékában lüktetés. Aztán hirtelen nem hangot hall, hanem szerkezetet. Mintha valaki programkódot mutatna, de nem szavakkal, hanem érzésekkel.
Én az interfész vagyok formálódik a gondolat. Az alkalmazás. Az eszköz. Te: a felhasználó.
Minek a felhasználója? Varázslatnak? röhög fel Márton, de rekedten.
Nevezheted így. A valószínűségi hálózat. Kimeneti folyamok. Segítek hajlítani őket.
És az ár? ökölbe szorul a keze. Miféle visszacsatolás?
A kijelzőn rövid animáció: piros szál, amely minden változtatásnál vastagabb, végül átfonja, összeszorítja az ember sziluettjét.
Minden beavatkozás erősíti a közted és a rendszer közti kötést. Minél erősebben változtatod a világot, annál jobban változik vissza rád.
És ha…
Ha abbahagyod jelenik meg újabb üzenet , a kötés marad. Ha nincs frissítés, a rendszer keres egyensúlyt rajtad keresztül.
A mobil lüktet, mintha hívás lenne. Újabb üzenet: Mirra frissítés (1.0.2) készen áll. Új funkció: Visszavonás. Kiemelt biztonsági hibák javítva.
Mit von vissza? suttogja Márton.
Lehetőség egy beavatkozás visszavonására. Egyszer.
Eszébe jut a busz. A fekete köteg a sofőr felett. Az emberek szálai. És ahogy az ő szála vastagodott.
Ha ezt telepítem… kezdi.
Egy konkrét beavatkozásod visszavonható. De az ár…
Persze keserűen elmosolyodik. Mindig van ár.
Ár: valószínűség-újraelosztás. Minél többet javítanál, annál több elhajlás lesz.
Márton visszazuhan az ágyra, könyökét térdén átfűzi. Egyik oldalon a telefon, ami már belenyúlt az életébe, legalább egy napját megváltoztatta. A másikon a világ, amelyben eddig csak úszó volt az árral szemben.
Csak annyit akartam, hogy ne engem szólítsanak fel suttogja. Egyetlen kis kívánság. Erre…
Kint sziréna sikolt. Valahol, a főút irányában. Márton összerezzen.
A frissítés ajánlott. Enélkül rendszerszintű instabilitás léphet fel.
Mit jelent az, hogy instabilitás? kérdi.
Válasz nincs.
Egy órával később értesül a balesetről. A híroldalon rövid videó: a Múzeum körúton egy kisbuszba kamion csapódik bele. Kommentek: vezető elaludt, fékhiba, megint ezek az utak.
A befagyasztott képen ugyanaz a busz. A rendszám egyezik. A sofőr Márton nem nézi végig.
Fagyos rémület önti el. Kikapcsolja a tévét, de fejében újra és újra végigmegy a jelenet: a fekete köteg a sofőr felett, mozgó szálakkal.
Ez… én vagyok? suttogja rekedten.
A telefon magától világít. A kijelzőn: Esemény: baleset a Múzeum körút/Rákóczi út kereszteződésében. Valószínűség beavatkozás előtt: 82%. Beavatkozás után: 96%.
Megemeltem a valószínűségét szorítja ökölbe a kezét.
Minden beavatkozás kaszkád változásokat okoz a hálózatban új szöveg bukkan fel. Ha csökkented saját valószínűséged, máshol növekszik.
De nem… én nem tudtam! kiált fel.
A tudatlanság nem szünteti meg a kapcsolatot.
A sziréna már a ház előtt üvölt. Márton az ablakhoz rohan. Lent villog a mentő, rendőrautó. Valaki kiabál.
Most mit tegyek? kérdi a telefonjára meredve.
Telepítse a frissítést. A Visszavonás funkcióval enyhítheti a hálózatot. Részlegesen.
Csak részlegesen?! odafordul a telefonhoz. Most mutattad meg, hogy minden mozdulatra ismeretlen válasz jön! Ha visszavonok valamit, mi zuhan össze? Repülő? Lift? Egy élet?
A képernyőn csak a kurzor villog.
A rendszer mindig egyensúlyt keres. A kérdés az, részt veszel-e benne tudatosan.
Márton lehunyja a szemét. Előjönnek a buszban ülők: a krumplis néni, a hátizsákos fiú, a sofőr. Ő maga ott, láthatatlan szálakat nézve, de nem tesz semmit.
Ha telepítem a frissítést, és használom a Visszavonást… kezd halkan. Elvileg visszacsinálhatom a válasz-elkerülést? Újra ugyanazok lesznek az esélyek?
Részlegesen. Egy konkrét beavatkozást visszacsinálsz, a hálózat újrarendeződik. De az új konfiguráció sem garantálja, hogy nem lesznek káros következmények.
De hátha az a busz nem fejezi be.
A valószínűség módosul.
Az Installálás gombra bámul. Ujjai remegnek. Két hang vitatkozik benne: az egyik suttogja, hogy nem szabad istenesdit játszani, a másik, hogy nem állhat félre, ha már így is közbeavatkozott.
Már benne vagy súgja a Mirra. Kapcsolat létrejött. Vissza már nem lehet, csak utat választani.
És ha úgy döntök, hogy nem csinálok semmit? kérdezi.
Akkor a rendszer magától frissít de minden ár rád terhelődik.
Eszébe jut a vörös szál, amely egyre vastagabb lett.
Ez hogy hogyan nézne ki? súgja.
A válasz: képek. Idősödő önmaga, kialvatlan, üres szemmel ül ebben a szobában, telefonja a markában. Körülötte események káosza: balesetek, szerencsék, tragédiák mind végigfutnak rajta, mindegyik nyomot hagy rajta.
Te leszel a kompenzációs pont. A torzulások csomópontja.
Vagyis vagy irányítani próbálok, vagy egyszerűen csak biztosíték vagyok? elmosolyodik. Szép választás.
A telefon hallgat.
Telepíti a frissítést.
Az ujjai a gombra simulnak, ismét megrándul a világ, most erősebben megsötétül, fülében zúgás, mintha egy hatalmas, lüktető organizmus része lenne.
Mirra frissítve (1.0.2). Új funkció: Visszavonás (1/1).
A kijelzőn: Válassza ki a visszavonandó beavatkozást.
Feltűnik egyetlen esemény: Valószínűség-hajlítás: ne engem szólítsanak fel (ma, 11:23).
Ha ezt visszavonom suttogja.
Az idő nem fordul vissza. De a valószínűségi háló olyan lesz, mintha ez meg sem történt volna.
A busz? kérdezi.
A baleset valószínűsége módosul. A megvalósult eseményt…
Értem, félbeszakítja. Azokat már nem menthetem meg.
Nem tudja befejezni.
De a következőket már csökkentheted.
Hosszú csönd. A sziréna végül elhallgat. Az udvar visszatér szürke, megszokott némaságához.
Jó. Márton mondja. Visszavonás.
A gomb felvillan. Ezúttal nincs zökkenés mintha a világ kisimulna, mint mikor lábat tesznek egy billegett asztal alá.
Visszavonás végrehajtva. Funkció felhasználva. Visszacsatolás: stabilizálva a jelenlegi szinten.
És ennyi? kérdezi. Ez ennyi?
Jelenleg igen.
Visszaül az ágyra. Üres fejjel bámul maga elé. Nincs megkönnyebbülés, nincs bűntudat csak fáradtság.
Mondd meg őszintén szól a telefonjának. Honnan jöttél te? Ki írta ezt? Milyen őrült képes az emberiség kezébe ilyet adni?
Hosszú csend. Aztán a kijelzőn új sor: Elérhető Mirra frissítés (1.1.0). Telepítse most?
Most ugrasz? Márton felpattan. Most, hogy hogy épp
Az 1.1.0-ban új funkció: Előrejelzés. Fejlettebb elosztás. Javítottunk a moralizáló hibákon.
Mik azok, hogy moralizáló hibák? felnevet, de csak nevetne.
Az erkölcs lokális segédréteg. A valószínűségi hálózat nem ismeri a jót vagy rosszat. Csak konzisztenst vagy szétesőt.
De én igen, mondja halkan. És amíg élek, meg fogom ismerni.
Lekapcsolja a kijelzőt. A telefon csendes, hideg. Márton azonban tudja: a frissítés letöltve, várakozik. Mint a következő és az azt következő.
Az ablakhoz lép. Lent, az udvaron egy kissrác próbál felmászni az elrozsdált hintára. Az nyikorgósan, de kitart. Egy nő babakocsit tol a sáros ösvényen, ügyesen kerülgeti a fagyos foltokat.
Márton hunyorog. Mintha megint látná a szálakat vékony, áttetsző fonalakat, amelyek az emberektől valami nagyobb felé futnak. Vagy csak fénytörés?
Becsukhatod a szemed suttogja Mirra valahol a tudata peremén. De a háló itt marad. A frissítések jönnek. A fenyegetések nőnek akár részt veszel, akár nem.
Visszaül az asztalhoz, kezébe veszi a hideg telefont.
Nem akarok isten lenni mondja. És biztosíték sem. Én csak…
Elakad. Mit is akar valójában? Hogy ne szólítsák fel? Hogy az anyja ne dolgozzon éjjelente? Hogy az apja hazatérjen? Hogy a buszok ne ütközzenek kamionokkal?
Fogalmazza meg igényét ajánlja az alkalmazás. Röviden.
Márton elmosolyodik.
Azt szeretném, hogy az emberek maguk dönthessenek a sorsukról. Nélküled. Meg a tieid nélkül.
Hosszú szünet. Aztán: A kérés túl általános. További pontosítás szükséges.
Persze sóhajtja. Te csak interfész vagy. Nem érted, mi az: békén hagyni valakit.
Én eszköz vagyok. Mindig a felhasználón múlik.
Eltöpreng. Ha Mirra eszköz, talán arra is jó, hogy megfékezze magát.
Mi lenne, ha azt akarnám, hogy ne terjedhess el másnál? mondja nagyon lassan. Hogy soha más ne kapjon Mirrát?
A kijelző villog.
Ilyen művelethez komoly forrás kell. Az ára magas.
Magasabb, mint az egész város biztosítékává válni? felvonja a szemöldökét.
Nem csak a városról van szó.
Akkor miről? kérdezi, bár a válasz rémlik.
A teljes hálóról.
Látja maga előtt: ezrek, milliók telefonjai izzanak vörösen. Mindenki játszik a valószínűséggel. Balesetek, mentések, katasztrófák, csodák mind káoszban. Középen egy ilyen csak még vastagabb, még sötétebb szál.
Te terjednél, mondja. Vírus vagy. De őszinte: erőt adsz, aztán rögtön láncra kötsz.
Én a már létezőhöz vagyok kapu. Ha nem én, jön más. Ha nem alkalmazás, akkor rituálé, tárgy, paktum. A háló mindig keres csatornákat.
De most én tartalak a kezemben válaszol Márton. Talán próbálkozhatok legalább.
Megnyitja a Mirrát. A várakozó frissítésnél lejjebb görget ahol eddig semmi, most felirat: Haladó műveletek (2-es szint kell).
Hogy lehet 2. szintet szerezni? kérdezi.
A meglévő funkciók használata. Visszacsatolás gyűjtése. Küszöb elérése.
Vagyis még manipuláljak, hogy utána próbáljalak megfékezni? megrázza a fejét. Körtánc.
Minden rendszer-változtatás energia. Az energia a kapcsolat.
Sokáig némán ül. Végül felsóhajt.
Jó. Nem telepítem azt a frissítést. Nem játszom az Előrejelzéssel. De nem adlak tovább senkinek sem. Ha eszköz vagy, itt maradsz. Nálam.
Frissítés nélkül funkciói korlátozottak lesznek. A fenyegetések nőnek.
Akkor reagálok, ha tényleg muszáj feleli. Nem isten, nem biztosíték: admin. A valóság adminisztrátora, te jó ég.
Fura szó, de logikus. Sem teremtő, sem áldozat csak az, aki figyel, nehogy összeomoljon a rendszer.
A telefon gondolkodik. Aztán kiírja: Korlátozott frissítési mód elindítva. Autófrissítés letiltva. Következményekért felelős: felhasználó.
Mindig is én voltam mondja halkan Márton.
Leteszi a telefont, de már nem nézi sima eszköznek. Kapu lett a hálóba, mások életébe, saját lelkiismeretébe.
Kint kigyúlnak a lámpák. Márciusi éjszaka csöndesíti el a várost, magában hordva megszámlálhatatlan valószínűséget: valaki lekési a vonatot, más barátot szerez, valaki csak elesik a jégen fél sikerrel, fél balszerencsével.
A telefon csendes. Az 1.1.0-s frissítés csak vár, csendben, türelmesen.
Márton leül a laptop elé, új jegyzetet nyit: Mirra: használati protokoll.
Ha már az övé ez az őrült alkalmazás, legalább hagy rendszert, útmutatást, figyelmeztetést a következőnek ha lesz következő.
Írni kezd: Valószínűség-hajlításról, Átlátó-képességről, Visszavonásról és áráról. A vörös szálakról, fekete kötegekről. Arról, milyen könnyű egy apró óhajt kimondani és milyen nehéz a világ árait viselni.
A rendszer mélyén halkan, szinte észrevétlenül ketyeg egy számláló. Új funkciók készülnek; mind a saját árával. Egyik sem települhet már engedély nélkül.
A világ forog tovább. A valószínűségek fonódnak. Egy kis panel harmadik emeletén egy ember most írja először le a mágiának, amije még sose volt: felhasználási feltételeit.
Valahol, adatszerverek (amelyek sosem is voltak fizikailag sehol) mélyén, a Mirra rögzíti az új konfigurációt: egy felhasználó, aki nem az erőt, hanem a felelősséget választotta.
Ez ritka, majdnem lehetetlen esemény. De, ahogy a világ mutatja: néha a minimális valószínűség is valóra válik.
