Anyukám az meg olyan amilyen…
Virág, megint nedves törölközőt hagytál a fürdőben a kampón?
Az anyós hangja szinte az előszobából szűrődött be, alig hogy Virág átlépte a küszöböt egy hosszú munkanap után. Margit ott állt összefont karral, és már nézett is rá.
Ott szárad, lökte le magáról Virág a cipőit. Azért van a kampó, nem?
Kulturált családban a törölközőt teregetik a szárítóra. De te ezt honnan is tudnád.
Virág csak elsétált mellette, nem is reagált. Huszonnyolc éves, két diplomája van, egy nagy cég középvezetője és nap mint nap ilyen vádaskodásokat hallgat a törölközők miatt. Minden egyes nap.
Margit rosszalló tekintettel kísérte végig. Ez a flegmasága, ahogy csendben marad, levegőnek nézi, mintha ő lenne itt az úrnő. Margit ötvenöt éve alatt megtanult már olvasni az emberekben, és ez a meny az első pillanattól ellenszenves volt neki. Hideg. Fennhéjázó. Kristófnak egy melegszívű, igazi otthonteremtő feleség kellett volna, nem egy márványszobor.
A következő napokban Margit csak figyelt. Megjegyzett, raktározott…
Marci, szedd össze a játékokat vacsora előtt.
Nem akarom.
Nem érdekel, mit akarsz, szedd össze!
A hatéves Marci duzzogva indult odaszedni a szétszórt katonáit. Virág egy pillanatra sem nézett fel, csak tovább szeletelte a paprikát.
Margit mindeközben a nappaliban ült és szemmel tartott mindent. Ez az gondolta itt van az az űr, az a ridegség, amit már régóta észrevesz. Nincs se mosoly, se kedves szó. Csak parancsok. Szegény kisfiú…
Nagyi, Marci odabújt mellé, miután Virág bement a hálóba ruhákat hajtogatni. Miért olyan szigorú mindig anya?
Margit megsimogatta a kisunoka fejét. Itt a tökéletes pillanat.
Látod kicsim van, aki egyszerűen ilyen. Nem tudja kimutatni a szeretetét, sajnos. Szomorú ez.
Te tudod?
Persze, drágaszívem. Nagyi nagyon szeret téged. Nagyi sosem haragszik rád.
Marci még jobban hozzábújt, Margit mosolygott magában.
Minden egyes alkalommal, amikor kettesben maradtak, csempészett egy-egy új kis állítást a képbe. Óvatosan, szép lassan.
Anyu ma nem engedte, hogy nézzek mesét, panaszkodott Marci egy hét múlva.
Édesem. Anyu tényleg szigorú, ugye? Néha nagyinak is eszébe jut, hogy túl szigorú veled. De ne szomorkodj, gyere hozzám, én mindig megértelek.
A kisfiú bólogatott, itta a szavait: nagyi aranyos, nagyi megért de anya…
Tudod, súgta Margit összeesküvős hangon, van anya, aki egyszerűen nem tud gyengéd lenni. Ez nem a te hibád, Marci. Nagyon jó kisfiú vagy. Csak épp anyukád hát na.
Marci átölelte a nagyit. Valami furcsa, hideg érzés költözött a mellkasába, ahányszor anyjára gondolt.
Egy hónap múlva Virág észrevette a változást.
Marci, gyere ide, hadd öleljelek meg!
A fiú visszahúzódott.
Nem akarom.
Miért nem?
Csak.
Marci nagyihoz futott. Virág csak állt a gyerekszoba közepén, kinyújtott karokkal. Valami mintha megroppant volna a hétköznapjaik rendjében de nem tudta, mikor történt.
Margit a folyosóról leste az egészet. És szinte diadalmasan húzta el a száját.
Drágám, este leült Marci mellé Virág, haragszol rám?
Nem.
Akkor miért nem akarsz velem játszani?
A fiú csak vonogatta a vállát. Idegen lett a tekintete.
Nagyihoz akarok menni.
Virág hagyta. Belül azonban egyre jobban fájt a bizonytalanság.
Kristóf, egyszerűen nem ismerem rá Marcira, mondta a férjének, amikor már mindenki aludt. Kerül engem. Ilyen sosem volt.
Ugyan már. A gyerekek ilyenek. Egyik nap ilyen, másik nap olyan.
De ez nem hiszti. Úgy néz rám, mintha mintha valami rosszat tettem volna.
Virág, ezt csak belemagyarázod. Anyám ül vele napközben, amíg dolgozunk, lehet, hogy csak jobban kötődik hozzá.
Virág mondott volna még valamit, de Kristóf már elmerült a telefonjában.
Anyukád szeret téged, mondogatta közben Margit Marcinak, mikor késő estig kellett vele maradniuk. Csak a maga módján. Hidegen. Szigorúan. Nem minden anya tud gyengéd lenni, érted?
Miért?
Néha ez van, édes kisfiam. Nagyi viszont mindig megvéd. Soha nem bántana úgy, mint anya
Ezekkel a szavakkal aludt el Marci. És reggelente, mikor anyjára nézett, mindig egy leheletnyivel gyanakvóbban tette.
Már nyíltan mutatta, kit szeret jobban.
Témuskám, jössz sétálni? nyújtotta a kezét Virág.
Nagyival akarok menni.
Marciii…
Csak nagyival!
Margit már kapta is a kisfia kezét.
Hagyd már a gyereket, hát látod, nem akar! Gyerünk, Marci, nagyi vesz neked egy gombóc fagyit is.
Elmentek. Virág csak nézte őket, és valami nehéz szorította a mellkasát. A saját fia fordul el tőle. Nagyihoz rohant. És ő csak áll, nem érti, mi történik.
Este Kristóf találta a feleségét a konyhában, ahol Virág egy bögre kihűlt teát bámult meredten.
Figyelj, beszélek vele. Ígérem.
Csak bólintott. Még beszélni sem volt ereje.
Kristóf leült a gyerekszobában Marcival.
Kisfiam, mondd el apának, miért nem akarsz anyával lenni?
Marci elfordította a fejét.
Csak.
Csak az nem válasz. Anyu megbántott?
Nem
Akkor miért?
Marci hallgatott. Egy hatéves gyerek nem tudja megmagyarázni, amit ő sem ért igazán. Nagyi mondta, hogy anya szigorú, rideg akkor biztos úgy is van. Nagyi nem hazudik.
Kristóf így is üres kézzel jött ki a szobából…
Margit közben már tervezte a következő lépést. Menye teljesen összetört ezt látni lehetett. Kicsit még, és Virág magától összepakol. Kristóf jobb nőt érdemel, igazi feleséget, nem ezt a jégkirálynőt.
Marcikám, csípte el unokáját a folyosón, amikor Virág épp zuhanyzott, tudod, hogy nagyi szeret téged a legjobban a világon?
Tudom.
És anya… hát, olyan amilyen. Soha igazán nem ölel meg, nem simogat, mindig morog. Te szegény kisfiam.
Nem vette észre a lépteket maga mögött.
Anya…
Margit hátrafordult. Kristóf állt az ajtóban, fehér arccal.
Marci, menj be a szobádba, mondta halkan, olyan hangsúllyal, hogy a kisfiú azonnal engedelmeskedett.
Kristóf, én csak
Mindent hallottam.
Csend ült közéjük.
Te Kristóf nyelt egyet. Direkt fordítottad Marcit Virág ellen? Végig?
Én csak jót akartam! Úgysincs jó neki Virággal! Teljesen rideg vele!
Teljesen megőrültél?
Margit hátrált. A fia még sosem nézett rá így undorral.
Kristóf, várj
Nem. Most te figyelsz rám. Egy lépést közelebb lépett. Te fordítottad el a fiamat a saját anyjától. A feleségemtől. Egyáltalán fogod, mit tettél?
Csak jót akartam!
Jót? Marci menekül az anyjától! Virág majd belehal… Ez a “jót”?
Margit bátran kihúzta magát.
Jó, hát úgyis jobb neki nélküle! Rideg, érzéketlen…
Elég!
Ez a kiáltás mindkettőjüket magához térítette. Kristóf csak állt, alig kapott levegőt.
Pakolj össze. Még ma este.
Kiraksz a lakásból?
A családomat védem. Ellen… ellened.
Margit szája elé kapta a kezét de a fia szeméből mindent leolvasott. Nincs alku, nincs új esély.
Egy órán belül elment. Búcsú nélkül…
Kristóf a hálóban találta Virágot.
Tudom, miért változott meg Marci.
Virág ránézett, teljesen piros szemekkel.
Anyám. Ő mondta neki, hogy rideg vagy, hogy nem szereted igazán. Az egész idő alatt anyám fordította őt ellened.
Virág mozdulatlanul ült, majd felzokogott.
Már azt hittem, megbolondulok… Azt hittem, rossz anya vagyok.
Kristóf átölelte.
Te csodás anya vagy. Anyám… hát, nem tudom, mi ütött belé. De többé nem lesz a közelében.
A következő hetek nehezek voltak. Marci kérdezgette a nagyit, nem értette, hova lett. A szülők türelemmel, szeretettel beszéltek vele.
Kisfiam simogatta Virág a fejét, amit nagyi mondott rólam… nem igaz. Nagyon szeretlek. Nagyon-nagyon.
Marci kicsit hitetlenül nézett rá.
De te szigorú vagy.
Szigorú, igen. Mert azt akarom, hogy jó ember legyél. A szigorúság is szeretet, érted?
A fiú sokáig gondolkodott.
Most megölelsz?
Virág úgy ölelte magához, hogy Marci felnevetett…
Apránként, napról-napra visszatért az igazi Marci. Az, aki újra futott anyjához a rajzával, aki az ő altatódaljára aludt el, és a reggelt mosolyogva indította.
Kristóf csak nézte őket a nappaliban játszani, és néha eszébe jutott Margit. A nagymama többször is hívta. Nem vette fel a telefont.
Margit végül egyedül maradt az üres panellakásban. Se unoka, se fia. Minden igyekezete, hogy megvédje Kristófot “rossz” feleségétől, oda vezetett, hogy mindkettőjüket elvesztette.
Virág Kristóf vállára hajtotta a fejét.
Köszönöm, hogy rendbe tetted.
Bocsáss meg, hogy ilyen sokáig nem vettem észre.
Marci odafutott, Kristóf ölébe huppant.
Apa, anya, elmegyünk holnap az állatkertbe?
Úgy tűnt, az élet mégis szépen lassan visszatér a régi kerékvágásba…
