Az idegen fia
Az ön férje a gyermekem apja!
Ezekkel a szavakkal lépett oda a békésen ebédelő Krisztinához egy ismeretlen asszony. Mindenféle kertelés nélkül leült vele szembe, és feszült figyelemmel várta, milyen hatást váltanak ki szavai.
És hány éves a kisfia? kérdezte teljes nyugalommal Krisztina, mintha efféle beszélgetése minden nap előfordulna, s már rég hozzászokott volna.
Nyolc vágta rá duzzogva Márta. Ennél sokkal szenvedélyesebb választ várt! Hol marad az indulat, a hazugság vádja? Egy kis utálat, legalább!
Remek biccentett Krisztina, majd visszatért a pompás meggyes réteshez, amelyet csak ebben a budai kávézóban lehetett ilyen finoman kapni. Három éve vagyunk házasok, így ami ELŐTTEM történt, az engem nem érint. Csak egyetlen kérdés nézett fel Krisztina némi érdeklődést mutatva , Tibor tud erről?
Nem felelte ingerülten Márta, miközben hátradőlt a széken. De ennek semmi jelentősége nincs! Be fogom perelni gyerektartásért! És fizetni fog, világos?
Persze, természetesen válaszolta Krisztina. A férjem imádja a gyerekeket, ha előbb tudomása lett volna róla, már rég a fia életének részese lenne. Hogy is hívják?
Gellért válaszolta Márta gépiesen, majd összevonta a szemöldökét. Téged tényleg egyáltalán nem zavar, hogy a férjednek van egy gyereke mástól?
Megismétlem, ami az esküvőnk előtt történt, az kívül esik az érdeklődési körömön mosolygott Krisztina kedvesen. Hidd el, pontosan tudtam, hogy nem egy ártatlan ifjút veszek férjül. Egy harmincéves férfinak nyilván voltak kapcsolatai korábban. Engem csak az érdekel, hogy most már én vagyok az egyetlen.
Akkor rendben, találkozunk a bíróságon. Készüljetek fel, hogy jócskán meg kell nyitni a pénztárcát, mert mindent követelni fogok, ami jár a fiamnak törvény szerint.
Márta elment, maga után hagyva túl erős parfümillatát. Krisztinának nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne ráncolja az orrát: úgy tűnt, a nő legalább fél üveggel öntött magára.
Próbálkozz csak vont vállat Krisztina filozofikusan, miközben az utolsó falat rétest kanalazta. Vajon tetszeni fog-e a hír, hogy Tibor hivatalos fizetése mindössze hatvanezer forint havonta? Az egész vállalkozás az apja nevén van Ráadásul beteg anyja is van, akire most ő vigyáz. Alig fogsz valamit kapni!
Krisztinában még némi sajnálat is megjelent a vétlen kisfiú iránt. Talán el kellene mennie hozzájuk? Megnézni, hogyan élnek, s talán megegyezni egy méltányosabb összegben Gellért számára.
Persze, ez csak akkor, ha valóban Tibor fia Mert ismer ő már ilyeneket
*********************
A DNS-vizsgálat meglepően gyorsan lezajlott ha van pénz, a problémák gyakran varázsütésre megoldódnak. Az eredmény egyértelmű volt: Gellért valóban Tibor gyermeke.
A fiú, amikor Krisztina először látta, meglepően csendes és visszahúzódó volt. Aligha normális, hogy egy nyolcéves gyerek másfél órán keresztül, amíg az iratokat töltötték ki és várták a mintavétellel járó előkészületeket, mozdulatlanul üljön, anélkül hogy kérne mesét, vagy szaladgálna a folyosón, vagy legalább beszélgetne… Semmit nem tett, amit a kortársai szoktak ilyen helyzetben.
Ez volt hát az oka, amiért Krisztina még inkább szükségét érezte annak, hogy közelebbről is megismerje az új családtagot.
A lakás egy józsefvárosi, modern társasházban volt, portással a bejáratnál. Két szoba, szépen felújítva, minden igényesen berendezve…
Krisztina automatikusan feljegyezte magában ezeket a dolgokat, s nem értette, egy ilyen körülmények között élő nő hogyan panaszkodhat mindig pénzhiányra.
Egy hét múlva tárgyalás mondta komoran Márta, miközben beengedte Krisztinát. Ott megbeszélünk mindent.
Szerettem volna megismerni Gellértet közelebbről is. Végül is Tibor elszánt, hogy részt vegyen a fia életében. Talán elvinné néha hétvégére, ha a fiú megszokja őt…
Hogyne! Kitől? horkant fel Márta.
A bíróságtól felelte Krisztina csendesen. Apaként joga van hozzá. Nem látok egy játékot sem…
Nincs pénzem ilyen butaságokra vetette oda Márta lenézően. Ruhára is alig futja, milyen játékról beszélsz?
Komolyan? pillantott Krisztina a drága márkás táskára, ami az asztalon trónolt; a nem kevésbé értékes ruhákra a kanapén; és a menő kozmetikumokra a tükör mellett. Tényleg nincs pénze?
Még fiatal vagyok, szeretnék családot alapítani sziszegte a nő. Márta nem kifejezetten örült Krisztina hangnemének. És ez nem is tartozik magára!
És kire hagyja a fiát, amíg randizni jár? kérdezte Krisztina olyan megértéssel, amitől lassan kezdte átlátni a fiú visszahúzódásának okát.
Már nem is olyan kicsi, elvan otthon egyedül legyintett Márta. Más kérdés?
Ragaszkodni fogok hozzá, hogy minden egyes forintról pontos elszámolást adjon, amelyet a gyermek nevére kap! jelentette ki Krisztina, aki maga sem akart sokáig maradni ebben a lakásban. Szinte iszonyodott attól, ahogy ez az anya bánik a saját vére gyerekével. Attól tartok, az ítélet nem lesz kedvére…
**********************
a bíróság részben helyt ad Márta Nagy keresetének. Megállapítja, hogy Tibor Balogh a Gellért Nagy gyámja, s kötelezi az anyakönyvi hivatalokat az apaság feltüntetésére Gellért születési anyakönyvében. A Gellért Nagy részére követelt gyermektartás iránti keresetet elutasítja. Ellenkeresetként Balogh Tibor igényét a gyermek lakóhelyének megállapítására jóváhagyja
Krisztina elégedett mosollyal hallgatta, hiszen célját elérte Gellért mostantól velük él majd. Talán lesz, aki elítéli majd, hogy “elvette az anyjától a gyereket”, de ez volt az egyetlen helyes döntés. Márta szomszédjai egyhangúlag állították, hogy a nőt egyáltalán nem érdekli a fia: üvöltözik vele ok nélkül, gyakran meg is üti, mások előtt sem szégyellve. Még a gyermekpszichológus is, aki Gellérttel foglalkozott, határozottan javasolta a gyermek elvételét. Ezt megerősítették a tanárok és volt óvónők is.
Mostantól Gellértnek saját, tágas szobája lesz, rengeteg játék, egy számítógép A legfontosabb pedig: a szülői szeretet, amelyet eddig sohasem érezhetett, hiszen Tibor és Krisztina szívből szerették ezt a csodálatos kisfiútGellért először meg sem mert szólalni az új otthonban. Csak ült az ablak előtt, a plüssmackót szorongatva, amelyet Krisztina vásárolt neki azon a délutánon, amikor hazaérkeztek. Tibor is csendes volt talán sosem gondolta volna, hogy valóban lesz lehetősége fiúként ölelni meg a gyereket, akiről éveken át nem is tudott.
Eltelt egy hét; Gellért még mindig félénken kószált a szobákban, de Krisztina türelemmel várta, míg előbújik belőle a valódi kisfiú. Esténként lefekvéskor leült ágyának szélére, és halkan, csak neki mesélt régi történeteket boldog gyerekkorról, és csupa-csupa szeretetről, amely nem is olyan távoli, csak el kell érni érte.
Egyik reggel aztán, mire Tibor a kávéját főzte, Gellért váratlanul odament hozzá, és halkan megkérdezte:
Menjünk le együtt focizni?
A férfi tekintete elfelhősödött az örömtől. Krisztina az ablaknál állt, és onnan figyelte, ahogy apa és fiú lemennek a parkba, és Gellért végre nevetni kezd. Ráébredt: néha az élet a legkülönösebb módon adja vissza mindazt, amit az emberek elveszítettek vagy sosem kaptak meg igazán. Márta hosszas, keserű árnyéka eltűnt, mintha soha nem is lett volna.
Abban a pillanatban Krisztina tudta, hogy jól döntött. És miközben feljebb húzta a zsalugátert, elhatározta, hogy mostantól minden vasárnap csinálnak meggyes rétest. Hátha egyszer Gellért majd őt kéri meg, hogy mesélje el azt a furcsa napot, amikor végleg hazatalált.
