Elege van már! csapja le a kanalat dühösen Gábor, szúrós pillantással nézve a feleségére. Ezt te főtt tésztának hívod? Egy adag péppé főtt lebbencs, egy-két félig átsült fasírt mellé. Egész nap ezzel foglalkoztál? Az megint a telefon volt a kezedben?
Hogy mondhatsz ilyet? szinte színpadiasan sóhajt fel Kincső, közben gyorsan elrejti a telefont a párna alá. Az egész napom Zalánnal telt! Egy percre se áll meg, igazi örökmozgó, pont, mint te teszi hozzá csípősen, látva, ahogy a férje lassan pattanásig feszül. Nekem ez nagyon nehéz, nem is tudod, mennyire. Az anyaság az életem legnagyobb kihívása…
Zalán két és fél éves mondja Gábor, igyekezve megőrizni hidegvérét. Már rég el kellett volna vinnünk oviba, te pedig visszamehetnél dolgozni. Rögvest könnyebb lenne neked is!
Miért kéne a gyereket bevinni abba a beteggócz fészekbe? akad ki Kincső. Azt szeretnéd, hogy állandóan orvoshoz járjunk?
Fejleszteni kell Zalánt, foglalkozni vele, ha nem tudnád!
Foglalkozunk is! Zalán a maga korához képest remekül fejlődik, ezt a gyermekneurológus is megmondta! Kincső kitart az álláspontja mellett. Ez már sokadszorra előkerül kettőjük között, és egyre jobban fél attól, hogy tényleg oviba kerül a fia. Munkába menni nem akar, mostanra hozzászokott az otthoni semmittevéshez és egész nap a Facebookot böngészi.
És kinek köszönheted ezt? Gábor megunja, egy nagy ütést mér az asztalra, hogy még a tányér is megugrik. Édesanyámnak! Ő jön át minden nap, és vele tanul, te pedig alszol vagy nyomkodod a telefonod! Legalább rend lenne, vagy főznél valami normális vacsorát! Miért kell hazaérnem a munkából, és ezt megenni? mutat rá undorodva a tányérra.
Nem vagyok a szakácsnőd, sem a bejárónőd! Feleséged vagyok, neked meg az a dolgod, hogy kényelmes életet teremts nekem!
És Kincső tényleg hisz ezekben a szavakban. Rengeteg talkshow után, nőknek szóló internetes fórumokat olvasgatva teljesen megváltozott a véleménye arról, mit jelent feleségnek lenni. Régebben még azt hitte, mindenben támogatnia kell a férjét, a házimunkát elvégezni és a gyermeknevelést elvállalni de ma már úgy látja, ez nem a feleség, hanem a háziszolgáló dolga. Sokkal többet ér ő annál, hogy csak kiszolgáló személyzet legyen.
Tehát ezt gondolod? kérdez vissza dühösen Gábor, miután végighallgatta Kincső szenvedélyes kirohanását. Én dolgozom egész nap, pénzt keresek, te pedig görnyedsz a kanapén?
Én önmagam fejlesztésével foglalkozom jelenti ki büszkén Kincső. Egyszer még példaként hozol majd fel a barátaidnak, hogy milyen okos a feleséged, bármilyen témában partnere vagyok.
Tényleg? Milyen utolsó könyvet olvastál el? Mit tanultál mostanában? Gábor feláll, és pár lépéssel közelebb hajol hozzá. Miért hallgatsz? Nem tudsz mit mondani! A közösségi média nem számít szellemi fejlődésnek, és azokban az ostoba műsorokban sem tanítanak semmit, ahol egymást üvöltik le az emberek. Mondd meg komolyan: akarod rendben tartani a lakást, foglalkozni a fiaddal, ahogy egy rendes feleség és anya tenné, vagy nem?
Nem! Már megmondtam, hogy nem vagyok a szolgád…
Kincső hangosan reklamál, nekitámad a férjének nem keres elég pénzt, zsarnokoskodik, sosem ér rá… Gábor csendben hallgatja végig, s csak egy szót mond:
Válás.
Tessék?! döbben meg Kincső, akinek már épp újabb panaszra nyílt volna a szája.
Válás nyugodtan ismétli meg Gábor. Találok olyan nőt, aki normális feleség és jó anya lesz Zalánnak. Úgyis csak pár órát töltesz vele, a többi időt a nagymamák nevelik. Te nem vagy anya, ezt a címet nem érdemled meg. Feleségnek sem nevezhetlek.
Kincső először megrémül, aztán legyint. Úgyis csak ijesztgetés gondolja. Gábor úgysem válna el, és különben is, úgyse viheti majd el a fiát! Hisz ő az anyja, ez felülír mindent!
Gábor azonban valóban megváltozik. Kincsőt észre sem veszi, köszönés nélkül megy el mellette. Zalán egyik nagymamájával elutazik a Balatonra két hétre; Kincső szívesen engedi, végre nem kell gyermekkel bajlódnia, senki se zavarja, csak a telefonját nézegeti. De néhány nap után elkezd hiányozni a kisfia, egyre többször hívogatja az anyósát is.
Két hét után perirat érkezik Gábor tényleg beadta a válópert, ahogy ígérte. Az első tárgyaláson azonban újabb meglepetés éri: Kincső saját anyja határozottan Gábor mellé áll.
Biztos vagyok benne, hogy Zalánnak az apjánál a helye mondja komolyan Zsuzsanna, elítélően nézve lányára. Sajnos Kincsőben sosem alakult ki az anyai ösztön, a gyerekkel főleg én és Margit néni, Gábor anyukája foglalkoztunk. Gábor rengeteget dolgozik, mégis mindig szakít időt Zalánra.
A bírónő bólogat, s kissé ironikus mosollyal figyeli az ideges, zaklatott fiatal nőt. Hisz Kincsőnek igazából már semmije nincs: se lakás, se munka, a gyerekkel sincs szoros kapcsolata. Az apának minden esélye megvan a felügyeletre.
Kérek időt a kibékülésre! Ne válasszanak még el minket! Adják meg az esélyt! Kincső zokog. Gábor, esküszöm, hogy megváltozom. Elfelejtem ezt az ostobaságot a házvezetőnős szerepről, igazi példamutató feleség leszek! Kérlek, higgy bennem!
Legyen…
***********************
Egy hónappal korábban.
A lányom teljesen elkanászodott, szégyellem is rendesen csóválja a fejét Zsuzsanna. Gábor, én megértem, ha ilyen feleség mellett feladod. Egész nap otthon ül, de még rendet tartani se képes, a gyerekhez is csak néha szól hozzá… Szóval ha válni akarsz, nem ítéllek el. Csak Zalánt hadd láthassam, csak ennyit kérek.
Szeretem Kincsőt, minden hibájával együtt sóhajt nehézkesen Gábor. De tényleg rossz irányba mennek a dolgok. Tudja, adni akarok neki egy esélyt a változásra.
Miért ne? Tudod, hogy lehet ezt elérni? Add be a válópert. Kincső biztos tiltakozni fog, de így kaptok három hónapot a kibékülésre. Ez majd felrázza egy kicsit.
**************************
Kincső nagy leckét kapott. Azóta újra rendet tart a lakásban, finom illatok szállnak a konyhából, maga Kincső is figyelmesebb, kedvesebb lett. Most már figyel Zalánra is, a kisfiú pedig ennek kimondhatatlanul örül. Hiszen mennyire szereti a kicsit ügyefogyott, de annál jobban javuló anyukáját.
