Nem bírtam kivárni
Beadtam a válókeresetet közölte higgadtan Virág, miközben átadta a férjének a teás bögrét. Pontosabban, már be is adtam.
Olyan hétköznapian mondta ezt, mintha csak azt jelentené be: ma csirkés lecsó lesz vacsorára.
Megkérdezhetem, hogy mégis Hmm, inkább nem itt a gyerekek előtt húzta le a hangját és váltott nyugodtabb hangnemre András, mert látta két fia izgatott arcát. Mivel nem voltam jó neked? És abba még bele se megyek, hogy apa is kell a fiúknak.
Szerinted nem találok másik apát nekik? forgatta a szemeit kényeskedve Virág, miközben gúnyosan elmosolyodott. Miben nem voltál jó? Tulajdonképpen mindenben! Azt reméltem, melletted békés lesz az életem, mint egy csendes balatoni öböl, erre olyan vagy, mint egy örökké zúgó Duna!
Na, srácok, megettetek mindent? nem akarta a férfi a gyerekek előtt folytatni ezt a beszélgetést. Irány játszani! És ne hallgatózzatok! kiáltott utánuk András, jól ismerve fiainak örökmozgó természetét. Most már folytathatjuk.
Virág kelletlenül összeszorította ajkait. Még most is irányítani próbál! Azt hiszi, ő az év apja
Elegem van ebből az életből. Nem akarom naponta nyolc órát gürizni az irodában, mindenkire mosolyogni, ügyfelekkel kedveskedni Én szeretnék délig aludni, drága üzletekbe járni, szépségszalonokban ücsörögni. Te meg ezt nem tudod nekem megadni. Elég volt! Neked adtam tíz évemet
Nem lehetne ezt a nagy szavak nélkül? szólt közbe száraz hangon András, aki még hivatalosan is a férje volt. Azért tíz éve még te kapaszkodtál belém minden erőddel. Én nem igazán törtem magam a házasságért.
Tévedtem, megesik az emberrel.
A válás gyorsan lezajlott, különösebb felhajtás nélkül. A fiúkat András persze nehezen, de mégis az anyjuknál hagyta, azzal a feltétellel, hogy minden hétvégét nála töltenek, ahogy a vakációkat is. Virág örömmel belement ebbe.
Fél évvel később András bemutatta a fiúknak új feleségét. A vidám, mosolygós Luca egy szempillantás alatt szíven ütötte a gyerekeket, akik alig várták a hétvégéket ettől az anyjuk teljesen kiborult.
De az még jobban dühítette, hogy András örökölt egy jelentős vagyont egy távoli nagybátyjától, vett egy tágas kertes házat a Dunakanyarban, és gondtalanul éldegélt. Igaz, a munkahelyét nem hagyta ott, a gyerektartás is visszafogott, de lelkesen maga vásárolt a fiainak ruhát, beszerezte nekik a legújabb kütyüket, sőt, a gyerektartás pénzt is szigorúan nyomon követte!
Miért nem tudott még fél évet várni? Ha Virág sejtette volna, mi következik Ó, mennyire bánja most már!
Vajon még nincs minden veszve?
*************************
Mit szólnál egy teához? Mint a régi szép időkben mosolygott kihívóan Virág, miközben egy hosszú fürtöt csavargatott az ujján. Rövid ruhája kiemelte az alakját, profin sminkelte magát, pár évvel fiatalabbnak is látszott Rengeteg energiát ölt abba, hogy elbűvölő legyen!
Nincs időm felelte üres tekintettel András, végignézve rajta. A fiúk készen vannak?
Még keresnek valamit, biztos vagyok benne, hogy legalább tíz percig el lesznek húzta el a száját csalódottan Virág, de nem adta fel. Együtt is ünnepelhetnénk a Szilvesztert. Kolos és Gyuri egész délután a karácsonyfát díszítették.
Megbeszéltük a bíróságon: a szünet alatt nálam vannak. Egy csodaszép mátrai faluban töltjük az ünnepeket, sok itt a hó, lehet síelni, szánkózni mindent Luca szervezett.
Azért ez egy családi ünnep lenne
Így is lesz: családi körben. Ha tovább akadékoskodsz, a fiúkat is elperlem.
Ahogy az exférje boldog fiakkal mögötte becsukta az ajtót, Virág dühösen a földhöz vágta a még a házasságukra kapott drága herendi készlet egyik csészéjét. Luca Már megint ez a Luca! Mit képzel magáról? Folyton boldognak mutatja magát a fiúkkal, bizonyára alig várja, hogy visszavigyék hozzájuk Ki tudja jobban Virágnál, mennyire túlmozgásosak és akaratosak a gyerekei!
De ez akár ötletet is adhat Virág elgondolkodva mosolygott. Talán még nincs veszve minden. Nemsokára András összes pénze és vagyona újra az ő kezében lehet
********************
Ez meg micsoda? vonta fel szemöldökét András, amikor meglátta a bejáratnál felsorakoztatott bőröndöket.
Hogyhogy mi? A fiúk cuccai, Kolosé és Gyurié Virág egyet odébb is lökött, hogy helyet csináljon. Úgy döntöttem, ha már te szépen elrendezted az életed, akkor itt az idő, hogy én is újrakezdjem. Viszont aligha találni olyan férfit, aki más gyerekét nevelné fel, úgyhogy mostantól nálad laknak a fiúk. Már jártam a gyámhivatalban is, jeleztem, most csak a papírokat kell elintézned. Én elutazom egy igencsak ígéretes úriemberrel, a többi a te dolgod.
Félreérthetetlen léptekkel vonult ki, miközben András döbbenten nézett utána. Vajon meddig bírja ez a Szent Luca a fiaimmal? Egy hét? Kettő? Á, valószínűleg kettőnél tovább semmiképp. És András, két tűz között, biztosan a gyerekeket választja majd. Visszatér hozzá és a pénzéhez is
Egy hét telt el, majd egy hónap, aztán kettő De hívás vagy üzenet, hogy menjen a gyerekekért? Semmi. Sőt, ahogy a fiúk mesélték, Luca még sosem szólt élesebben rájuk! Hogy lehet ez? Ezek a két kis ördögfióka hirtelen mintagyerek lett? Ez kizárt!
Hogy viselik a fiúk? Nem fáradtatok még ki tőlük? nem bírta tovább, felhívta Andrást.
Nagyon aranyosak, nem csintalankodnak, segítenek mindenben András hangja megtelt melegséggel, ahogy a gyerekekről szó esett. Arany gyerekek!
Tényleg? kérdezte hitetlenkedve Virág. Nálam folyton cirkuszoltak
Mert foglalkozni kell velük vetette oda fitymálóan a férfi. Te meg állandóan a telefonodba voltál temetkezve. Egyébként csak szólok: költözünk. Ha akarod, majd elhozom őket hozzád a szünetre.
De Ők az én gyerekeim is!
Ezt te adtad írásba, ne feledd nevetett hangosan András. Mondhatod magad anyának
Virág csak magában bosszankodhatott. Férjet (pontosabban: a pénzét) sem sikerült visszaszerezni, az új udvarló sem váltotta be a reményeit, ráadásul a fiúk is messze lesznek. Igazából nem is nagyon hiányoztak neki; túl jól esett végre csak magával törődni.
Hát hogy lehet ez? Tíz év kitartás után, fél évvel a jobb sors előtt kiszállni
IgazságtalanVirág sokáig csak nézte a tükörben a saját ragyogó képét; a smink, a fény, a csillogó ruha mind ott volt, de valami egészen más hiányzott. Lassan eszébe jutottak a régi közös vasárnap reggelek, amikor Kolos a nyakába csimpaszkodva röhögött, Gyuri pedig odabújt melléjük és mindenféle ostoba mesét követelt. Akkoriban türelmetlen volt, nem értékelte a gyereknyomot ujjakat a csipkés kávéscsészén most meg csak a hiányát látta mindennek.
Körbenézett a makulátlan nappaliban. Csönd volt, túl nagy és túl üres. A telefonján sem pittyent értesítés; nem akart vele beszélni senki, nem keresték barátnők, csak pár szikár céges e-mail érkezett. Az új kapcsolat is hűvösnek bizonyult, vagy talán sosem volt igazán meleg.
Abban a pillanatban, ahogy belenézett a tükörbe, rájött, hogy mindaz, amit harácsolt és hajszolt szabadság, fény, csillogás most hirtelen értelmét vesztette. A szoba sarkában egy régi családi kép hevert. Feddhetetlen boldogság a fiúk arcán, mögöttük András ölelése és Virág, valahogy őszintén nevetett abban a pillanatban. Elmosolyodott a saját múltbéli énjén, és lassan végigsiklott az ujjával a kép szélén.
Megkereste Andrást egy üzenettel. Rövid volt: Csak egy fotót küldj róluk, kérlek, ha ráérsz. A választ egy szó nélkül, de egy kajla, hóember mellett vigyorgó Kolos és Gyuri képe jelentette, épp Luca hóember-orrot igazított az orrukra. Virág sírva nevetett. Felfogta, hogy nem lehet mindenkinek minden de akinek sikerül legalább szeretni, annak nincs mit megbánnia.
Lehalkította a telefont, eltette a Herendi csészét, és maga is elővett egy bögrét. Ezúttal egyszerű porcelán volt, repedéssel az oldalán. Gőzölgő teát öntött bele, és végre, hosszú idő után, megérezte a valódi békét legalább önmagában. Az igazi csönd most már nem nyomasztotta, hanem nyitottá tette a jövőre, ahol talán újrakezdhet, máshogyan, önzés nélkül. És a Duna zúgását, melytől egykor menekült, most először vágyakozva hallgatta mintha benne zúgna egy boldogabb élet ritmusa.
