Végtelen pimaszság
Na, mond meg őszintén, Katalin, nyafogta Kornél, mit számít, hogy kinek adjuk ki a nyaralót? Családtag vagy idegen? A pénz ugyanaz.
Katalin befejezi a ruhák kiteregetését a szárítóra. Inkább segítene, minthogy morogjon.
Kornélkám, feleli, Az a különbség, hogy a rokonoktól sosem tudod igazán behajtani a pénzt.
Most a Zsoltra gondolsz? húzta el a száját Kornél. De hát Zsolt a testvérem! Ő biztosan fizet, száz százalék. Még kedvezményt sem kér! A teljes árat kifizeti a nyárra, és legalább nekünk nem kell vendégeket keresni.
Kornél, ez egy balatoni nyaraló. Öt perc alatt találok bérlőket.
Magyarázd már el, miért vagy ennyire hajthatatlan, hogy csak idegeneknek adod ki?
Idegenekkel minden egyszerű. Szerződés, előleg, ha nem fizetnek, mennek, ahogy jöttek, és kész. A rokonsággal meg jön a Jaj, Katuska, érted te, hát itt a három gyerek Jaj, egy kicsit majd később utalunk Vagy Most eltörtük a tévét, ugye nem veszel ezért le kauciót? Hidd el, láttam már ilyet. Nem tudod, mi lett a vége.
A balatoni nyaraló Katalinék családjánál már generációk óta így megy; eredetileg a szülei adták ki, akik Pécsen éltek, és ez szép mellékes volt nekik. Katalin ugyanígy folytatta: kiadta, de szigorúan se barátok, se rokonok! Látta, hogyan maradtak a szülők hoppon a jóbarátoktól.
És mi lett a vége? kérdezi a férje.
Hogy a rokonság nemhogy nem fizetett, de még azt se mondták, hogy bocsánat. Nem nagy dolog, hadd pihennek már a rokonok Nem. Ez üzlet, Kornél. Nem ingyenes rokonnyaraló.
Zsolt most találta ki, hogy három hónapot tölt le a Balatonnál a feleséggel és a három gyerekkel. Nyáron úgyis lelassul a munkája, tehát élhetnek nyugalomban. Katalin biztosra vette, hogy Zsolt nem akar majd fizetni.
Zsolt nem azt kérte, hogy ingyen lakhassanak ott! próbálkozik Kornél. Azt mondta, mindent fizet!
Mind ezt mondják az elején.
Minek ezt a macerát vállalni? Sosem marad üres a ház, mindig akad, aki piaci árat fizet. Ezek az emberek jönnek, szerződést kötünk, én meg nyugodtan alszom. Nem, semmi rokonság, semmi baráti szívesség. Amit barátokra tartunk pénzzel ne keverjük.
Katalin ésszerűségével nehéz vitatkozni, de Kornél ráérez, mivel győzheti meg.
Jól van, ha Zsoltnak nem hiszel, nekem hiszel?
Katalin várja a folytatást.
Hiszek. És? kérdezi.
Ha Zsolt nem fizetne, én magam állom a számlát, vágja rá Kornél, hősi büszkeséggel.
Remek. A közös kasszánkból?
Hát, ha így nézzük toporog. Tudod mit? Keresek egy mellékállást! Esténként vagy hétvégén dolgozom, és amit keresek, mind neked adom. Az már csak a tied lesz! Jó így?
Katalin nem gondolta, hogy ez ennyire fontos Kornélnak. Ha ennyire hisz a testvérében, talán neki is bíznia kellene…
Téged bárki rá tud venni bármire, sóhajtja, De akkor minden felelősség a tied. Rendben.
Még messze a nyár, van ideje megnyugodni és talán elhinni, hogy férje igazat mond.
Június jön. És azonnal gondok kezdődnek. Kornél háromnaponta hívja Zsoltot, hogy legalább egy hónapot előre fizesse ki, de csak megnyugtató válaszokat kap.
Persze, minden rendben! A pénz? Hát, egy nagy ügyfél még tartozik nekem, a hónap végén utal Ahogy megjön, megy is az utalás nektek, ne aggódjatok!
Eljön a június vége.
Nincs pénz.
Katalin türelmesen kivár egy hónapot, nem szól bele, nem kérdezősködik, nem veszekszik. Kornél azt kérte, bízzon, hát megbízik. De amikor újra Kornél Zsolttal beszél, már nem bírja ki:
Na? Fizetett?
Azt mondja, az ügyfél még nem rendezte a nagy számlát. Amint megjön, küldi!
Ugyanaz a szöveg, már egy hónapja.
Katalin majdnem mondja: Ugye, hogy megmondtam
Mit is mondtam? Hogy a rokonságnak soha nincs ideje fizetni.
Ez csak véletlen, védekezik Kornél, Nem szándékos! Tudom, hogy rosszul néz ki De csak így jött ki! Előfordul. Várni kell.
Ja, várunk szeptemberig, amíg csomagolnak és annyit mondanak: Köszi a nyarat, majd hívunk!?
Katalin, végül is te nem vesztesz semmit. Ha kell, megyek mellékállásba.
Most? Tényleg?
Férje leenged.
Adj még két hetet. Ha akkor se jön pénz, magam fizetek ha neked ennyire fontos.
Én azt nem kértem, hogy ilyet vállalj. Te akartad bizonyítani, hogy a testvéred becsületes. Hát, bizonyítsd!
A ház légköre lehűl, Kornél már nem beszél olyan vidáman a feleségével.
Július, elviselhetetlen hőség. Katalin esténként látja, hogy Kornél álláshirdetéseket néz a neten, de egyre sem telefonál.
Kornél, tudod, hogy ma harmincadika van? A nyár kétharmada eltelt, és még egy fillért sem kaptunk a bérleti díjból, emlékezteti.
Zsolt még most sem fizetett De
Amint lehet, fizet!
Mondta, hogy amint megjön a pénz, először nekünk fizet! És még egy kis ajándékkal is megtoldja a kellemetlenségért.
Már nem hiszek ebben. Megígérted, hogy te állsz jót. Hol a te mellékállásod?
Nyilvánvaló, hogy Kornél is inkább csak beszél a melóról, mintsem nekiállna. Két emberért dolgozni nem könnyű.
Nézek munkát, de olyan szörnyű ajánlatok vannak Nem mehetek zsákot pakolni, tudod milyen a hátam
Inkább te mondanád Zsoltnak, hogy menjen zsákot pakolni! Te ígérted, te vállaltad. Most vagy tényleg keresel munkát, vagy én magam hívom Zsoltot, és közlöm, ha péntekig nem látom legalább a felét a tartozásnak, kirakom a családját, és érvényesítem a jogaimat.
Kornél elsápad.
Ne hívd fel Zsoltot! Hova lenne ebből per? Mit szólna anya? Mind romba dőlne a család előtt
Zsolt nem akar fizetni, Kornél nem akarja vállalni a felelősséget, de azt sem, hogy perre menjen; sőt, hirtelen már ő az áldozat.
Szóval szerinted ez gondoskodás a férjedről? Egy cseppet sem sajnálod, hogy két műszakban akarod látni a férjed, csak hogy neked, a feleségednek kifizesse a tartozást?
Nem én kértelek, Kornél! Te akartad így.
De honnan tudhattam, hogy Zsolt kihúz minket?
Én viszont tudtam, feleli Katalin. Mert már láttam ilyet, nem egyszer. Csak te nem hitetted el.
Most már látom! Kornél sértett áldozatot játszik, De te sem vagy semmi! Simán hagynád, hogy miattam összetörjem magam! Neked csak a pénz számít, nem az egészségem mi lenne, ha infarktust kapnék? Ugye, akkor is másodállásba küldenél…
Én nem küldelek sehová, csak kérem a feltételeket, amiket TE magad ajánlottál.
Jó! kiáltja Kornél. Elmegyek dolgozni, és kifizetem Zsolt helyett, ha ennyit ér neked!
A szemlélet megbukik, de Katalin végül eléri, hogy Kornél munkát vállal: este futárkodik, és farkasszemmel néz a feleségére otthon.
Minden miattad mordul rá egyszer.
Miattam?
Igen!
Legalább most majd megérted… Szavakban könnyű jófiút játszani, főleg, ha az én pénzen. Fizess csak be Zsolt helyett majd leszűröd a tanulságot.
Katalin, bevallva, azért még reménykedik, hogy Zsoltból előbújik valami becsület, és legalább a végén rendezi a tartozást. Amint erre gondol, csörög a telefonja. Zsolt keresi, nem Kornélt.
Talán most minden rendeződik?
Katus, lenne egy kis gondom
Zsolt, most nincs időm a gondjaidra. Augusztusért kéne már fizetnetek, a júliusi pénzre meg még mindig várunk. Ez már nem az én, hanem Kornél problémája, ő vállalt jótállást.
Tudom, Kornél mondta! Szegény, sajnálom is. De a helyzet az, hogy lerobbant a kocsink, minden pénz elment a javításra. Valahogy haza kell vinnem a családot, az albérletre majd valamikor később…
Ennyi volt.
Katalin bontja a hívást.
Kornél, aki hallja, mindent ért.
Igazad volt, nem kellett volna ennyire megbízni benne. De te nem hagysz hibázni! Támogatás helyett csak szembesítesz…
Támogassalak úgy, hogy ne szóljak egy szót se, csak mosolyogjak, miközben nálam nyaralnak a rokonok ingyen? Te akartad, hogy te állod!
Igen, én akartam! Sértődötten. De nem gondoltam, hogy ilyen könnyen hozod meg a döntést, hogy nekem kelljen megszakadni. Nem gondolsz rám?
A testvéred gondol rád? kérdi Katalin.
Nem rossz ember, csak pechje volt
Nagyszerű. Te testvéred nem rossz ember, aki becsap engem, téged is sarokba szorít, de én, mert a pénzemet kérem, vagyok a rossz?
Kornél elhallgat.
Úgy tűnik, nehéz időszak kezdődik a házasságukban.
