Hiszem, hogy semmi sem véletlen az életünkben mindenért mi vagyunk a felelősek, magunknak köszönhetünk mindent. A múltban hozott döntéseink nagyban meghatározzák, hogyan élünk ma. Az én életemben volt egy nagyon rossz választásom: összekötöttem a sorsomat egy felelőtlen férfival. Szerelmes lettem Bélába, megbíztam benne, pedig tudtam, hogy nőcsábász. Abban reménykedtem, értem majd megváltozik. De rá kellett jönnöm, az emberek valójában nem változnak még akkor sem, amikor megszületett a fiunk. Béla akkor is az újabb kalandokat kereste.
Néhány évvel ezelőtt kezdtem hallani a férjem új szerelmi ügyeiről barátok, szomszédok, sőt családtagok is meséltek róla. Nagyon fájt, szégyelltem is magam, és nem tudtam eldönteni, mi volt bennem az erősebb érzés. Ebben a helyzetben öt évig kitartottam. Végül Béla elköltözött a lakásából és a fiunknak adta, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetnie. Én pedig tőle béreltem egy másik lakást, ahová beköltöztem a fiammal és édesanyámmal, akinek gondozásra volt szüksége.
Mindig azon voltam, hogy a fiamnak a lehető legjobb életet biztosítsam. Minden pénzt, amit a lakás bérbeadásából kaptam, iskolára, ruhákra és más költségekre fordítottam. Szerettem volna, ha boldog gyermekkora van. Emellett az anyukámat is támogattam, a lakbérből gyógyszert, ételt, számlákat fizettem. Hittem benne, hogy ha felnő, majd értékelni fogja mindazt, amit érte tettem. Most, 57 évesen azonban cukorbetegséggel küzdök. Azért, hogy napról napra élni tudjak, folyamatosan figyelnem kell a vércukorszintemet, rendszeresen inzulint kell beadnom magamnak.
Sajnos a betegségi állapotom miatt nem tudok dolgozni, és ilyen idősen, cukorbetegen már senki sem akar alkalmazni. Egyedüli bevételi forrásom az a pénz, amit a kiadott lakásért kapok. A fiam, Gergely, most töltötte be a 31-et, és nemrég közölte velem, hogy a bérlőknek ki kell költözniük abból a lakásból, amit az apjától kapott, mert ő szeretne odaköltözni a feleségével. Amikor mondtam neki, hogy akkor nekem nem lesz hová mennem, azt válaszolta, ez az én gondom.
Hiába dolgoztam egész életemben megfeszítetten, mégsem sikerült félretennem nyugdíjra. Teljesen tanácstalan vagyok, mit lehetne tenni Gyógyszert, élelmiszert kell vásárolnom, számlákat fizetnem. Hogyan tehette ezt velem a saját gyermekem? Mire gondolhat ilyenkor egy ilyen ember?
