Hogy hívnak, szépségem? hajolt oda a lányhoz az idegen. Erzsébet! felelte a lány. És téged? Én vagyok Károly, mostantól én és anyukád együtt fogunk élni. Most már mi te, én és anyukád egy család vagyunk!
Nem sokkal később anya és Erzsébet beköltöztek Károlyhoz. Mostohaapja egy tágas, háromszobás lakást bérelt a XI. kerületben, ahol Erzsébetnek saját szobája lett. Károly kedves volt, mindig hozott a lánynak csokit, plüssmackót és játékokat, míg az édesapja már csak akkor hívta fel, ha veszekedni akart anyjával.
Egy nap anyukája közölte Erzsébettel, hogy az édesapja új családot talált magának, és elköltözött másik városba. Erzsébet megsértődött, mert szerette az apját. Az anyja tudott rá kiabálni, sőt néha a fenekére is csapott, de apja ilyet sosem tett. Erzsébet pontosan emlékezett arra a veszekedésre, amikor a szülei elváltak; anyja kiabált az apjával, sőt, majdnem hozzá is vágott egy serpenyőt. Ami örökre megmaradt benne, az az a mondat, amit anyja apjának mondott:
Ne hidd, hogy te voltál az első, aki felszarvazott, a szarvad már régóta megvan, mint egy őzikének!
Ezután a mama összepakolta a dolgaikat, és elköltöztek a nagymamához a zuglói panelházba. Erzsébet nem értette, honnan lenne apjának szarva, mikor teljesen kopasz volt, és haja sem volt. Végül a szülei végleg szétváltak.
Károllyal minden jól ment, egészen addig, míg Erzsébet elkezdte az iskolát. A lány nem szerette az iskolát, a szünetekben mindig csintalankodott, így a szülőket gyakran behívták néha Károlynak kellett bemenni az anyja helyett. A mostohaapja nagyon komolyan vette nevelését, esténként nála kellett tanulni és leckét írni.
Te nem vagy nekem senki, nem parancsolhatsz! mondta néha Erzsébet azt, amit a nagymamától hallott. Pedig én vagyok az apád, hiszen én tartalak el és én ruházlak válaszolta Károly.
Tízéves korában Erzsébet apja visszaköltözött Budapestre. Addigra a lány már jól értette, mi az a felszarvazás. Biztos, hogy a második felesége is megcsinálta vele, azért hagyta ott mondta az anyja. Amikor az apja visszatért, engedélyt kért, hogy találkozhasson a lányával. Anyja beleegyezett, Erzsébet örült neki.
Hogy vagytok? kérdezte az apja. Nem túl jól felelte Erzsébet. A mostohapám folyton cseszeget. Ő nem számít, milyen jogon kiabálhat veled? mondta az apja dühösen. A nagyi is ezt mondja, de neki mindegy. Erzsébet kicsit túlzott, hiszen Károly sosem kiabált vele. Csak azt akarta, hogy az apja aggódjon érte. Rendben, utána járok felelte az apja.
Amikor sétáltak a Városligetben, megtudták, hogy a játszótéren lévő csúszdák közül csak nyolcra mehetnek fel a gyerekek egyedül, a többin felnőtt szükséges, de az apja semmiképpen sem akart felülni a körhintára. Akkor Erzsébet elmondta apjának, hogy hamarosan jön a születésnapja, és nagyon szeretne egy új okostelefont. Mikor az anyja érte jött, elmondta neki, hogy Károly sosem kiabál vele, de az apja ezt nem vette komolyan.
Apám igazi zsugori! mondta Erzsébet Károlynak. Még egy rendes ajándékot sem kapok a parkban, csak egy fagyit, semmi mást. Csak a séta volt. Károly, te százszor jobb vagy, mint az apám. Pótoljuk az apád hibáját, és menjünk el a hétvégén a gyerekeknek szóló szórakoztató központba!
Azonban a tervezett kirándulás meghiúsult, mert Károlynak váratlan munkahelyi gondja akadt. Az okostelefonos utalásokat is figyelmen kívül hagyta.
Apa, Károly átvert! sírta Erzsébet a telefonban az apjának. Azt ígérte, hogy elmegyünk a szabadidőközpontba, aztán azt mondta, nem érdemlem meg sem a kirándulást, sem az új mobilt.
Bár ez nem volt igaz, a hazugságnak varázsereje volt: az apja megvette neki az áhított okostelefont. Előzőleg még figyelmen kívül hagyta a lánya kérését, de most teljesítette a kívánságát. Sajnos csak a legolcsóbb verzióra futotta, hisz nem volt elég pénz menőbbre.
Nem tudtál volna várni a szülinapodig? kérdezte Károly. Labrador kutyáról álmodom! vágta rá a lány. Na ne, azt napi kétszer sétáltatni kell, te meg úgyse akarsz majd felelte a mostohaapja.
Erzsébet kiakadt, sírva hívta fel az apját: Apa, vigyél el innen! Károly folyton okoskodik és kioktat!
Ezután mindenki egymásnak esett, heves vitába keveredtek, próbálták tisztázni a helyzetet. Erzsébetet átküldték nagymamához az Újpesti lakásba, majd hamarosan az anyja is költözött utána, mondva, hogy elválik; az apja visszatért az anyjához, mert kiderült, hogy újra babát vár. Most Erzsébetnek sem kutya, sem új mobiltelefon nem jut, sőt, nagymamája még macskát sem engedne a házba!
