Amikor betöltöttem a 66-ot, elmondtam a gyerekeimnek, hogy nem szeretném az utolsó éveimet unokázással tölteni. Na, hát képzeld el, ott állt előttem mindhárom, mintha épp azt mondtam volna, hogy csatlakozom egy vándorcirkuszhoz.
A legidősebb lányom, Zsuzsa, majdnem elejtette a kávéscsészéjét. A fiam, Gábor, levette a szemüvegét, mintha attól tisztábban hallaná, amit mondtam. A legkisebb, Flóra, nyitott szájjal nézett rám, de egy szót se szólt.
Mi van, anya? kérdezte Zsuzsa.
Pont azt, amit hallottatok mondtam, keresztbe tettem a karom. 66 évesen eldöntöttem, hogy nem fogok ingyen babysitterként működni az utolsó éveimben. Három gyereket felneveltem, letudtam a magam részét.
De hát, anya kezdte Gábor.
Semmiféle de hát. Ti vállaltátok a gyerekeket, ti hoztátok meg a döntést. Én már végigcsináltam a pelenkázós, szendvicsek gyártós, éjszakázós időszakot. Elég volt!
Flóra végül megszólalt:
És mit fogsz csinálni helyette?
Leültem a kedvenc karosszékembe tudod, abba, amit mindig ki akarnak dobni, mert szerintük már túl öreg.
Hát, beiratkoztam salsa órákra, vettem jegyet egy dunai hajós túrára a barátnőimmel, keddenként festeni tanulok
Ja, és letöltöttem a Tindert.
MICSODA?! kiáltottak fel egyszerre.
Miért ne? A szomszéd, János, a másik lépcsőházból nagyon helyes, mind a fogai megvannak, ráadásul főz is.
Zsuzsa összeesett a kanapén.
Ez hihetetlen
Ellenkezőleg, nagyon is megtörténik, drágám. Jöhettek hozzám, de előzetes egyeztetéssel. Tele van a naptáram.
A Gábor még mindig sokkos állapotban:
És családi vasárnapok?
Vasárnap zumbázom. Át tudjuk tenni máshova
Várjatok szerdán könyvklub van.
Mit szóltok kéthetente csütörtökhöz?
Láttam, ahogy pánikolva néznek egymásra. Imádtam!
Aztán egy kicsit komolyabb lettem.
Hallgassatok ide Szeretlek benneteket szívből, tényleg. És majd szeretni fogom az unokákat is, ha megérkeznek. De ez a nagyi már csak megalkudott időponttal, nem jön babysitterként.
Ha gyerekvigyázás kell, megvan a tarifa:
50 forint óránként,
100 forint, ha pelus van,
200 forint, ha beteg a gyerek.
Anya, nem fogsz nekünk pénzt kérni! tiltakozott Zsuzsa.
Oké, nektek családi kedvezmény 30%-kal kevesebb annál, amit egy profi vigyázó kérne. És elég az átutalás is.
Látni kellett volna az arcukat.
Végül persze megértették.
Ma már meglátogatnak, segítenek, és ha vigyázok az unokákra (mert igen, néha vigyázok nem vagyok szívtelen), akkor azért teszem, mert akarom, nem mert muszáj.
Ja, és elmentem randizni a szomszéd Jánossal.
Fenekétlenül jól főz.
Te mikor kezdtél el határokat húzni a családdal? Vagy még mindig mindenre igent mondasz? Meglepő módon, azóta a gyerekeim is elkezdtek határokat húzni most már néha ők mondanak nemet egymásnak és nekem is, ha épp túl sok az elvárás. Valahol büszke vagyok rájuk ezért.
Ahogy néha együtt ebédelünk, nevetünk a régi sztorikon, és ők mesélnek a hétköznapi káoszról, olyankor mindig érzem: nem vesztettem el őket, csak végre megtanultuk tisztelni egymás életét. És amikor az unokák halkan a fülembe súgják, hogy nagyi, te vagy a legmenőbb, akkor tudom, jól döntöttem.
Azóta a családi naptárban ott van: salsa, festés, zumbázás és néha, előre egyeztetve, egy nagy közös vasárnapi ebéd. Mindenki azt hozza, ami számára fontos. És én ott ülök a kedvenc karosszékemben, körülöttem a szeretteimmel, és azt érzem: végre igazán élni kezdtünk.
