Előfordul, hogy a húgommal ugyanaz a anyósunk van.
Mindenki imádta a férjemet, hát a dumája se volt kicsi. Udvarolt nekem, de közben azért Alízt se felejtette el szemmel tartani. Amikor Ádám megtudta, hogy a nagymamám nekem hagyta a lakást nem pedig Alíznak , rögtön megkérte a kezemet.
A húgom ekkor már várandós volt, mert esküvőre készült, gondolta, ha hozzámegy, így könnyebb lesz. Volt is némi füllentés: azt mondta a volt barátjának, hogy az a gyerek bizony tőle van, csak legyen már valami férfi a háznál.
Én és a férjem eleinte egy pici házban éltünk az anyósomékkal. Amikor a szomszédaik úgy döntöttek, hogy eladják a telküket, a férjem rábeszélt: adjuk el a lakásomat, vegyük meg a földet. Bele is mentem. Ehhez persze hitelt is kellett felvenni, hogy felépülhessen a ház.
Az anyósom nem bírt velem, folyamatosan kibabrált velem. Minden apróságba belekötött, a lányát kényeztette, engem ugráltatott. Amikor végre kész lett a házunk, lebontotta a kerítést és rászabadította a kutyákat tudta jól, hogy rettegek tőlük. Egyértelművé akarta tenni, ki az úr a háznál. Akárhányszor mondtam a férjemnek, hogy beszéljen már az anyjával, mindig csak azt hajtogatta, hogy túlreagálom.
Egy idő után betelt a pohár. Bíróságra jártam: igényt tartottam a fél házra, aztán lakást akartam venni külön. Ekkor derült ki, hogy a ház egyedüli tulajdonosa az anyósom közös semmi sincs. Hogy ezt hogy csinálták, fogalmam sincs, de én ott maradtam egy szál kabátban.
Na, eközben a férjem megtudta, hogy a húgom, Alíz, lakást örökölt apánktól, és munkához látott: hogy feldúlja az ő házasságát is, megmondta Alíz férjének, ki a gyerek igazi apja. Én elváltam Ádámtól, ő pedig Alíznak is ugyanezt a trükköt bejátszotta.
Ez alatt végig nem beszéltem a húgommal, és csak véletlenül tudtam meg, hogy most már ők ketten összejöttek. Mikor Alíz is észrevette, hogy rá is ugyanazt húzza, mint rám, felvetette: szövetkezzünk.
Megkérdeztük a környékbelieket, derítettünk nyomozásilag, és kiderült, hogy anyósom és a fia eddig ötször játszották el ezt: mindig hozott a fiú egy új feleséget, majd kisemmizte őket. Így lett nekik már öt telek is szerencsétlen, hiszékeny nőktől.
Fölvettük a kapcsolatot a többi áldozattal, írtunk egy gyűjtőpert. De nincs kit perelni a férfi lelépett külföldre. Az anyós itt maradt, most ő akarja elvitetni tőlünk a gyerekeket, mondván, hogy csak neki vannak unokái.
Azt is megpróbálta, hogy lemondasson minket a gyerekekről, mondván, hogy nincsen saját lakásunk. Mindkettőnknek lett hol lakni, és tulajdonképpen csak az ő csalafintaságuk miatt kerültünk ebbe a helyzetbe. A bíróság végül kötelezett rá, hogy engedjük a gyerekeket néha a nagymamához, és ne akadályozzuk a találkozást.
A legrosszabb: anyósunk most a gyerekeket hergeli ellenünk. Az a vége a történetnek, hogy nagyi a jó, mi vagyunk a gonoszok. Simán rombolja a boldogságunkat, reklamál, oktatja a lányokat hazudni a cigiről, piáról. Már ott tartanak, hogy ultimátumot adnak: ha nem veszünk nekik egy tabletet, hívják a gyámhivatalt.
Elveszem az unokákat! Majd meglátjátok! hörgi anyós.
És mi most mit kezdjünk? Hogyan lehetne visszavágni? Annyi mindent tett már velünk, és egyszerűen képtelen leállni…
