Volt feleségemmel csak a kapcsolatunk elején értettünk szót igazán. Az udvarlás időszakában, mikor még bonbonnal és virággal leptem meg Évát, úgy tűnt, őrülten szerelmesek vagyunk. Aztán amikor kiderült, hogy gyermeket várunk, és a szüleink is noszogattak az esküvő felé, valami megtört köztünk. Bár nem veszekszünk annyit, hogy rögtön válásra gondoljunk egy év házasság és egy fiunk után, mégis hetente több apróságon összekaptunk.
Szerencsére sokat dolgoztam, Éva pedig otthon volt a kis Marcellal, így legalább időnként levegőhöz jutottunk egymástól. Amíg nem találkoztunk túl gyakran, és a szabadidőmben elkényeztettem a fiút, a helyzetet el lehetett viselni. Talán ezért is döntöttünk úgy, hogy második gyermeket is vállalunk, amikor Marcell már négyéves lett.
A második gyermek, azaz Virág megszületése közelebb hozott minket, legalábbis el tudtuk hinni, hogy működhet ez a család. Le voltunk foglalva a gyereknevelési teendőkkel, más nem is járt a fejünkben.
Aztán megszületett a harmadik gyerek is, Bálint. Még többet dolgoztam, Éva pedig ezt belenyugvással fogadta. Soha nem voltunk híresek arról, hogy tudnánk spórolni, de mindent megtettem, hogy gyerekeim soha ne érezzék magukat kevesebbnek másoknál. Évát is próbáltam boldoggá tenni, de valószínűleg nem sikerült eléggé, mert amikor Marcell már 11, Bálint csak 4 éves volt, Éva beadta a válókeresetet, és közölte, hogy van már más férfi az életében.
Ez valahogy nem ért meglepetésként, hiszen tudtam, mennyi szabadideje van, amikor én dolgozom, a gyerekek pedig oviban, iskolában vannak. Én folyamatosan robotoltam, csak a családra gondoltam. Ami igazán mellbe vágott, az az volt, ahogy a gyerekekkel bánt. Hirtelen kijelentette, hogy nálam hagyná mindhármukat.
Nehéz volt felfogni, hogy egy anya, aki eddig mindent megtett értük, most egyszerűen belefáradt, és azzal fenyeget, hogy ha vinni kellene őket az új házasságába, inkább nevelőotthonba adná őket. Új párjával saját gyereket akartak, a régiek meg már “csak nyűgöt” jelentettek neki.
Ebből az egészből megtanultam, hogy az élet tele van meglepetésekkel, és a felelősség súlya a férfi vállán marad akkor is, amikor már mindenki más lemondott róla. A családért teljesen odatettem magam, s bár a régi boldogságot már nem kapom vissza, a gyerekeimet soha nem hagynám cserben. Ez lett életem legfontosabb leckéje.
