Férjem nagyon élénk levelezést folytat egy régi ismerősével.
Álmomban minden megváltozik, még a hétköznapi gondolatok is szivárványszínű ködben úsznak. Valahol a Duna partján, Budapesten, az Andrássy úton sétálunk, ahol a platánfák lombjai között átszűrődő fények furcsa árnyékokat vetnek. Elmondhatom magamról, mennyire szerencsés vagyok: a férjem maga a majdnem tökéletes magyar férfi! De teljesen hibátlan ember, úgy tűnik, csak mesékben létezik. Az én szeretett Gáboromnak is van egy apró hibája: túlságosan társaságkedvelő, nyitott, mindenkivel kedves. Bizonyára azt gondolnád: ebben semmi fura nincs. Mégis
Gábor barátkozik nőkkel. Nem rejteget előttem üzeneteket, mindent megmutat; semmi sötét titok. És mégis furdal a rossz érzés. Évekkel ezelőtt összebarátkozott egy volt kolléganőjével Annával. Anna már régen férjhez ment egy százhalombattai mérnökhöz és kiköltözött hozzá Grazba, de sosem tűnt el teljesen az életünkből. Akár egy kósza illat, vagy egy zongorafutam, amire nem lehet emlékezni, mégis érezni: Anna neve naponta megjelenik a nappalinkban.
Furcsa álomcserepek: amikor Gábort munkahelyén, az Astorián valami meghökkentő éri, rögtön két nőnek ír nekem és Annának. Amikor eldöntendő kérdés adódik, nem csak velem beszéli meg, hanem Annával is gondolkodik rajta. Szinte mindent megoszt vele olyasmiket is, amik csak ránk tartoznának. Ez kicsit olyan, mint amikor a Széchenyi-fürdőben a vízgőz mindent elmos: néha nem tudom, mit érezzek.
Ő mégis csodálatos férj; közösen készítjük a lecsót, egyenlő arányban vécézünk, mosogatunk, Gábor normálisan keres mondjuk, 900.000 forintot havonta , és rendszeresen együtt megyünk moziestékre, színházba vagy rántotthúsos vacsorára a Nagykörúton. Csak én nem értem, miért van szüksége egy olyan nő társaságára, akit csak az emlékek tapintása köt össze vele.
Talán bután viselkedem, de bennem már fészkelt valami zöldszemű irigység Gábor iránt. Soha nem zavart, ha más magyar nők például Ildikó vagy Melinda bukkannak fel a munkahelyén. Anna azonban valami különös szálat jelent. Hiányzik neki belőlem valami? Miért nem elég neki az, amit csak én adhatok, akár a fonott kalács húsvét reggelén? Miért kell neki egy láthatatlan kapcsolat, amelyik kint kavarog a levegőben, mint árnyéksziluett a Halászbástya ködös hajnalán?
