Képzeld csak el, hogy van egy kedves ismerősöm, Margit néni, 67 éves, aki minden reggel elsétál a város parki sétányán ez amolyan megszokott rituáléja lett nála az évek során. Azonban azon a bizonyos napon, amikor újra útnak indult, hirtelen olyan szomorúság fogta el, hogy szinte levegőt sem kapott. Előjöttek az emlékek a régi időkről: amikor minden rendben ment, a családja boldog volt, egészségesek voltak, és ő maga is úgy érezte, teljes az élete. Aztán, egyetlen nap alatt minden megváltozott. Az egyetlen fia, Zoltán, szépen haladt előre a munkájában, igazi sikersztori volt, amikor derült égből villámcsapásként jött a hír: Zoltán tragikus körülmények között vízbe fulladt. Senki sem tudta pontosan, mi történt igazából. Ez a fájdalom teljesen összetörte Margit férjét, Lászlót is. Beteg lett, kedvetlen és gyakran eltűnt otthonról, mígnem egy balesetben életét vesztette. Margit 50 évesen maradt özvegyen, teljesen egyedül, támasz nélkül. Anyagilag ugyan a nyugdíja elég volt, de meglehetősen magányos életet élt. Egyetlen öröme az volt, ahogy a sarki kisfiú, Peti, szinte naponta benézett hozzá egy kis beszélgetésre vagy segítségre.
Na most, egyik este, ahogy Margit hazafelé ballagott, azt látta, hogy a szűk utcácska végén ott villog a mentő. Kisebb csoport állta körül, nagy volt a feszültség. Margit észrevette Petit is, ahogy a hordágyon fekvő anyukája mellett áll, kétségbeesetten szólongatva őt, hogy kapjon már észhez. Ott volt egy rendőr is, aki már azt tervezte, hogy valaki elvigye Petit addig, amíg eldől, mi lesz vele. Ekkor Margit kilépett a tömegből, határozottan jelezte, hogy átmenetileg elviszi magához a fiút. A rendőr felírta a nevét és figyelmeztette, hogy rövid időn belül jelentkezni fog a gyámhatóság.
Eltelt majdnem egy egész hónap, mire az illetékesek tényleg kopogogtattak Margit ajtaján, addig viszont Margit és Peti egészen összeszoktak. Margit úgy gondolt rá, mintha saját unokája lenne: finom levest főzött neki, esténként magyar altatókat dúdolt. Világossá tette a szociális munkásnak is, mennyire szeretné, ha vele maradhatna Peti de hamar jött a válasz, hogy idős kora miatt kicsi az esélye, hogy hivatalosan is nála maradhasson a fiú. Sosem mondták ki igazán, de Margit érezte, hogy valószínűleg ezt a harcot nem fogja megnyerni. Mégis, valahol belül tudta: addig nem lesz lelki nyugalma ebben a világban, amíg nem gondoskodhat Petiről neki már olyan volt, mintha tényleg a családja lenne.
