38 éves vagyok, és most már két éve élek együtt egy férfival, aki öt évvel idősebb nálam. Gábor korábban már volt házas, van két gyereke, és egy volt felesége, Bernadett, aki jelenleg munkanélküli és mindennap felhívja, hogy kérjen tőle pénzt vagy valamilyen segítséget.
Én soha nem voltam férjnél, gyerekem sincs. Lehet, azt gondolnád, nem értem, mit jelent a család vagy a gyerekvállalás, de igenis megértem azt is, hogy mennyire nem természetes egy nővel együtt élni és közben folyton rohangálni a másik nőhöz.
Gábor volt felesége úgy tűnik, vissza akarja őt kapni. Minden áldott nap telefonál, hogy megint történt valami. Gábor munka után rögtön hozzájuk megy, és csak késő este ér haza. Még karácsonyt sem tudunk kettesben tölteni, mert Bernadett akkor is felhívja, mondván, hogy baj van. Én nem értem, miért kell Gábornak minden alkalommal ott lennie.
Gábor nagy családdal rendelkezik, barátaik is mind közel laknak. A válasz szerintem egyértelmű: a volt felesége vissza akarja kapni a férjemet. Kezdek belefáradni ebbe az egész helyzetbe. De mit tehetnék, elváljak? Beszélgetni vele hiába próbálok, semmit nem érünk el.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy a saját lelkem békéje érdekében lépéseket tegyek. Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy olyan kapcsolatban éljek, ahol én mindig a háttérbe szorulok. Legalább azt megtanultam, hogy magamnak is fontosnak kell lennem, nem csak másoknak.
