Az ismerősök mindig azt mondták, hogy a férfi igazán szerencsétlenül járt a feleségével, de talán még szerencsétlenebb volt az anyósával és apósával.
A lány egy tehetős pesti családból származott, ahol sosem kellett semmiről lemondania. Egyik legjobb budapesti egyetemre járatták, és mindenét megkapta, amire csak vágyott. Amikor lediplomázott, dolgozni kezdett, de amit keresett, azt is csak saját magára költötte; a pénzét a maga nevén futó bankszámlán tartotta. Az édesapja ezt nagyra tartotta, sőt, tőkefelhalmozásnak nevezte, közben viszont egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy le ne szidja a vejet, amiért nem visz haza elég forintot.
Ön egy oszlop kell legyen, ahogy mondani szokás, hogy a lányom sziklaként támaszkodhasson magára dörmögte gyakran az apósa. Ha lebetegedne, tudnád majd eltartani? Elég pénz van, hogy külföldi nyaralásra vidd?
A fiatal párnak maguk közt sosem okozott gondot a pénz kérdése. Elégedettek voltak a közös kasszával, de az após minden látogatáskor újra meg újra szóba hozta. Végül a férfi már rettegett minden újabb találkozástól a felesége családjával, s minden alkalommal próbált valamilyen sürgős ügyet kifogásként előhúzni. Így reménykedett abban is, hogy elkerülheti az após születésnapját, de a lánya végül szó szerint fülön fogta, az asztalhoz ültette, s ráparancsolt, hogy mosolyogjon a családi barátok között.
És a vejed mit dolgozik? kérdezte hirtelen az egyik hölgy vendég.
Átlagos hivatalnok felelte megvető hangon az ünnepelt maga , filléreket visz haza, csak az én lányom tartja el a családot…
A férfinak lassan elege lett ebből a csipkelődésből. Folyton lekicsinyelték, megalázták, ami nemcsak bántó, de elkeserítő is volt.
Mindenekelőtt nem vagyok ‘átlagos hivatalnok’, hanem egy tervezői osztály vezetője vagyok jelentette ki. Másrészt a fizetésem egyáltalán nem jelentéktelen. Mi mindent közösen fizetünk! Sajnos, egy csettintésre nem lehetek igazgató, és nem vehetek a feleségemnek kastélyt vagy drága autót, de ha tényleg a legjobbat akarja a lányának, miért nem segített házat venni?
Az após csak nevetgélt magában. Lehetett érezni; élvezettel figyelte, ahogy valaki dühbe gurul.
Később, mikor elfújták a gyertyákat, elosztották a túrós rétest és a teát, a férfi kiment az udvarra cigarettázni. Hamarosan csatlakozott hozzá az apósa is.
Nem rossz morfondírozott az idősebb férfi , szép lassan fejlődsz. Nem vagy ostoba, tudod az értékeidet, és végre ki mersz állni magadért. Nem kell mindig mindent lenyelni, különben örökre ott maradsz, ahol eddig voltál.
A férfi pontosan tudta: az apósa direkt próbálta kihozni a sodrából, hogy megtudja, mi lakozik benne. Nem is annyira a pénz számított itt, hanem az, hogy képes-e kiállni saját magáért, s a nőért, akit szeret. Attól a naptól kezdve a veje egészen más szemmel nézett a családra, s a felesége szülei is végre tisztelettel tekintettek rá, miután bebizonyította magát azon az emlékezetes ünnepségen.
