Elvitte az apámat
Anyu, beköltöztem! El sem hiszem, végre!
Zsuzsanna a vállával szorította a telefonját a füléhez, miközben a makacs zárat igyekezett kinyitni. A kulcs nehezen fordult, mintha próbára akarta volna tenni az új lakót.
Drágám, hát hála Istennek! És a lakás? Minden rendben? Anyám hangja egyszerre izgatott és boldog volt.
Tökéletes! Világos, tágas, pont olyan az erkély, ahogy szerettem volna keletre néz! Apa ott van?
Itt vagyok, itt! szólalt meg László mély hangon. Hangszóróra kapcsoltuk. Na mi van, kirepült a kisfiók a fészekből?
Apa, huszonöt vagyok, milyen fiók?
Nekem mindig az maradsz. A zárat megnézted? Nem húz be az ablak? A radiátorok…
Laci, hagyd, hadd szokja meg először! szólt közbe anyu. Zsuzsikám, vigyázz magadra. Új építésű ház, ki tudja, ki lakik mellettek.
Zsuzsanna elnevette magát, miközben végre sikerült a zár, és be tudott lépni.
Anyu, ez nem a panel a hetvenes évekből. Rendezett ház, rendes emberek. Minden rendben lesz.
A következő hetek egy nagy, végtelen futóversenybe olvadtak barkácsáruházak, bútorboltok és a lakás közös útvonalán. Zsuzsanna tapétakatalógusokkal aludt, és reggelente csempéhez passzoló fugaszínen töprengett.
Szombaton épp a nappali közepén állt, függönyanyag-mintákat nézegetve, amikor újra csörgött a telefon.
Hogy haladnak a dolgok? érdeklődött apa.
Lassan, de biztosan. Ma függönyt választok: vajszín vagy sülttej. Szerinted?
Szerintem ugyanaz, csak a marketing más.
Apa, ehhez nem értesz!
A villanyhoz viszont igen. Rendben vannak a konnektorok?
A felújítás ette az időt, a pénzt forintban persze , és a türelmét, de minden új részlettel közelebb került az otthon-érzéshez. Egyedül választotta a krémszínű tapétát a hálóba, saját maga talált mesterembert a laminált parkettához, és úgy helyezte el a bútort, hogy a apró konyha nagyobbnak hasson.
Miután az utolsó munkás is elvitte a maradék sittet, Zsuzsanna leült a ragyogóan tiszta nappali padlójára. Puha fény tört át az új függönyökön, festékillat és frissesség töltötte meg a levegőt. Ez volt az első igazi otthona
Három nappal az utolsó doboz behordása után megismerte a szomszédot. A bejárati ajtónál küzdött a kulcsokkal, amikor a vele szemben lévő lakásból nyikordult a zár.
Ó, új vagy! lépett ki egy harmincas éveiben járó nő. Rövid haj, harsány rúzs, kíváncsi tekintet. Virág vagyok. Pont szemben lakom, szóval most már szomszédok vagyunk.
Zsuzsanna. Örülök a találkozásnak.
Ha só vagy cukor kell, vagy csak beszélgetnél, nyugodtan kopogj át. Egyedül az új házban először furcsa, emlékszem.
Virág kellemes társaságnak bizonyult. Zsuzsanna konyhájában teáztak, kibeszélték a közös képviselő szeszélyeit, az emelet furcsaságait. Virág szívesen adott tippeket: hol a legjobb net, melyik mester javít olcsón, hol a friss zöldség a pár utcányira lévő boltban.
Hallod, van egy almás pite receptem, egyszerűen zseniális! Virág laptopozott épp. Átküldöm, fél óra alatt kész, mintha egész nap a sütő mellett álltál volna.
Klassz, küldd csak! A sütőmet amúgy is tesztelni akarom.
A napokból hetek lettek, Zsuzsanna örült a segítőkész szomszédnak. A lépcsőházban összefutottak, néha beugrottak egymáshoz egy kávéra, könyvet cseréltek.
Egy szombaton László jött beugrani segíteni a polccal, ami nem akart a falon maradni.
Rossz tipliket vettél állapította meg apa. Ez gipszkartonhoz való, de itt beton van. Van nekem a kocsiban rendes.
Egy óra múlva a polc masszívan állt. Apa összepakolta a szerszámokat, elégedetten szemlélte a munkáját.
Na, ez húsz év múlva is lógni fog.
Apa, te vagy a legjobb! Zsuzsanna átölelte Lászlót.
Lementek a lépcsőn, közben beszélgettek a munkahelyről, Zsuzsanna panaszkodott az új főnökre, aki folyton elveszi a határidőket meg a papírokat.
A ház előtt Virág jött velük szembe szatyrokkal a CBA-ból.
Szia! integetett Zsuzsanna. Bemutatom az apukámat, Lászlót. Apa, ő Virág, a szomszédom, akiről mindig mesélek.
Örvendek mosolygott apa a szokásos derűs arccal.
Virág egy pillanatra megmerevedett, végigmérte Lászlót, aztán Zsuzsannára nézett. A mosolya hirtelen mesterkélt lett, mintha felragasztották volna.
Üdv mondta, aztán szinte elfutott.
Ezután minden megváltozott. Másnap reggel a lépcsőházban Zsuzsanna köszönt Virágnak, de csak egy jéghideg biccentést kapott. Néhány nap múlva teára hívta át, Virág foglalt volt, még csak meg sem hallgatta.
Aztán jöttek a panaszok
Először kilenckor kopogott a körzeti megbízott.
Bejelentés érkezett: hangos zene, zaj.
Milyen zene? hökkent meg Zsuzsanna. Könyvet olvastam!
Azt mondják, zavarja a szomszédokat
Sorban jöttek a levelek a közös képviselőnek a elviselhetetlen dübörgésről, folyamatos zajról, éjjeli zenéről. A rendőr rendszeresen felbukkant, minden alkalommal elnézést kért, de a szomszédokra hivatkozott.
Zsuzsanna tudta, kitől jön, de nem értette miért.
Minden reggel lottó volt: ma mi lesz? Tojáshéj az ajtón? Kávézacc a küszöbben? Krumplihéj a lábtörlő alatt?
Fél órával korábban kelt, hogy mindent el tudjon takarítani mielőtt munkába ment. A keze kicserepesedett a vegyszerektől, a torkában gombóc lakott.
Ez így nem mehet tovább motyogta egyik este, miközben interneten keresett videó-kukucskálókat.
A szerelés húsz percig tartott. Mini kamera, ami a kukucskálóba épült. Összekötötte a telefonjával, és várt.
Nem kellett sokáig.
Éjjel háromkor rezgett a telefon a mozgás miatt. Zsuzsanna hitetlenkedve nézte, ahogy Virág köntösben, papucsban valami sötét dolgot ken az ajtóra, mintha szokása lenne.
Következő este Zsuzsanna virrasztott, fülelt minden zajra. Fél három tájban nesz hallatszott az ajtón túlról. Hirtelen kitárta az ajtót.
Virág megdermedt szatyorral a kezében. Valami undorító dolog cuppogott benne.
Mit tettem én neked? kérdezte Zsuzsanna, maga sem tudta, miért ennyire gyenge a hangja. Miért csinálod ezt?
Virág lassan letette a szatyrot. Arca eltorzult, a szép vonások helyét ősi harag vette át.
Te? Semmit. De az apád
Mi köze van ehhez apámnak?
Az, hogy az én apám is ő! Virág már majdhogynem ordított Nem törődött velem soha! Anyám mellett hagyott, amikor három éves voltam! Egy forintot sem fizetett, telefonon sem keresett soha! Mi meg anyával tengődtünk, miközben ő boldogan építgette az életét veletek! Te elvetted az apámat!
Zsuzsanna hátrált, nekiment a küszöbnek.
Hazudsz
Hazudok? Kérdezd meg! Laci emlékszik-e még Szabó Marikára és a lányára, Virágra, akit kipenderített az életéből!
Zsuzsanna becsapta az ajtót, lecsúszott a padlóra. Egy gondolat visszhangzott benne: nem igaz, nem igaz, nem igaz. Apa nem ilyen. Nem lehet.
Reggel elindult a szüleihez. Egész úton a kérdést gyakorolta, de mikor meglátta apát nyugodtan, újsággal a kezében a szó bennakadt.
Zsuzsi! Micsoda meglepetés! László felállt. Anyád boltban van, hamarosan jön.
Apa, kérdeznem kell valamit Zsuzsanna a kanapéra ült, szorongatta a táska pántját. Ismersz olyan nőt, hogy Szabó Mari?
László megdermedt. Az újság kiesett a kezéből.
Honnan
A lánya a szomszédom. Az, akit bemutattam. Ő mondja, hogy te vagy az apja.
Hosszú, kínos csend.
Menjünk hozzá mondta hirtelen László. Most azonnal. Ezt helyre kell raknom.
Negyven perc alatt értek vissza az új lakótelepre. Nem beszéltek. Zsuzsanna nézte az elsuhanó házakat, próbált összerakni magában mindent.
Virág szinte várta őket, azonnal nyitotta az ajtót. Végignézett rajtuk, aztán félreállt, hogy beengedje őket.
Jöttél bocsánatot kérni, harminc év után? vágta oda Lászlónak.
Magyarázatot jöttem adni válaszolta apa, és előhúzott egy összehajtott papírt a zsebéből. Olvasd el.
Virág bizalmatlanul elfogadta. Az arca olvasás közben változott: dühből zavarba, zavarból döbbenetbe.
Ez micsoda?
DNS-teszt eredmény mondta László nyugodtan. Akkor csináltam, amikor anyád bíróságon követelt tartásdíjat. A teszt szerint: nem én vagyok az apád. A mama megcsalt. Nem én vagyok az apád.
Virág kezéből kiesett a dokumentum
Zsuzsanna és apja hazamentek. Otthon Zsuzsanna odalépett apjához, átölelte, arcát a kabát durva anyagába fúrta.
Ne haragudj, hogy elhittem
László megsimogatta a haját, pont úgy, mint gyerekkorában, amikor összekapott a barátnőivel.
Nincs miért bocsánatot kérned. Mások hibáztak.
Virággal már sosem lett barát. De ahhoz, amit tett, Zsuzsanna már nem tudott tisztelettel viszonyulni.
Tanulság? A hídépítéshez két ember kell. Ha valaki csak rombol, nem engedheted, hogy magával rántson főleg, ha az igazság nem az, amit ő elhisz. Az otthonomat megőrzöm. És magamat is.
