Ígéret
Dénes magabiztosan tartotta a kormányt, ahogy autójuk szelte az országutat. Mellette ülő barátja, Károly, csendesen szemlélte az utat. Éppen egy sikeres üzleti útból tértek haza Győrből, ahol két napig tárgyaltak a főnökük küldetésében.
Karesz, ügyesen összehoztunk minden megbeszélést, a szerződés is megvan, ráadásul hatalmas összegben, a főnökünk biztosan örülni fog mosolygott Dénes vidáman.
Így van, nagy szerencsénk volt bólintott Károly, aki közeli barátként és kollégaként dolgozott vele egy budapesti irodában.
Jó érzés hazajönni, amikor tudod, hogy valaki vár rád mondta Dénes. Az én Erikám vár otthon, most öt hónapos terhes, panaszolja a hányingert. Sajnálom szegényt, de nagyon szerettünk volna gyermeket, ő megmondta, minden nehézséget vállal értünk.
A gyerek jó dolog. Nekünk Rozival sajnos nem sikerül, nem bírja kihordani, most jön a második lombikbébi-kísérlet, az elsőnek nem jött össze osztotta meg bánatát Károly. Rozival hét éve voltak házasok, de az örömök javát még várták.
Dénes harminckét évesen nősült, korábban voltak női kapcsolatai, de az igazi őrületet csak Erikánál találta meg, hozzá kötötte minden érzését.
Amikor Dénes bemutatta barátjának Erikát, majd az esküvőjükre is meghívta, Károly egy pillanatra irigyelte is őt. Erika bájos, kedves teremtés volt, akibe könnyű volt szerelmesnek lenni.
Az őszi eső gyöngyözött az ablakon, a két barát vidáman beszélgetett. Dénes telefonja megcsörrent.
Szia, Erikácska, még utazunk, két órán belül otthon vagyok! Jól vagy? Semmi új? Vigyázz magadra, ne emelj semmit nehezet, ha hazaérek, segítek. Puszi, hamarosan otthon vagyok!
Károly hallgatta Dénest és elképzelte, ahogy Erika várja és aggódik érte.
Az én Rozim még csak nem is telefonál. Soha sem aggódik értem, azt hiszi, úgyis hozzá vagyok láncolva. Ő nem olyan, mint Dénes Erikája, mindent előre megtervez, munka és otthon gondolta Károly.
Ebben a percben Dénes hirtelen elrántotta a kormányt; egy teherautó, egy “Ford Transit” száguldott feléjük az ütközés elkerülhetetlennek tűnt. Az utolsó pillanatban Dénes oldalával nekicsapódtak a villanyoszlopnak, és kicsúsztak az útról. Károly magához térve észlelte, hogy a feje fáj, a karja vérzik, de a saját ajtaja kinyílt. Dénes nem mozdult.
Közben emberek siettek oda, autók álltak meg az út szélén. Károly a nedves fűben feküdt, várva a mentőt. Dénest kiemelték és hordágyra helyezték. Károly fölé hajolt barátja csak annyit suttogott:
Segíts Erikának
Mindkettőjüket kórházba vitték, Károlynak karja eltört, agyrázkódása volt, de eszméleténél maradt. Folyton kérdezősködött az ápolóktól:
Mi van Dénessel, él még a barátom?
Sajnálom, Dénes meghalt közölte egyik nővér.
Károly nagyon magába zuhant, a temetésre sem tudott elmenni. Rozália elment helyette, és beszámolt róla, hogy Erika zokogott, szinte nem is tudta elhinni férje elvesztését, alig állt meg a sírnál.
A kórház után Károly Rozival kiment a temetőbe, hosszasan álltak Dénes nyughelyénél. Károly magában ígéretet tett:
Ne aggódj, barátom, Erikát nem hagyom magára, segítek neki, ahogy kérted
Néhány nap múlva Károly felkereste Erikát, becsengetett. Erika kitört a sírásban.
Most hogyan éljek nélküle? Nem tudom feldolgozni, hogy Dénes elment.
Erikácska, megígértem a férjednek, hogy segítek. Fogunk boldogulni, hívj, ha szükséged van rá, mindig jövök.
Az idő haladt. Erika lassan jobban lett, de félt a terhesség megszakadásától a sok stressz miatt, az orvos is figyelmeztette. Károly hetente kétszer hozott neki vásárfiát, vitamint, kísérte vizsgálatokra, segített, amikor csak kellett. Erika sosem élt vissza a segítséggel.
Károly, zavar, hogy ennyi időt rám szánsz.
Nem gond, hiszen megígértem Dénesnek.
Károlyt vegyes érzések gyötörték. Erika pont olyan asszony volt, amilyet mindig elképzelt magának, ugyanakkor a körülmények összezavarták.
Miközben Erika a kismama nyűgeit viselte, Károly és Rozália ismét orvoshoz jártak, újabb vizsgálatok, újabb remények és újabb csalódás. A gyermektelenség fájdalma mindennapossá vált. Rozália nem tudott Károly segítségéről Erikának; a férje telefonjában Erika Jótékonyság név alatt szerepelt, mert tudta, Rozália gyanakodna.
A második sikertelen beültetés után feszültség költözött kapcsolatukba. Rozália Károlyt okolta, ő viszont már nem gondolkodott semmin.
Rozália érzékelte, férje szeszélyesebb lett, elkalandozott, időnként dühös volt, elment valahová ügyintézni, és habár a megcsalás nem tűnt fel neki, érezte, a szeretet kihűlt.
A munka azonban újra fellendült. Károly visszatért a projekthez, amit régen még Dénessel kezdtek, végül sikeresen lezárta, jelentős szerződést kötött.
Erika minél előrehaladottabb volt a várandósságban, annál kiszolgáltatottabb lett. Szülei messze, Debrecen mellett laktak, Budapesten nem voltak rokonai. Gyakori fejfájás, lábdagadás kínozta, de nem panaszkodott sokat Károlynak.
Egy alkalommal Károly vásárolni ment, de Erikát a létrán találta, épp a függönyt akarta felakasztani.
Ablakot mostam, gondoltam felrakom az új függönyt mondta mosolyogva Erika.
Azonnal gyere le! szólt rá Károly komolyan, a pocakjára pillantva. Mi van, ha leesel? Ez nem játék!
Lesegítette, közben érezte, remeg a keze, valami feszültség futott át rajta.
Köszönöm, Karesz! Erika rögtön a fürdőszobába ment, a rosszullét újra elkapta.
Károly fellélegzett, megtörölte a homlokát, elgondolkodva: Vajon Dénes látja mindezt? Hiszen ő kérte, hogy figyeljek Erikára.
Legközelebb Erika szólt:
Károly, nem segítenél berendezni a gyerekszobát? Már nincs sok időm, a boltban láttam gyönyörű tapétát.
Károly beállt a gyerekszoba felújításába, nem hagyta, hogy egyedül dolgozzon a terhes Erika. Ő csak segített, Erika pedig biztatta, együtt befejezték. Károly kettészakadt: otthon Rozália depressziózott a meddőség miatt, Erikánál pedig közeledett a szülés.
Rozália ösztöne azt súgta, ha meg akarja menteni a házasságot, teljesen el kell merülnie a munkában. Írt cikkeket, és egy ismert magazin felkérte, vezessen rovatot. Elvállalta, sikerült elterelnie a figyelmét, és szép honoráriummal jutalmazták. Haza boldogan tért, tele finomságokkal, mellé két üveg bor.
Mi ez itt? Ünneplünk valamit? csodálkozott Károly, mikor hazaért.
Képzeld, szép összeget kaptam, különleges alkalom, megérdemeljük mondta Rozália.
Kártevő vacsorát készített, borral kínálták egymást, a tévében kedvenc filmjük ment, nevetgélve lazítottak.
Ekkor Károlynak csöngött a telefonja. Rozália bepillantott a kijelzőre, Jótékonyság állt rajta. Károly a konyhába sietett.
Mi történt? kérdezte halkan.
Karesz, ne haragudj, de úgy érzem, elindult a szülés Már kihívtam a mentőt.
De hát korai, nem?
Hetedik hónap, előfordul. Hallotta, hogy Erika nehézkesen beszél, fájdalmai vannak.
Megyek, ott leszek veled!
Gyorsan öltözött, Rozália aggódva kérdezte:
Most elmész?
Igen mondta sietve, rögtönzött egy történetet. A főnök most hívott, jótékonyság miatt kell találkoznunk, elintézem, majd elmondok mindent. Hidd el, fontos.
Rozália nem hitte el.
Miféle jótékonyság, milyen főnök? Füllentesz nekem gondolta magában.
Károly kirohant, beült az autóba, és igyekezett a kórházba. Ott megtudta, hogy Erikát már bevitték. Órákat várt, míg az egyik nővér hírül adta: Erika fiúgyermeket hozott világra. Károly megkönnyebbült, hazament, fáradtan, kimerülten.
Rozália ébren várta, kutató pillantással nézett rá. Látta, hogy férje fáradt, megviselt.
Kimerített a jótékonyság, igaz? szúrta oda.
Károly lerogyott a kanapéra, őszintén szólt:
Igen. Erika most szült, megígértem Dénesnek, hogy segítek neki, teljesen egyedül van.
Értem összeállt a kép Ezután segíteni fogsz Erikának és a kisfiának, ugye?
Így van mondta Károly.
Akkor én ezt nem tűröm, nem fogom elnézni, hogy egy idegen gyermekre szánod az időd, amikor nekünk nincs, és már nem is lesz. Elválok tőled. Majd találok magamnak mást, és talán még szülhetek.
Károly döbbenten nézett rá, megértette, a felesége őt hibáztatja a gyermektelenségért.
Ez a te döntésed, Rozália, nem mentegetőzöm. Segítenem kell Erikának és a kisfiának.
Az idő múlt. Rozália beadta a válópert. Károly Erikához költözött, segített a kis Dániel gondozásában. Nem sokkal később összeházasodtak, két évvel ezután kislányuk született.
Az élet néha váratlanul írja a sorsot, de az igazi szeretet az adott szónál kezdődik. Ha betartjuk, amit barátunknak ígértünk, nemcsak nekik, hanem magunknak is megélünk egy új esélyt. Meghitt családi boldogság sosem marad el annak, aki őszinte marad a szívében.
