Vannak emberek, akikkel egyszerűen képtelen vagyok elviselni a társaságot. Kevés olyan ember akad, akinek örömet szerez a mérgező személyiségek elviselése. Eszembe jutott egy eset, amit egy barátnőm mesélt, és most, az ő élményei alapján, naplóbejegyzésként próbálom leírni.
Jó viszonyban vagyok az egyik közeli rokonommal. Őszintén tudunk beszélgetni egymással, gyakran meglátogatjuk egymást. Ezúttal is úgy gondoltam, elugrom Irmához egy kis teára. Vettem egy finom sütit, és elindultam hozzá.
Sajnos nem a legjobb időpontot választottam, mert Irmánál már vendég volt. Mint kiderült, a szomszédasszonya, Angyalka ült nála. Egy idősebb hölgy, aki meglehetősen sokat iszik és nem bánja, ha az utolsó fillérjét is borra költi. Angyalkának nem esik jól egyedül inni, ezért rendszeresen feljárkál a lépcsőházban, és társakat keres. Hihetetlenül tolakodó tud lenni.
Én mindig próbálom kerülni Angyalkát, mert egyszerűen nehezen viselem el. Össze-vissza beszél, magát sem tudja kontrollálni. Ezért, ha találkozunk, igyekszem a lehető legkedvesebb hűvösséggel kezelni. Már épp indultam volna, de Irma ragaszkodott hozzá, hogy maradjak még. Nem ellenkeztem, úgysem terveztem hosszan ott időzni. Amíg a víz felforrt a tűzhelyen, Angyalka máris elkezdte a történeteit.
Nem mindenkinek van türelme az ilyen emberekhez. Először sírhatnékom támad, majd nevetnem kell tőle. Irmának furcsa ízlése van, én tuti nem engedném be ilyen unalmas szomszédot a lakásomba.
Fogtam is magam, hamar elköszöntem. Nem bírtam tovább hallgatni az ostobaságait. Később Irma még fel is hívott, és elmesélte, mi történt azután, hogy én elmentem. Egy másik ismerőse is meglátogatta. Minden rendben ment, míg Angyalka újra nem kezdte.
A nap végére odáig fajult, hogy Irma és a barátnője össze is vesztek.
El sem hinnéd, mit művelt velünk Angyalka mesélte Irma. Úgy felhúzott minket, hogy majdnem egymásnak estünk. Ilyen még sohasem történt velem!
Ekkor értettem meg igazán, milyen az, amikor valaki toxikus. Angyalka pontosan illik ebbe a kategóriába. Képes a semmiből veszekedést szítani. Az egész lépcsőház ismeri, de senki sem szeretné jobban megismerni. Egyedül Irma viseli el valahogy.
Ám Irma most mintha megvilágosodott volna. Azt mesélte tovább:
Tudod, Helénával gyerekkorunk óta barátnők vagyunk. Annyi mindent átéltünk együtt! Erre most Angyalka úgy kever össze minket, hogy már azon veszekszünk, min nevettünk utoljára. Megkérdeztem Helénát, hogyan érezte magát, mire azt mondta, mintha valami varázs alá került volna. Elképzelhető, igaz?
Irma végül belátta: Felesleges próbálkozni mindenkivel. Jobb messziről elkerülni az ilyen típusú embereket. És én is rájöttem, milyen szerencsés vagyok a házban, ahol élek. Itt minden szomszédom normális.
Nem sokkal később Irma hívott: Angyalka elköltözött. Az albérlet most eladó, ő pedig a lányánál él tovább, családi gondok miatt. Azóta csend van a házban. Nincs mit tenni, tényleg: elég egyetlen ember, és felforgathatja egy egész társasház életét.
A környezet, amiben élünk, mindennél fontosabb. Mindannyiunknak kívánok egy rendes családot és normális szomszédokat. Nincs az az idegsejtszám, ami elég lenne a különcökhöz!
